The Elemantal Mage

18. Márkó

Elindultam Zoé bátya után. Kicsit aggódtam hogy mi lesz. De nem választhat minket szét! Azt nem fogom hagyni! Kimentünk az udvarra.

-Figyelj ide!-kezdte a szent beszédét.-Zoé egy nagyon kedves aranyos csodálatos és tudod milyen lány! Ha megbántod akkor nagyon megbánod! Én rád merem õt bízni mert látom nagyon szereted és szerintem össze is illetek!

-Oké.-hebegtem.-Köszi.

-És milyen vele? Más lett most hogy összejöttetek?

-Ugyanolyan csodálatos csak azzal a különbséggel hogy most a barátnõm!

-Aha. Sokáig!

-Kösz.

Majd elváltak útjaink. Én vissza indultam a többiekhez mikor is egy hatalmas föld darab csapódott mellettem a földbe. Berohantam a suliba. Megláttam Zoét és a többieket. Zoén a páncélja feszült. Meg kell hagyni nagyon jól állt neki. Zoé kirohant a suliból. Én is utána rohantam Esztiék is megindultak. A suli elõtt nyolc idomár állt aki bombázta a sulit. Zoé már el is kezdett harcolni hárommal. Nagyon gyorsan mozgott. Meghallottam a hangját a fejemben.

-Srácok! Le kell õket gyõzni!

-Hogy kerülnek ide ezek?-kérdeztük szinkronban mindhárman.

Zoé már nem válaszolt. Neki láttunk csatázni. Nagyon jók voltak. De mondjuk felnõttekkel küzdöttünk. Mi csak egy-egy idomárral küzdöttünk. A maradék öt Zoét támadta. Segíteni akartam mikor legyõztem az ellenfelemet Zoénak de õ ahogy láttam pont akkor vitte földre az õ ellenfeleit. Hihetetlenül idomít! Mikor végzetünk büszkén néztünk szét. Mi vagyunk a hõsök!!!

Kijött az igazgató.

-Gyertek az irodámba most!

Nem volt mit tenni ezt már sosem mossuk le magunkról.

-Szuperek voltatok!-dicsért minket Zoé.

-És te?! Te ötöt ütöttél ki!-ámultam Zoén.

-Á ez semmi.-mosolygott.

Hát végül is õ a kiválasztott. A igazgatóiban még soha sem jártam és szertettem volna ha ez így maradna de sajnos meg kellet látogatnom ezt a helyet. Zoé kezét szorongatva léptem be a helyiségebe. Mivel két szék volt ezért a csajok leültek az igazgatóval szembe én Zoé mögé álltam Áron pedig Eszti mögé.

-Nos gyereke. Mi is történt az elõbb?-nézett végig rajtunk az igazgató.

-Megtámadták az iskolát nem egyértelmû? És mi megvédtük. Egy köszönöm félét elfogadnánk!-csattant fel Zoé.

-Attól még hogy te vagy a kiválasztott nem beszélhetsz így velem!

-Uram közlöm önnel is hogy nekem egy népért kell felelnem ezt magának nem kell megtennie! Úgyhogy esetleg legyen kedves és engedjen minket!-nézett Zoé az igazgatóra.

Láttam hogy nagyon elege van abból hogy így bánnak vele. És igazat adok neki nem csak ezért mert a barátnõm hanem mert igaza van!

-Rendben Zoé! De ön el tudná nekünk mondani miért támadtak meg minket?

-Honnan kéne ezt tudom? Nem vagyok jós!

(Nos igen mi hárman lapítottunk míg Zoé kiállt mindhármunkért és persze magáért!)

-Gondoltam ön csak tisztában van ezzel!

-Kikérem magamnak! Nem az a fontos hogy miért támadtak meg minket! Ez is valamennyire fontos persze mert hadüzenetnek is lehet nézni de most az sokkal fontosabb hogy senkinek nem eset baja mert mi gyorsan cselekedtünk! Ezt most fontosabb!

-Én ezzel némiképp egyet is értek de akkor is örülnék ha szólnának mielõtt cselekednek!

-Ez komoly?! Azt várja tõlünk ha megvédjük az embereket elõtte jöjjünk ide és kérjünk engedélyt?! Hát maga nagyon nincs jól! Nem vagyok hajlandó ártatlan emberek és idomárok életét azért feláldozni mert maga azt kéri hogy kérjek engedélyt hogy csatába vonuljak!-csapott az asztalra Zoé.

-Én sem vagyok hajlandó!-szólaltam meg.

Zoé egy hálás pillantást vettem rám majd visszafordult szikrázó tekintettel az igazgatóhoz.

-De azt megígérem ha önt kell megmenti elõbb engedélyt fogok kérni!

És ezzel kivágta az ajtót és kiment. Mi is utána mentünk mert hát õ barátunk nekem a barátnõm és a vezetõnk is így mellette a helyünk!

-Zoé.-fogtam meg a kezét és magam elé penderítettem.

-Figyeljetek...

-Ez hihetetlen volt!-dicsértük.

-Szembe száltál az igazgatóval úgy ahogy egyikünk se mert volna!

-Csak a dolgomat végeztem.-szerénykedett.-De figyeljetek valamit el kell mondanom de nem itt! Gyertek.

Elindultunk utána. Mikor lefordultunk a folyosóról elmosolyodtam. Zoé oda vitt minket ahol a páncélját készítette és tartotta. Becsuktuk magunk mögött az ajtót és leültünk a földre.

-Tudjátok mikor elvettem a köveket akkor volt egy írás a falon.-kezdett bele Zoé.-Azt volt a falra írva ha leemelem a köveket számoljak azzal hogy a sulit három napon belül megtámadják. Én elvállaltam a kockázatot hiszen tudtam hogy nyerni fogunk közösen. És így is lett. De miután ugye az elõbb nyertünk éreztem hogy ez csak a kezdett volt! Engem tuti ma vagy holnap a misztériumi parlamentbe fognak hívatni! Úgyhogy lehet míg távol leszek addig nektek kell helyt állni! De tudom hogy menni fog nektek!-mosolyodott el.-Ha összefogtok akkor tuti nyertek két perc alatt. És bárki bármit mondjon ti csak védjétek a sulit és álljatok ki az igazatok mellet!

-Rendben!-válaszoltunk szinkronban és tisztelegtünk vezetõnk elõtt.

Zoé csak elmosolyodott. Ez olyan mosoly volt mikor az anya néz a gyermekeire hogy milyen kis aranyosak. Miután megbeszéltünk mindent felálltunk és kimentünk. Mikor visszaértünk az aulába Zoénak igaza lett.

-Zoé!-szólította meg Zoét egy köpenyes férfi.

-Csak tartsatok össze és álljatok ki magatokért!-köszön el tõlünk Zoé és elindult a fickóhoz. De én nem ilyen búcsút akartam. Hisz kitudja mikor látom õt újra! Zoé után mentem.

-Jöjjön velem a misztériumba!-közölte ellentmondást nem tûrõ hangon a fickó.

-Öt percet kérek!-nézett rá Zoé.

-Egy perccel sem többet!-engedett kicsit a hangnemén az alak.

Zoé odalépett elém.

-Neked másik búcsú is kell ugye?-mosolygott.

Válaszul csak megcsókoltam. Mikor elváltunk magamhoz szorítottam.

-Vigyáz magadra!

-Ti is!

Elengedtük egymást és Zoé elindult kifelé a fickó után. Néztem a távoldó alakját majd én is visszamentem a srácokhoz.

-Csináljuk meg amire megkért minket Zoé!-néztem végig Esztin és Áronon.

-Rendben!-mondták elszánt hangon.

Tudtuk hogy Zoé nélkül nem fogunk tökéletes csapat lenni de idõ húzásra és némi védekezésre nélküle is képesek vagyunk! Visszamentünk a 18-as szobába hogy kitaláljunk egy tervet és ha az nem jön be egy b tervünk is legyen.