The Elemantal Mage

10. Márkó

Áronnal vasárnap elmentünk venni Zoénak szülinapi ajándékot. Valami különlegeset akartam neki venni mert õ is csodás ajándékot adott nekem. Jövõhétre tervezte szombat délutánra Eszti a bulit. Most éppen bent álok egy ékszer botban. Nos semmi olyat nem találtam ami Zoénak tökéletes lenne így mentünk a következõ boltba. Végre megláttam a tökéletes ajándékot. Egy könyv volt. Csatos lila, vastag könyv. Kulccsal lehetett kinyitni. Teljesen Zoés volt. Megvettem. Még elmentünk valami menõ tollat keríteni a füzethez és már mentünk is vissza a suliba. Mikor beléptünk a kapun lerohant Zoé bátya.

-Márkó! Beszélnünk kell! Most!

-Oké.-indultam a srác után az udvarra.

-Na figyelj öcsi.-kezdte a szentbeszédét.-Láttalak a bulin táncolni a hugicámmal, láttam mikor tanulási idõben sétáltok az udvaron...

-Betegek voltunk! Az orvos azt mondta délben mindig menjünk ki sétálni!-védekeztem. Szerintem jogosan.

-...és a barátnõje mikor elhívott a bulirája ahova sajnos nem tudok menni mondta hogy ott leszel. Szóval ha megbántod vagy fájdalmat okozol neki! Megbánod!-néztem rám mint valami sorozat gyilkosra.

-Én õt bántani?-ezt a hülyeséget én vigyáznék rá ha engedné.-Soha nem tudnám bántani! Sohasem!

-Nocsak...csak nem bele zúgtál?

-Most ez miért olyan fontos?

-Szóval igen!

-Hagyjál már!

-Ahogy az elõbb beszéltél...

-Csak úgy mondtam! Van még valami? Nincs akkor szia!

Elrobogtam a szobámba állati dühös voltam. Bevágtam az ajtót. Jó hogy nem szakadt ki a helyérõl.

-Mi az Márkó?-mustrált Áron.-Mit akart Máté?

-Áh...azt hiszi bántanám bármikor is Zoét és rájött mit érzek a húga iránt!-fakadtam ki teljesen.

-Nyugi. Egy fogadok hogy áradoztál Zoéról és kettõ nem tudod tagadni!

-Kösz.

Már csak ez hiányzott. Így annyi esélyem van Zoénál mint Alexnek! De jó! Gondoltam becsomagolom Zoé ajándékát. Megfogtam a csomagolópapírt egy szalagot és a ragasztót. Szépen ahogy tudtam becsomagoltam a könyvet meg a tollat és mikor kész lettem nem voltam biztos benne hogy egy könyvet vettem. Kivittem a mûvemet Áronnak megmutatni.

-Öm...mond Márkó ez micsoda?-nézte Áron a kezemben lévõ...akármit.

-Ez Zoé ajándéka becsomagolva.-mondtam nem túl büszkén.

-Aha...ügyes vagy.

Visszavittem a mûvemet a szobámba. Gyorsan elvégeztem az esti rutinomat és elnyúltam az ágyon. Elég gyorsan elaludtam. Álmomban Zoé bátya üldözött és tûzgolyókkal dobált mert azt hitte bántottam Zoét. És ahogy futottam láttam hogy Alexel csókolózik Zoé. Belehánytam a számba. Felriadtam. Ki is estem az ágyból akkora hévvel hogy a karom lehet el is tört. Felrángattam magamra a ruháimat meg cipõm és lementem orvosiba. Nos nem tört el csak zúzódott a karom. Beestem a matek órára.

-Késet!-nézett rám a tanár.

-Leestem az ágyról és mentem az orvoshoz.-mutattam a bal kezemre.

-Rendben! Üljön le.

Leültem a helyemre és bámultam az elõttem ülõ Zoé haját. Áron bökdösött.

Á:mi van veled? Hogy sérültél meg?

M:rémálmom volt és lezúgtam az ágyról.

Á:ügyes vagy!