The Elemantal Mage

9. Zoé

Nos a gólyabál nagyon jó volt. Bár Márkó kicsit furán viselkedett de hát mindegy is. Mikor reggel felkeltem éreztem hogy valami nem okés. Kimásztam az ágyból és elterültem a padlón. Persze jó hangosan.

-Jól vagy?-rontott be Eszti.-Úristen!-kiállott fel mikor meglátott a padlón szétterülve mint valami palacsinta.

-Baj van?

-Szédülök.

-Maradj itt a szobában ma. Pihenj. Majd szólok hogy rosszul vagy.

-Köszi.-motyogtam a szõnyegbe.

Felsegített és kibotorkáltunk a kanapéhoz majd lerogytam. Eszti rám rakott egy takarót. És az ajtó felé indult.

-Gyógyulj!-nézett vissza rám az ajtóból Eszti.

-Igyekezni fogok!

Mikor kiment fogtam a tv irányítóját és öt percig lépkedtem a csatornák között. Végül a harry potter és a bölcsek köve mellett maradtam. Épp mikor már a végén volt a film nyílt az ajtó és egy köpenyes nõ lépett be.

-Hallom te is beteg vagy.-nézett rám.

-Én is?-kérdeztem vissza.

-Ja én is beteg vagyok!-lépett be Márkó.

-Akkor most megvizsgállak Zoé.-mondta a nõ.- Márkó.

Márkó elfordult és az orvos elvégezte a vizsgálatot.

-Jól van kész vagyunk. Te is ugyanazt kaptad el mint Márkó. A héten nem mentek suliba. Oda is adom ma az igazolást az osztályfõnökötöknek. A vagy B?-nézett rám a doki.

-A.-válaszoltuk Márkóval.

-Rendben. Sziasztok.-köszönt el és már lépet is ki az ajtón.

-Itt maradhatok?-pillantott rám Márkó.

-Persze. Közösen meggyógyulunk!-kacsintottam.

Márkó fogott egy takarót és bedõlt mellém. Nézni kezdtünk egy újabb filmet. Nos amit az orvos mondott kiderült hogy három napig lázasan fogunk feküdni és utána kezdünk jobban lenni majd. Szóval tök jó. Egész délelõtt a tv-t bámultuk hatalmas nagy érdeklõdéssel. Én nem ettem semmit. Márkó evett helyettem is.

-Srácok!-nyitott be az orvos.

Ránéztünk jelezve hogy figyelünk.

-Minden nap kell sétálnotok. Délben mindig kimenetek körbe mentek az udvaron és újra az takarók közé!-mondta és kiment.

Felkapartuk magunkat. Felvettem egy téli pulcsit mert nagyon fáztam mikor kimásztam a takaró alól. Márkó is elment egy pulcsiért. Majd kimentünk sétálni. Mikor lejárt a félóra vissza mentünk és bebugyoláltuk magunkat a takarókba. Megint a film nézés mellet döntöttünk. Én beszunyáltam. Mikor felébredtem már Áron és Eszti ültek a földön és nézték a filmet amit Márkó kezdett el. Csak pont Márkó nem nézte amit választott. Engem nézett.

-Mi van Márkó? Nem jó a film?-pillantottam rá és ádázul vigyorogtam.

-De szuper. Csak...

-Csak te érdekesebb film vagy neki mint amit néz.-röhögött fel Áron.

-Jaj ne szívasd már!-toltam le Áront.-De tudom csodás vagyok!

Felnevettünk mind a négyen.

-Na jó jobb ha vissza viszem a kis beteg Márkót, meg hát neked is pihenned kell!-állt fel Áron.

Esztire pillantottam. Kérlelt a szemével hogy segítsek.

-Egész nap pihentünk! Nem mindegy hol pihenünk? Majd este felé vissza menetek. Alig van Márkónak ereje még egy sétára!-néztem végig a barátaimon.

-Jól van ha Márkó is benne van maradhatunk még kicsit.-engedett Áron.

-Benne hát.-kacsintott rám Márkó.

-Mi baja a szemednek?

-Semmi!

Estig beszélgettünk majd a fiúk vissza mentek a szobájukba.

-Köszi!-pillantott rám hálásan Eszti.

-Igazán nincs mit....khm,khm,khm-már köhögök is remek!.-...semmiség volt!

-Kérsz gyógyszert?

-Kéne már bevenni az esti adagot.

-Tessék.-adta a kezembe a gyógyszereket a barátnõm.

-Köszönöm...khm!(szét fogom ez alatt a hét alatt köhögni a tüdõmet jaj de várom!)

Gyorsan legurítottam az a tömérdek kapszulát és elaludtam.

Reggel arra ébredtem hogy megy a tv. Kinyitottam a szememet. Márkó krahácsolt mellettem.

-Jó reggelt csipkerózsika!-nézett rám mosolyogva.

-Neked is!-vigyorogtam. Majd én is köhögni kezdtem.-Szerintem kórust is alapíthatnánk...khm-köhögtem újra.-...lehetnénk a megfulladok mindjárt kórus!

-Ez jó...-röhögött fel Márkó majd köhögni kezdett.

Csatlakoztam hozzá és közösen köhögtünk. Mikor abba hagytam a krahácsolást elaludtam. Arra ébredtem, hogy valaki ráz.

-Mi az kigyullad a suli?-kérdeztem kótyagos fejjel. Mikor kitisztult a látásom láttam hogy Márkó tornyosult fölém és rázott hatalmas nagy átéléssel.

-Zoééé!!!!

-Hah?

-Ideje menni sétálni.

-Szuper.

Kimásztam az ágyból és felkaptam a pulcsim majd Márkó után mentem. Sétálgatunk csöndeben. Hirtelen elkezdetem szédülni.

-Jól vagy?-nézett rám aggódva Márkó.

-Persze!-hazudtam.

És ekkor lesmároltam a földet. Vagyis smárolta volna ha Márkó nem kap el.

-Köszi.-néztem rá míg talpara állított.

-Tudtam hogy baj van!-nézett rám amolyan én meg mondtam fejjel.

Szóval úgy mentünk vissza hogy Márkó belém karolt és így támogatott hogy nehogy újra a földön találjam magamat. Bementünk a szobánkba és lerogytam az ágyra. Márkó is olyan szarul volt mint én. Hozott egy vizes borogatást nekem és magának is csinált egyet.

-Hányszor fogsz elesni a közelembe?-röhögött köhögve.

-Hát nálam nagyobb taknyolót nem találsz.

-Akkor sokszor foglak még megmenteni.

Bekapcsolta a tv-t és néztünk valamit. Ismét bealudtam így hát halovány lila gõzöm sincs mit néztünk. A délután úgy telet mint a tegnapi.

A hét többi napja ugyan úgy telet betegek vagyunk, gyógyulunk, két pofára tömjük a gyógyszereket, sétálgatunk. De szombatra meg is gyógyultunk.

Szombaton összeültünk Márkóval bepótolni mindent. Két órán át magoltunk, másoltunk majd szétterültünk a könyvtár padlóján. Vissza mentünk a szobáinkba. Én leültem olvasni. Eszti meg közölte hogy elmegy venni pár cuccot. Most nem volt erõm vele menni. Mikor vissza jött pont akkor olvastam ki egy könyvet.

- Tényleg!Na milyen volt Márkóval a héten? Szûz még a kanapé?-vigyorgott rám.

-Szûz még a kanapé és én is. És elment. Én fõleg aludtam. Egyszer majdnem lesmároltam a földet séta közben de megfogott szóval nem estem el.

-Ó...de romantikus.

-Persze, neked az nekem csak annyi hogy nem lett kék, zöld folt az arcomon.

-Te tudod.-vigyorgott Eszti.

-Mit vettél?

-Ruhát!

-Vagy is újabb semmit.

-Ahogy mondod.

Nos valahogy éreztem hogy magának vásárolt. Elmentem hajat mosni mert már rám fért és törölközõvel a fejemen léptem ki az ajtón. Mintha a tükörképem nézet volna rám. Eszti is pont akkor lépett ki törölközõvel a fején. Elnevettük magunkat. Majd csináltunk egy szelfit.