The Elemantal Mage

11. Zoé

Mikor bementünk az ajtón én mivel nagyon ki voltam ütve szerettem volna aludni de Eszti barátnõm errõl máshogy vélekedett.

-Hogy tetszett a szülinapod?

-Jó volt. Köszönöm, nagyon élveztem!

-Örülök hogy jól érezted magadat. Amikor Márkóval táncoltatok nagyon aranyosak voltatok. Pont mint egy pár.

-Ó...aha. Már táncoltunk így a gólyabálon így itt is megismételtük.

-Én ezt máshogy gondolom. És egy kérdésem lehet?

-Kettõ is!

-Oké. De nekem csak egy...

-Csak kérdezd amit akarsz!

-Szóval...mesélj nekem mi van Márkóval? Tetszik?

-Mi van?

Hát ez valami vicc. Pont most van kedved errõl társalogni?! Valahogy ki kell vágnom magamat ebbõl az egészbõl! De hogy? Alig fog már az agyam is!

-Tetszik Márkó?-tette föl a kérdést újra Eszti.

Nem vagyok hülye tudom mit mondott! Csak gõzöm sincs mit reagáljak!

-Nem tom. Márkó egy barátom. Egy jó barátom és kész.-adtam meg a legjobb választ. Ügyeltem hogy ne azonnal vágjam rá. Szépen elmondtam.

-Nem tudod? És mi van ha csak elzárod az érzéseidet?

Hogy a fenébe ismert ennyire ki?

-Lehet.

-Lehet? Zoé elmondod nekem mi volt az elõzõ kapcsolatodban? Meg bízol bennem?

-Persze.

Leültem mellé mert ehhez a sztorihoz bizony le kell ülni és ahogy sejtem hajnalig fogunk fiúk és az érzéseimrõl beszélgetni! De jó!

Elmeséltem Esztinek úgy a sztorit ahogy Máténak. Szépen a lényeget, tömören.

Mikor végeztem Esztire néztem. A sztori alatt hat különbözõ fejet vágott.

-Na?

-Ja...-ébredt fel a sokkból vagy akármibõl.-...ez nagyon durva. Már értem miért utálod így! Sajnálom hogy ez történt!

-Ugyan nincs mit sajnálni! Ez volt a legjobb!

-Igen?

-Lehet.

-Akkor ha jól szûröm le te az érzelmek...

-Az van hogy én úgy gondolom nincs szükségem érzelmekre! Mert ha megengedem magamnak hogy érzéseim legyenek ez lesz belõle! És már kiskorom óta úgy gondolom nincs szükségem rájuk. De Alex után tövestõl kegyetlenül irtok minden érzelmet magamból.

-Elég jól megy. De nem érzed hogy szükségesek lennének mégis?

-Meg vagyok én nélkülük. Nézz rám! Most elégé megerõsödtem lelkileg is úgy hogy.

-Zoé! Arra kérlek hogy ne legyél mindig ilyen!

-Eszti! Vannak bennem érzelmek csak...fogalmazok másképpen nem foglalkozom velük, elnyomom õket. Lehet így jobban érted én a szívem helyet mindig az eszemre hallgatok! És mikor feltûnik egy érzelem akkor igyekszem elnyomni...csak tudod én így nem tudom mik is igazán azok az érzelmek...

-Zoé! Bízz bennem. Nem baj ha néha a szívedre is hallgatsz! Hidd el nem lesz baj!

-Remélem!