A Szent Márk Gimi✔

52. rész

Május 17. (Péntek)

Reggel semmi életkedvem nem volt, de ezt már megszoktam tehát semmi újdonság se volt benne. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és az ablakhoz csoszogtam, hogy megnézzem milyen idő van kint. Esett. Mily' meglepő. Ha a májusi eső aranyat ér akkor már az ország gazdag lenne. Na mindegy. Elmentem a szekrényemhez, hogy kivegyem a mai ruháimat. Felöltöztem, a hajamat befontam, majd lementem. Ettem egy kis rántottát utána elindultam a buszmegállóhoz. Albi kapucnival a fején állt ott. - Szia - köszöntem neki.
- Szia - köszönt álmosan.
- Hogy vagy?
- Fáradtan. Te?
- Dettó - válaszoltam ásítva. Mikor megjött a busz, mi felszálltunk rá és leültünk egy-egy szabad helyre. Alig indult el a busz, de én Albi vállára hajtottam a fejem és lehunytam a szemeimet. Talán tíz perccel később keltett fel Albi, hogy megérkeztünk. Megdörzsöltem a szemeimet és leszálltunk a járműről. Az első miatt berohantunk a suli épületébe. Felmentünk a terembe és leültünk a helyünkre. Ő Levi mellé én meg Kami mellé.
- Szia - köszönt mosolyogva Kami.
- Hali. Kész a matek házid?
- Volt matek házi?
- Van ma matek? - kérdezte Ákos.
- Van matek? - folytatta a hülyülést Dani. Mosolyogva megráztam a fejem és odaadtam nekik a füzetemet, hogy lemásolják. Csengetéskor visszakaptam a füzetemet és bejött Bebesi tanárnő. Az első órán a táblánál oldottuk meg a házi feladatot. A második óránk tesi volt, ahol kosaraztunk a fiúk ellen.
- Petra, ide! - hallottam Timi hangját az ellenséges palánk felől. Petra átdobta neki a labdát, mire a lány pattogtatva vezette a palánkhoz. A fiúk egy emberként futottak utána. Timi épp egy ziccert akart volna csinálni, de valamelyik fiú véletlenül kigáncsolta és elesett. - Jól vagy?! - rohantunk oda hozzá. - Persze, minden oké - állt fel, majd folytatódott a játék. 6:10-re nyertek a fiúk. Tesi után átöltöztünk, majd mentünk olaszra, ahol felezünk. Olasz után jött egy biosz végezetül pedig osztályfőnöki óra következett. Megbeszéltük a fontos dolgokat utána Faragó elengedett minket. Kamival ketten mentünk haza. A kapunkban elköszöntünk, majd bementem. A szobámban megírtam a leckét utána sorozatot néztem.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Olyan hat óra fele ajtócsapódásra kaptam fel a fejem. - Leila! - hallottam apa hangját. Megállítottam a Teen wolfot és lementem. Apa kissé idegesen ácsorgott a nappaliban.
- Igen?
- Mikor beszéltél utoljára a nagyszüleiddel?
- Melyikre gondolsz? - kérdeztem karba tett kézzel, mert ha jól tudom apa szülei még a létezésemről se tudnak, mert apát még tizenhét éves korában kitették otthonról, mert nem tudott megfelelni a szüleinek és azóta nem tartja velük a kapcsolatot.
- Mivel csak édesanyád szüleit ismered nem nehéz következtetni - forgatta meg a szemeit, majd folytatta. - Szóval?
- Tegnap előtt beszéltem velük, miért?
- Jól van. Többet nem beszélhetsz velük, mert ellenem fordítanak téged is és anyádat is.
- Ezt te sem gondoltad komolyan! - kerekedtek ki a szemeim.
- De nagyon is.
- Nem fogok! - néztem rá szúrósan.
- Ügyes lány. És ezt ne mondd el senkinek - mondta, majd elment. Elképedve néztem utána. - Miért akkor mi lesz? - szóltam utána. Apa a lépcsőről fordult vissza. - Akkor? Majd meglátod, de ajánlom, hogy tartsd magad a kérésemhez - felelte, majd felment. A fejemet fogva ültem le a kanapéra. Nem fogok szót fogadni neki. Nem tilthat el a nagyiéktól!

Május 20. (Hétfő)

A hétvége rémesen telt. Amikor csak összefutottam apával párszor emlékeztetett a parancsára, miszerint nem beszélhetek többé a nagyiékkal. De nekem tűrnöm kell, mert ki tudja mi lenne, ha bevallanám, hogy megszegem az akaratát? Inkább nem akarom tudni, hogy mi lenne.
Reggel nyúzottan keltem ki az ágyból. Kinéztem az ablakon, de csak szürke felhők voltak az égen. A szekrényemből kivettem a ruháimat, felöltöztem, a hajamat befontam majd lementem reggelizni. Ettem egy meleg szendvicset és elindultam a buszmegállóhoz. Mikor megérkezett a busz felszálltam rá. Leültem egy szabad helyre és csendben zenét hallgattam. A sulinál leszálltam a buszról és bementem az iskola épületébe. A teremben leültem a helyemre. Kami még nem volt bent. Albi utánam öt perccel ért be a terembe. Rögtön Levihez ment és levágta magát mellé. Csengetésig odamentem Timihez és Orsihoz beszélgetni.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Szia, mizu? - kérdezte Orsi.
- Semmi. Veletek?
- Semmi. Egy ideje apa fel sem bukkant szerencsére - mosolygott Timi. - Ennek örülök - mosolyogtam rá kedvesen. - Hát még én. Móni is annyira ideges lett apára, hogy már neki akart volna menni. A barátnőjétől még egy gáz sprayt is kapott kölcsön - mesélte a szőke lány.
- Milyen barátnője van a nővérednek?
- Picit pszicho, de nagyon rendes lány.
- Hogy érted, hogy pszicho? - kérdeztem félve. - Ugye nem hadonászik késsel?
- Dehogy! Csak horror mániás - legyintett. - Értem - bólintottam, mire becsengettek. Én leültem a helyemre és vártuk Juhászt.

««««««««««««««««««««««««««««««««

A nap gyorsan elrepült. Mikor kimentünk a suliból én egyenesen hazamentem. Otthon megírtam a leckéimet, majd a pincébe mentem táncolni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a ramaty rész!

By: M.