The Elemantal Mage

14. Márkó

Zoét a buli után nem is láttam. Aggódtam hogy baja esett. De szerencsére Eszti szólt hogy el kellet utaznia valahova három napra. Kicsit megkönnyebbültem mikor mondta. De fura volt Zoé nélkül ez a három nap. De ma visszajön! Kilenckor kipattantam az ágyból és öt perc alatt elkészültem. Miután mindent megcsináltam loholtam az aulába. Pont mikor oda értem jött be a három nagy idomár. Máté a kezében tartotta Zoét. Oda rohantam hozzá.

-Mi történt?-néztem Zoéra.

-Nyugi Márkó. Csak alszik. Nem áll neki jól a korán kelés!-nyugtatott Máté.

Szóval él!!!

-Vissza viszem a szobájába!-néztem Zoé tesójára.

-Oké.

Majd kezembe adta az alvó Zoét. Pihe könnyû volt Zoé teste. Megfordultam és indultam szépen lassan vissza a szobákhoz. Út közben fõleg Zoét néztem kivéve mikor felpillantottam hogy ne menjek neki semminek és senkinek. Benyitottam a 18-as szobába. Mivel hétvége volt nem volt még ilyenkor fent senki. Bevittem Zoét a szobájába. Lettem az ágyára. Szépen ráterítettem egy takarót és leültem vele szembe egy székre. Nagyon kis cukin szuszogott. Úgy két órát ültem ott mikor az én hercegnõm kinyitotta a szemeit.

-Hol? És hogyan?-ült fel Zoé.

-Neked is szia. És Máté kért hogy hozzalak be.-néztem Zoé csillogó szemeibe.

-Ó...kösz.-nyögte majd felállt és bemenet a fürdõbe.

Tizenöt perc múlva láttam újra és mikor kijött a fürdõbõl rendezettebb külsõvel leült velem szembe az ágyra.(szerintem kócosan és gyûrött ruhában cukibb volt de el ne mondjátok ezt neki!)

-És merre voltál?

-Misztériumban voltam. Elég szar volt.

-Hol?-nem értettem hol volt három napig.

-A misztériumi parlament küldött egy levelet hogy menjek el hozzájuk. Elmentem. Nos ez olyan volt hogy egy csomót tanácskoztunk, politikáztunk...meg ilyenek.

-És az gyûrû kitõl van?-nagyon sokat néztem míg aludt a gyûrût ami a középsõ ujján volt.

-Ezt ott kaptam három fickótól. Az elõdeim is hordták így nekem is kell. Nézd.-vette le az ujjáról a gyûrût és a kezembe rakta.-Bele van vésve hogy ez a gyûrû a víztörzsének a vezetõjének a tulajdonába van.

-Klasz.-adtam vissza az ékszert.-Más történt?

-Aham. Volt ott egy fickó aki tök szemét volt velem de szépen lerendeztem.-válaszolt gyorsan. Ami engem illet túl gyorsan válaszolt. Gyanús hogy nem ez a teljes igazság!

-Oké.-álltam fel mert ha nem bízik bennem akkor megyek.

-Mész?-állt elém.

-Igen. Így is tovább maradtam mint kellet volna!-megfogtam a derekánál és felemeltem majd szándékomban állt mellettem a földre helyezni.

-Ne. Kérlek tegyél le! Nem bírom ha felemelnek.-ordított Zoé.

-Nyugi.-suttogtam neki és magamhoz szorítottam.-Eszti még alszik. Ne verd fel!

Nem szólt semmit csak a két lábával rám csimpaszkodott. Így álltam ott vele csendben egy kis ideig.

-Márkó?-suttogta Zoé a fülembe.

-Igen?

-Mi mit csinálunk?-emeltem fel a fejét a vállamról és a szemembe nézett. Láttam hogy aggódik.

-Nem tudom. Csak úgy jön...ösztönbõl.-nyögtem ki.

-Szerintem nem kéne ezt csinálnunk.-nézetre rám aggódva és láttam hogy könnyezik.-Barátok vagyunk! Nem?