The Elemantal Mage

3. Zoé

Miután beléptem Esztit a tv elõtt találtam egy törölközõvel a fején.

-Szia. Találtál udvart?-kérdezte.

-Ja, szép kis udvarunk van. És te megmentetted a hajad a végtõl?

-Igen. Nagyon felfrissültem!

-Szuper. Mit nézel?-huppantam le mellé.

-Bosszúállók.-válaszolt.-Szereted?

-Aha.

Az elsõ rész ment. A szünetben beszélgettünk.

-Komolyan megismertél egy srácot?-hüledezett Eszti.-És ennyiszer összefutottál ma vele?

-Aha...-motyogtam. Õ úgy fogta fel pasim lesz én meg úgy hogy egy nap alatt két barátom is lett. Itt látszik igazán mennyire is különbözünk.

-Majd holnap mutasd már meg!-indult be barátnõm.

-Jó.

-És az exedel? Ráadásul így beoltottad. Kemény csaj vagy!-ámult tovább Eszti.

Mivel vége lett a reklámnak abba hagytuk a beszélgetést. A film után szavak nélkül is megértettük egymást. A zombi élõbb volt nálunk. Bevánszorogtam a fürdõmbe. Gyorsan lezuhanyoztam fogat mostam és bedõltem az ágyba. Be is szunyáltam rögtön. Furcsa álmom volt. Álmomban egy tárgyaló terem szerû helyen voltam. Egy márvány asztal volt elõttem ami mögött három köpenyes férfi ült. Közelebb hívtak. Pár lépést tettem az asztal felé. Azt mondták hogy egy nagyon különleges idomár vagyok. Meg még valami kiválasztottról, csapról meg egyéb zagyvaságról dumáltak. Mivel az álmok...nos álmok és nem olyan róhat fontosak így ennyit is jegyeztem meg ebbõl az egészbõl. Persze reggel hatkor ébresztett édes drága nyomorult telefonom. Félhétig fetrengtem és gyõzködtem magamat hogy keljek már fel. Szóval fél óra szenvedés után elbattyogtam a fürdõbe. Megcsináltam a reggeli rutinom és felöltöztem. A jó égnek hála hogy itt nem kell ünneplõ és társai. Ezzel már akkor mikor elõször hallottam errõl a helyrõl már akkor belopta magát a szívembe. Kimentem a szobámból a nappaliba. Nos igen azt láttam hogy Eszti éppen reggelizik. Nyújtott felém egy kakaós csigát és én el is elfogadtam. Volt még nála két flakon kakaó az egyikbõl már a fél löttyi elfogyott így tippeltem az az övé.

-Honnan van a kaja?-kérdeztem félig tele szájjal.

-Kaptunk a konyháról.- meghúzta a kakaós üvegét.

Válaszul csak bólintottam. Mikor végeztünk akkor nos igen...Eszti megint kifakadt...csak most rajtam.

-Mehetünk?-kérdeztem mert szándékomba állt megtalálni minél elõbb a termet hogy ne késsünk a keresés miatt.

-Smink nélkül?-hüledezett Eszti.

-Baj?-kérdeztem.-Nem vagyok az a sminkelõs fajta lány.-vallottam be.

-Ha vissza jöttünk lesz mit megtanítanom!-fogta a fejét Eszti.

-Oké.

Bár most komolyan baj hogy nincs rajtam smink? Miattam lesz világ vége hogy nincs rajtam smink? Szóval kimentünk az ajtón a világ legnagyobb problémájával hogy nincs rajtam smink.

Nos az a nyitó ünnep hülyeség nem volt nagy cucc. Köszöntött minket az igazgató és ennyi maradt meg. Egy órát ültünk az aulába. Nos a vége felé már azt néztem hatalmas nagy érdeklõdéssel hogy milyen szép légy mászik a falon. De sajnos ezt a gondolat menetemet Eszti zavarta meg.

-Zoé! Hahó! Vége van! Irány a terem.-lengette meg a kezét az arcom elõtt.

-O...szuper!-hirtelen már nem haragudtam úgy Esztire.