The Elemantal Mage

20. Márkó

Kicsit sõt nagyon aggódtam Zoéért. Nem mondta el de láttam hogy valami nagyon rossz történt vele.

Reggel mentünk a mesterekhez.

-Ma közösen fogtok idomítani! Megnézzük hogyan idomítotok együtt!-mondta Rufus mester.

A négy mester nekünk esett mi meg nekik. A mesterem volt kedves megtámadni Zoét(meséltem neki hogy járunk és gondolom kíváncsi volt mit teszek.) Azonnal Zoéhoz szaladtam. Tudom hogy egyedül is ment volna neki de épp harcolt Ozival így nem kockáztam és fedeztem majd küldtem egy tûznyalábot a földidomár felé Zoé pedig a feladónak vissza adta amit kapott. Eszti és Áron is mellettünk termetek. Beálltunk egymásnak háttal egy körbe és így folyattuk. Fedeztük egymást, közösen támadtunk. Végül sikeresen levertük a négy mestert!

-Szép volt!-állt fel Katara.-A csapat munkátok lenyûgözõ!

-Köszönjük!-mondtuk szinkronban.

Rengeteg csapat feladatott kaptunk. Ma egy órával késõbb engedtek el minket mint tegnap a mesterek. Mikor végeztünk mind vissza mentünk pihenni. Letusoltam és mivel nagyon aggódtam Zoé miatt ezért át mentem hozzájuk.

-Szia Eszti.-léptem be a csajok szobájába.-Zoé?

-Nincs itt!

-Hogy hogy? Akkor hol van?-lepõdtem meg.

-Nem tudom. Amint megjöttünk letusolt és elszaladt valahova!-mondta aggódva.

-Megnézem hol van!

Kimenetem és rohanta a terembe ahol reméltem hogy Zoé van. Benyitottam és jó volt a tippem. Felragyogott kéken a szeme és összeesett. Gyorsan oda szaladtam hozzá és idõben elkaptam mielõtt még a földbe csapódhatott volna. Csak tartottam a karjaim között Zoé könnyû testét percekig. Fürkésztem az arcát láttam hogy nagyon fél valamitõl. Zoé felkiáltott.

-Neeee!!!

Majd újra felragyogott a szeme és rám nézett.

-Jól vagy?-kérdeztem aggódva.

Most már nagyon aggódtam Zoéért és egyre jobban féltettem.

-Igen, persze.-nézett rám ijedten.

-Megint ilyen ijedt arcot vágsz! Mi a baj?

-Csak volt egy rossz látomásom.

-Mi volt benne?

-Ne akarom felidézni!-kicsordult egy könnycsepp a szemébõl. Letöröltem.

-Rendben.

Talpra állítottam. Õ azonnal magára idomított a páncélját és idomítani kezdett.

-Mit csinálsz?-kérdeztem.

-Gyakorolok!

-Csatlakozhatok?

-Persze!

Neki láttunk idomítani. Zoé olyan durván idomított hogy estem egyet és vérezni kezdett a karom is.

-Sajnálom!-rogyott le mellém Zoé.-Ne mozdulj.

A páncéljából kiidomított egy kis vizet és a karomon kezdte elmozgatni. A víz ragyogott. Mikor Zoé végzett a sérülésem begyógyult.

-Jobb?

-Igen. De hogyan?-ámultam.

-A gyógyítás egy olyan dolog amit csak mi nagy idomárok tanulhatunk meg!

-Értem! Köszi.-gyorsan megcsókoltam.

Mikor elváltunk Zoé leült mellém és a mellkasomnak döntötte a fejét.

-Hánykor lesz a szalagavató?

-Hétkor kezdõdik.-válaszolt.

Mielõtt bármit is mondhattam volna meghallottam Zoé egyenletes szuszogását. Belepusziltam a hajába és hátra hajtottam a fejem a falnak. Én is elaludtam. Reggel valaki egy hatalmas adag vizet öntött ránk.

-Felkelni!-üvöltötte Katara.

Zoé felemelte a fejét rólam. Én is felültem.

-Ideje tanulni!-mondta Rufus mester.

De jó! Nincs jobb a mesterekre és egy vödör vízre kelni! Felálltunk és mentünk a tanulni. Egész nap csak idomítottunk szünet nélkül. Mikor végeztünk fáradtan mentünk vissza a szobáinkba. Letusoltam és elõ kapartam az öltönyömet hogy meg legyen szombatra.