25. Zoé

204 22 1
                                    

Szörnyen éreztem magamat a történtek után. Mi után a fiuk elmentek vártam egy kicsit majd halkan kimenetem és átlopóztam a termembe. Mikor beléptem kulcsra zártam az ajtót és több napra elzártam magam mindentõl és mindenkitõl. Csak idomítottam szünet nélkül. Nem aludtam, nem ettem, csak idomítottam. Nagyot csalódtam magamban. Még egy ilyen estetett nem akartam újra. Mikor már jó sok ideje voltam egyedül az elememmel, a gondolataimmal és másik énemmel akkor kirúgta valaki a kulcsra zárt ajtót. Ez a valaki a pasim volt. Márkó.

-Nem mehet ez így tovább!-lépkedett egyre közelebb felém.-Most már szükségünk van rád! Ne ostorozd magadat, lépj túl ezen!

-De...-kezdtem volna.

-Semmi de!-ragadata meg a kezemet.-Most szépen velem jössz és nincs ellenkezés!

Szólni sem tudtam csak mentem teljesen megbízva Márkóba. Meg azért is mentem mert az sem tudtam már kivagyok és nem volt erõm ellenkezni se úgy igazán. Hagytam had vezessen el valahova. A plázába mentünk. Azon belül is a mozihoz.

-Mit nézünk meg?

-Egy filmet.-titokzatoskodott Márkó.

Megvettük a popcornt és az üdítõket és elfoglaltuk a helyünket a moziba. A rossz anyák karácsonyát néztük. Nagyon sokat nevettem. A végén volt egy kis lelkizés. Na ott picit könnyeztem. Jó lett volna nekem is ha a szüleimmel lehettem volna. Még ha csak egy napra is emlékeznék már az jó lenne. Márkó mikor látta hogy könnyezem át karolt. Így ültünk a film végéig. Mikor vége volt megfogtuk egymás kezét és szótlanul kimentünk. Én azt hittem ennyi volt az egész de Márkó máshogy tervezte. Mikor kiléptünk a plázából a park felé húzott Márkó. A park azon részein sétáltunk ahol én nem jártam. Végig sétáltunk egy kõvel kirakott úton és egy házhoz értünk. Pont úgy nézett ki mint a Jancsi és Juliskában a banya mézeskalácsháza. Összefutott a nyál a számba.

-Gyere.-húzott be a sütiházba Márkó.

Mikor beléptünk egy tipikus jegyvevõ pénztárat találtunk. Senki sem volt ott. Csak mi és a jegyszedõ bácsi és néni voltunk. Vettünk két jegyet és lementünk egy lépcsõn.

-Hova hoztál?-torpantam meg egy lépcsõ fokon.

-Az édesség világba.-válaszolt és megragadtam a kezemet és tovább mentünk lefelé.

Leértünk a lépcsõ aljára és egy nagy fehér ajtó elõtt torpantunk meg. Nem sokat hezitáltunk. Benyitottunk. A terem tele volt mesefigurák hatalmas szobraival, és ez még semmi, minden cukorból volt, gumicukorból, cukorkákból, édességbõl állt az összes figura. Ott volt az összes Disney hercegnõ, a hupikékbõl pár szereplõ, Miki egér és társai Micimackó és egyéb mesefigurák.

-Ez nagyon nagy!

-Gondoltam hogy tetszeni fog!

-Nehéz megállni hogy ne zabáljam fel mindet!

-Nyugi Zoé. Ezek már több éve itt vannak.

-Akkor errõl le is teszek.

A következõ teremben könyvek és annak filmváltozatai voltak megcsinálva. Volt egy pár könyv amit nem ismertem. A percy jaksonos részel lefotóztattam magam és már raktam is Isntagramra. Márkó azonnal lájkolta. Elmosolyodtam. Mentünk az utolsó részbe. Ezen a részen az ünnepek voltak megcsinálva. A karácsony, a húsvét még egy szülinapi pillanat is megvolt csinálva. Mikor végére értünk a cukor áradatos mindennek akkor szorosan átöletem Márkót.

-Köszönöm! Köszönöm! Imádlak!

-Én is téged! Nagyon fontos vagy nekem!-nézett a szemembe.

 The Elemantal MageDove le storie prendono vita. Scoprilo ora