A Szent Márk Gimi✔

7. rész

Szeptember 8. (Szombat)

Reggel erős fejfájásra ébredtem. Lassan kinyitottam a szemeimet, és egy rózsaszín rajzokkal teli szobában ébredtem. Az első dolog ami eszembe jutott, hogy hol vagyok és, hogy ki rabolt el. Lassan felültem az ágyban, kikeltem belőle, és egy tükörhöz támolyogtam. Egy nagy fekete póló volt rajtam, és egy... boxer. A fejemet a kezembe temettem. Ha az történt amire én gondolok akkor megölnek. Amilyen halkan csak tudtam, kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn, de alig tettem egy lépést a lépcsőtől egy hangot hallottam.
- Minden oké? - kérdezte Levi. Rémülten fordultam vele szembe. A haja kócos volt, és egy szürke póló takarta a felsőtestét a lábát pedig egy rövidnadrág. Rögtön ütögetni kezdtem a mellkasát. - Aú! Mi bajod van?! - próbálta lefogni a kezeimet, de nem nagyon sikerült neki. - Hülye, paraszt! Miért hoztál ide?! Megakartál fektetni?! Mi?! - ütögettem tovább.
- Leila, állj már le! Nem volt semmi hátsó szándékom! Dani adott neked egy kis whiskey-t én meg nem akartam, hogy téged kicsináljanak otthon, ezért elhoztalak hozzánk! Adtam ruhát, és ennyi - mesélte el röviden a történteket. Befejeztem a püfölését, de egy kósza könnycsepp kicsordult a szememből, majd kitört belőlem a sírás. Még én is meglepődtem ezen, nemhogy Levi. A fiú magához ölelt, én pedig a vállán sírtam.
- Nyugodj meg, jó? Fáj a fejed? Oké, mondjuk ez hülye kérdés volt. Maradj itt, mindjárt hozok gyógyszert - ment a konyhába. Nem sokkal később egy fájdalomcsillapítóval és egy pohár vízzel tért vissza. Bevettem, majd ittam egy kis vizet.
- Mennyire csináltam hülyét magamból? - kérdeztem félve a válaszától.
- Nem csináltál hülyét magadból. Táncoltál és ennyi.
- Most az igazat - sütöttem le a szemeimet. Mélyet sóhajtott. - Hát, igazából azt mondtad, hogy a szüleidet nem érdekli mi van veled mikor idehoztalak. Aztán adtam neked ruhát, lefürödtél utána táncolni akartál velem. Valamit motyogtál, de nem értettem mit, aztán hánytál végül bevittelek... abba a szobába, te azt akartad, hogy veled aludjak, de kimentem. Ennyi.
- Értem. Remélem nem értetted félre, csak nehezen bírom a piát. Nem tehetek róla - ráztam meg a fejem könnyezve. - Ne aggódj, tudom - nézett rám halvány mosollyal. Könnyes szemmel bólintottam. Majd mikor eszembe jutott, hogy nem a saját ruhámban vagyok zavartan lehajtottam a fejem.
- Izé... ha nem nagy gond... akkor én most... öhm megyek... átöltözni - nyögtem ki nagy nehezen. - Menj csak, Leila - bólintott. Felmentem az emeletre, és megkerestem a ruháimat. Felöltöztem, majd összeszedtem a cuccomat, és lementem. Levi a konyhában csinált valamit.
- Szia - mentem volna ki, ha nem mentem volna neki a falnak.
- Jól vagy? - jött ki hozzám Levi. - Aha, csak nekimentem a falnak - magyarázkodtam, majd az ajtó felé mentem. Totál hülyét csináltam magamból. Otthon szerencsére senki sem volt otthon. Felmentem a szobámba, és bedőltem az ágyba. Közben azon gondolkodtam, hogy mégis mi a francot mondhattam Levinek.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rövidebb rész!

By: M.