The Elemantal Mage

7. Zoé

Mikor vissza mentünk nem tudtam mit gondoljak. Van egy bátyám? És ezt eddig miért nem tudtam? Eszti megértõ volt és tudta hogy egyedül szeretnék lenni. Este mikor már pizsamában feküdtem az ágyon a plafont bámulva bejött hozzám egy szörny. Nem de hogy is Eszti jött be egy pakolással a fején.

-Jól vagy?-ült le az ágyamra.

-Persze, csak nehéz ezt feldolgozni. Hiszen a szüleimrõl nem tudok semmit és mikor megjövök a suli másnapján egy szépfiú és a gimi sztárja gyerek közli velem hogy õ a bátyám! Nekem ez sok!-fakadtam ki.

-Megölelnélek de nem szeretném hogy krémes legyél és ez egy drága krém szóval...

-Köszi.-nevettem fel.

Tíz percig nevettünk.(lehet nem addig de na!)Végül még sokáig beszélgettünk. Mikor ránéztem a telefonom kijelzõjére és megláttam milyen késõ van a sáppatt fejemrõl Eszti leolvasta hogy nem fog megártani egy kis szépítõ alvás. Így hát ledõltünk aludni. Reggel mint mindig hülyét kaptam a telefonomtól és a korán keléstõl. Ki repültem szó szerint az ágyból(leestem) így a reggeli torna is meg volt. Majd a szénaboglya és elõhalottnak kinézõm fejem rendbe raktam felkaptam egy néhány szükséges ruhadarabot és kiegészítõt és kivonultam dicsfényemben reggelizni. Eszti ahogy szokta nálam elõbb tökéletesen kinézve terpeszkedet a kanapén és tömte a cuki fejét. Én is bekaptam a reggelim, Eszti a szokásos Zoé ne lépjen ki borzalmas fejjel az ajtónhadmûvelet elvégzése után felkaptam a táskámat és mentünk a termünkbe. Az elsõ óránk a legjobb óra volt...matek. Vagyis levelezés Esztivel. Eszti már irt is.

E: szerintem meg lehetne kérdezni a fiúkat van-e kedvük velünk tanulni. Benne vagy?

Z: persze, de te kérdezed!

E: nyugi nem kell itt idegeskedni attól ráncos leszel. Megmondom majd végül is az én ötletem.

Z: szuper vagy!

És bumm mint valami széllökés elment a matek. Az utam a vízkupola felé vettem. Az úton azon agyaltam hogy vajon meddig fog tartani míg Áron és Eszti összejön. Nem mondom el Esztinek hogy bejön Áronnak ezt Áron drágának kell bevallania! Meg érkeztem a célomhoz. Bementem és elfoglaltam a helyet. Neki kezdtünk az idomításnak. Most valahogy sokkal nehezebben ment mint múltkor. De azért engedelmeskedett az az életet adó víz nekem. Mikor már a meghalás szélen voltam vége volt az órának. Mint egy zombi átvonszoltam magamat a terembe és levágtam magam Eszti mellé a padba. Befutottak a fiúk is. Mind a négyen hullák voltunk és ez nagyon is látszott rajtunk.

-Srácok. Van kedvetek együtt tanulni?-kérdezte meg Eszti ötletét.

-Persze hogy van!-vágták rá kórusban.

Éreztem hogy nem maradnak ki a buliból. De én nem fordultam hátra csak hallgattam Esztit ahogy mesélte mit csináltak az elmúlt két órában a levegõidomárai. Végül jött a politika óra. Minek tanulunk mi ilyet? Az órán a tanár arról beszélt hogy világháborúk hogy álltak akkor politikailag. Nos én úgy emlékszem nyitott szemmel aludtam az órán. Óra végén megindultunk a meditációs terem felé. Ezen az órán már mindig ugyanazt látom mint amit az elsõ órán láttam. Már teljesen úgy érzem hogy ez a látomás egy jel, figyelmezett valamire. Mikor kicsöngettek Áron félre hívott.

-Zoé!-kezdett bele.- A hétvégén lesz Márkó szülinapja. Egy kis bulit terveztem neki. Számíthatok rád és Esztire? Szombaton van a szülinapi buli az édenben. Már kibéreltem egy részét. Torta meg minden. Csak mi leszünk hárman. Jöttök?

-Persze!-ígértem meg.

Mikor vissza mentünk Eszti félre hívott. A srácok nélkülünk elindultak a könyvtárba.