The Elemantal Mage

23. Zoé

Miután Eszti megnyugodott kérte hogy kicsit had legyen egyedül. Én pedig elmentem a páncélomért és gondoltam hogy megnézem azt a sulit jobban magamnak. Mikor épp léptem volna ki az ajtón Alex megállított.

-Hova mész így felszerelkezve?

-Csak sétálok egyet!

-Akkor én is megyek veled.

-Nem szükséges.

-De hogy is nem.

-Jó. A suliba megyek.

-Akkor megyek veled.

Hát így indultunk el ketten a tiltott sulihoz. Átsétáltunk a városon. Nem szóltunk egymáshoz. Mikor átmentünk a parkolón gyorsan oda értünk a sulihoz. Gyorsan leidomítottam a páncélt magamról és szépen eltettem.(mivel a kvarcnak hála egy kis apró fejdíszé tudom változtatni a páncélt így mindig nálam lehet.) Besurrantunk. Hát zajlott az élet. Oda jött hozzánk egy srác és egy lány. A srác egy fél fejjel volt magasabb Alexnél. Fekete farmer, fehér póló és szürke torna cipõt viselt. Haja tökéletesen felzselézve az egekig. Fekete haja volt és zöld szeme. A csaj nagyon hasonlított rá. Szerintem ikrek. A lány velem volt egy magas. Neki is fekete haja volt zöld szemekkel. Õ egy kék szerelésben volt. Sminkje tökéletese fedte a fejét mindenhol.

-Sziasztok! Újak vagytok?-nézett rám a srác.- Én Dávid vagytok.

-Én meg Kata vagyok.-mutatkozott be a lány is.

-Én Zoé vagyok.

-Én meg Alex.

-És igen újak vagyunk.

-Akkor körbevezetünk titeket!-ragadta meg a kezemet Dávid.

-Köszi.-kaptam ki a kezemet az övéi közül.

-Ez itt az aula.

Hogy õszinte legyek már voltam ebben az utánzatba és nem érdekelt különösebben de reménykedtem hogy olyat is megtudok a sok katyvaszból ami fontos számomra.

-És ez volt a könyvtár.-fejezte be Dávid a körbevezetésünket.-Nem vagytok éhesek?

-De mint egy farkas.-bólintottam.

Elmentünk az ebédlõhöz. Fogtunk egy-egy tálcát és leültünk enni. A kaja olyan volt mint nálunk. Az ehetõnél picit jobb.

-És mond milyen elemet irányítasz?-intézte hozzám szavait Dávid.

Amióta megismert csak velem foglakozik Kata meg csak Alexel. Marha jó.

-A víz.

-Nekem is.

-Juj de jó.-vigyorogtam ahogy csak tudtam. Mindjárt hányok!

-És Zoé mond csak mondták már milyen szép szemed van? És hogy elbûvölõ mosolyod van?

-És neked mondták már hogy néha létesíts kapcsolatot az agyad és a szád között?!

Kezdett elegem lenni a srácból.

-Heh?

-Ugorjunk. Még nem meséltetek semmit az igazgatóról.

-Mit meséljek az a apámról?

-Az apád?-köptem majdnem ki a számban lévõ narancslevet.

-Ja az apánk.-helyeselt Kata.

-Most már muszáj róla mesélnetek.

-Hát jó.-kezdett bele Dávid.-Nos az apánk Mr. Agreste az igazgató. A sulinknak van egy testvér iskolája. Apa szerint teljesen leutánoznak minket mindenben. Utálja az a helyet még a neve is szar. Elemek harcosainak akadémiája. (Ez kész vicc még semmit nem mondott a srác de már van amit vitatnék.) Nos apa szerint nekünk Katával kell lennünk a legjobb idomároknak. Mert van abba a másik iskolában négy mindenkinél erõsebb idomár és azt mondja nem érvényes hogy nekik több erejük lehet. Az egyenlõ jogok mindenkinek kijárnak.(ez jó vicc. Ennek mi az egyenlõ jog? Szerintem gõze sincs arról mi az! És hogy ilyet adott be itt mindenkinek az még jobb és a hab a tortán hogy a saját gyerekit a biztos halálba küldi. Lehet kezdem õket sajnálni csak egy picit.) Nos ennyi a lényeg.

-Azta!-ámuldoztam a sok hülyeségen.

-Hát igen. Elég nagy azta.-érett egyet velem Dávid.

Csak elmosolyodtam. Jó hogy gõze nincs a világról, kis naiv. Közben megettük az ebédet és visszamentünk az aulába. Leültünk.

-Mindjárt jövök.-szaladt el Kata.

-Most mi lesz?-néztem a két srácra.

-Mesélj magadról!-mondta csillogó szemmel Dávid.

-Hát...

-No lám csak! Új diákok!-lépett hozzánk Mr. Agreste és Kata.

Ez nem igaz! Amint meg láttam a fickót azonnal fintor ült ki az arcomra.

-Gyertek új hallgatóink az irodámba. Sõt gyertek egyesével. Elõször jöjjön ön kisasszony.-vigyorgott.

Felkászálódtam és mentem utána. Voltam már itt tudtam hogy merre kell mennem.

-Szóval új diák vagy itt?-nézett vigyorogva rám Mr. Agreste.

-Ó hagyjuk ezt. Maga is tudja meg én is hogy mi lesz most.

-Ebben igazad van. Tudod mikor itt jártál cserkész szavadat adtad hogy nem köpsz be! Rémlik? Valaki mégis megtette és õrizetbe vették az iskolát.

-Ó nagyon sajnálom. De tudja csak egy bibi van. Én nem vagyok cserkész így nem adhatom cserkész szavat!-mosolyogtam a lefagyott fickóra.

-Te kis!-ugrott fel Mr. Agreste és rám támadtam.

Gyorsan elõkaptam a páncélomat és felvettem. Elkezdtünk újra küzdeni egymással. Épp a falhoz szorítottam nagy sokára és a torkának szegeztem a két tõrömet mikor elmosolyodott. Megérintette a falat és az megfordult velünk. Ellökött magától. A földön végzetem. De gyorsan felpattantam és csatáztam tovább.

-Fejlõdtél!-vigyorgott gonoszul ellenfelem.

-Mit várt?

-Ezt pont nem!-kacagott.

Kihasználtam az alkalmat hogy nem figyel rám. Elküldtem felé két zsineget. Körbe idomítottam rajta és felemeltem majd a falhoz vágtam. Pár percig nem mozdult. Majd feltápászkodott. Gyorsan felkészültem az újabb támadásra. Egy tûzfalat küldött felém. A kezemmel át vágtam rajta. Kicsit megolvadt a kesztyûm a tenyér részénél. De nem értem rá javítgatni. Küldtem hat pengét az ellenségem felé. Egyre közelebb merészkedtem hozzá. Elég gyorsan fáradt. Már készítettem a tõröket. Mikor kinyílt az ajtó és vétettem egy nagy hibát. Oda néztem! Az ajtóban Alex állt. Mr. Agreste kihasználta hogy öt másodpercig nem figyelek és a földre küldött. Fölém állt és láttam készül a végsõ csapásra.

-Fejlõdsz kicsike csak nem elég gyorsan.

Én nem mondtam semmit csak elmosolyodtam. Pont úgy jött ki hogy a lábamat szabadon hagyta. Kigáncsoltam és kigurultam a földre készülni rogyó test alól. Gyorsan összekaptam magam és vártam hogy támadjon. Õ is felállt és három lángnyelvet küldött felém három tûzgolyóval megerõsítve. A lángnyelvek elõl kitudtam térni de tûzgolyó, kettõ eltalált. Újra a földön voltam. Alig volt már erõm.

-Hiányzik a csapatom!-üvöltöttem fájdalmasan hogy barátaim haljanak. Végül nem bírtam tovább. Mielõtt viszont lehunytam volna a szemeimet még elmosolyodtam.

-Ne higgye hogy ez a vége ez csak a kezdet!-intéz szavaimat a fickóhoz.

Láttam hogy Alex hozzám fut. Szó nélkül felemel...és elsötétült minden.