2. évad 25. rész

1.2K 85 7
                                    

Október 22. (Kedd)

Az elmúlt napokban végig azon rágódtam, hogy miért kell holnap elmenjek Amerikába. Anya azóta a hívás óta nem keresett. A nagyiék is furcsállták a dolgot, de többet nem mondtak. Felipe vasárnap ment vissza Rómába, nálunk pedig ma volt az október 23.-ai ünnepség és az őszi szünet előtti utolsó nap. Reggel az ünneplőmmel szenvedtem. Mikor végre kész lettem, lementem. Albi a kapuban várt. Egy csókkal köszöntöttük egymást és elindultunk a suliba. Bent rögtön a tesi terembe mentünk. Azt hiszem idén a b-sek csinálták a műsort. Az ünnepség egész tűrhető volt. A végén udvariasan tapsoltunk, majd Faragó elengedett minket és kellemes szünetet kívánt nekünk. Albival, Levivel és Timivel hazamentünk. Levi és én is csomagolni kezdtünk. Mikor végeztem odabújtam Albihoz. - Hiányozni fogsz!
- Te is nekem, Baba - csókolt meg. Először lágyan csókolt, majd egyre szenvedélyesebbé vált. Amit őszintén megmondva élveztem. A hátamra fektetett és úgy csókolt tovább. A kezemmel végig szántottam a sötét barna haján, ő pedig a derekamat simogatta. Olyannyira jól esett az érintése, hogy bele borzongtam. Végül levegő hiány miatt kellett elszakadniuk az ajkainknak, de mikor pótoltuk az oxigént ismét heves csók csatába kezdtünk. Aminek a telefonom hangja vetett véget. Albi morogva mászott le rólam, hogy tudjam fogadni a hívást.
- Igen? - szóltam bele morcosan.
- Csak nem megzavartam valamit? - nevetett a vonal végéről Lia.
- Nem, baj van?
- Nincs csak kérdezni akartam, hogy mit csinálsz a szünetben?
- Valószínűleg Los Angelesben fogok megdögleni.
- Mit csinálsz te ott?
- Holnap megyek a szüleimhez.
- Oh, értem. Mikor jössz vissza?
- Harmincadikán.
- Jó. Majd harmincegyedikén nem tudunk elmenni valahova? Tudod te, Kami és én.
- De lehet róla szó.
- Okés. Na nem is zavarok tovább. Ja és Albinak üzenem, hogy ne csináljon hülyeséget - mondta, majd megszakította a hívást. Értetlenül meredtem a telefonomra. - Mi az?
- Semmi, csak Lia volt. Halloweenkor csajos napot akar tartani.
- Jaaa, oké - bólintott, mire én megcsókoltam. - Nézünk valami filmet?
- Mit?
- Vasember? - vigyorodott el, mire nevetve egyeztem bele. Végül megnéztük a Vasember mindhárom részét. Délután ötkor ment haza mondván, hogy hagy engem pihenni. Elköszöntem tőle és hatkor már az ágyban feküdtem, hogy majd alszok. Fél hétkor sikerült is elaludjak.

Október 23. (Szerda)

Hajnali fél kettőkor csörgött az ébresztőm, ugyanis háromkor megy a gépünk Los Angelesbe. Zombiként másztam ki az ágyból és öltözködni kezdtem. Mikor sikerült elfogadhatóan kinézzek a fekete bőröndömmel mentem le a konyhába. Levi épp csukott szemekkel ült a palacsintája fölött. Nos, nem igazán vagyunk korán kelő típusok. Miután megreggeliztem, felkeltettem Levit, hogy ő is egyen. Mikor végeztünk a papi kivitt minket a reptérre. Elköszöntünk tőle és mentünk becsekkolni. Kissé félve ültem fel a repülőre, mert még életemben nem repültem. Szerencsémre Levi végig nyugtatott engem, hogy nem lesz semmi baj. Aha, lótúrót! Csak sajnos akkor még nem tudtam. A stewardess elmondta, hogy mikor mit kell csinálni, majd megkért, hogy kössük be az öveinket. A gép elindult, majd lassan a levegőbe emelkedett. Végig Levi karját fogtam összeszorított szemekkel. - Hé, már kinyithatod a szemeidet - suttogta Levi. Lassan kinyitottam és ámulva néztem ki az ablakon. Valami eszméletlen volt a látvány, ami a szemeim elé tárult. - Mondtam, hogy minden rendben lesz - puszilta meg a fejem búbját. Mosolyogva bólogattam.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Olyan három órával később épp olvastam, amikor a gép rázkódni kezdett. Rémülten kaptam fel a fejem.
- Ez mi?! - néztem Levire rémülten.
- Biztos csak lég örvény. Mindjárt vége.
- Oké - hunytam le a szemeimet, de nem lett vége. Korántsem. A gép egyre jobban rázkódott. - Félek! - bújtam Levihez. - Ne félj! Itt vagyok és semmi baj nem lesz! - nézett a szemembe, majd hozzátette. - Bízz bennem! - ez volt az utolsó mondat, amit hallottam tőle, ugyanis kitört a pánik, mert a gép zuhanni kezdett.

Albi

Délben keltem fel. Lassan kimásztam az ágyból és kimentem a nappaliba. Anya és Andy a tévét hallgatták, mire én is leültem közéjük. A következő hírtől szinte sokkot kaptam.
- "Magyar repülő zuhant le Madrid repterére. A WizzAir utasszállító repülője hajnali három órakor indult Los Angelesbe, de a gép viharba került és az egyik turbinába villám csapott. A pilótáknak kényszer leszállást kellett végre hajtaniuk, de a gép lángolva csapódott be a Madridi reptérre. A gépen 2986 utas tartózkodott, ebből 308 kisebb sérülésekkel úszták meg, de 672-en súlyosan megsérültek, 906-an életüket vesztették, de a többi áldozatot vagy esetleges túlélőt még keresik a gép roncsaiban." - ért véget a repülős baleset híre, mert utána már azt mutatták, hogy Kínában egy kis panda született. Összetörten meredtem magam elé. Csak Lele és Levi legyen a túlélők között. Legalább ők legyenek köztük!

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rövidebb rész! Vajon Leila és Levi túlélték?

By: M.

A Szent Márk Gimi✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora