2. évad 35. rész

1.2K 75 23
                                    

December 19. (Csütörtök)

Az elmúlt pár napban semmi izgalmas nem történt. A tanárok visszább vettem és már az év utolsó tanítási hetén csak karácsonyi filmeket néztünk. Ma volt az osztály karácsony. Reggel mosolyogva ébredtem. Ma is havazott. A szekrényemből kivettem a mai ruháimat és gyorsan felöltöztem. A hajamat begöndörítettem és Timi ajándékával a kezemben lementem a konyhába. Ettem egy kis gofrit utána elhagytam a házat. Albi már kint várt.
- Szia, Baba! - köszönt vidáman.
- Neked is - adtam egy puszit a szájára, majd elindultunk a suliba. Egész úton beszélgettünk. Amikor odaértünk rögtön bementünk. A rádióból épp a Last christmas szólt. - Miért kínoznak?
- Passz, de megfojtom akárki is a suli rádiós! - morogta Albi. Ebben a pillanatban váltottak át Barbee- Hógömbjére. - Sokkal jobb - sóhajtottunk fel megkönnyebbülten. A szekrényemhez érve betettem a kabátomat és megvártam Albit. Miután becsukta a szekrényének az ajtaját egyenesen a terembe mentünk. Elé sokan voltak bent. - Jó reggelt! - köszöntünk Faragónak. - Jó reggelt, gyerekek - köszönt mosolyogva. Leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Nyolc órára mindenki beért a terembe. - Mielőtt átadnátok egymásnak az ajándékokat, szeretnék pár szót szólni - kezdte Faragó. Érdeklődve figyeltük őt.
- Szeretnék mindannyiótoknak békés boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánni és a szünet után tanuljatok sokat, mert január 24.-e után megkezdődik a második félév! Na nem is húznám tovább a szót, ajándékozzátok meg egymást - mosolygott ránk, mire én elindultam Timihez. - Boldog karácsonyt - mosolyogtam rá. - Köszi - nézett bele a piros tasakba, majd kivette a tokot.
- Jézusom, köszi! - borult a nyakamba.
- Szívesen - öleltem boldogan. Miután elengedtük egymást. Ekkor Milán lépett hozzám. - Boldog karácsonyt, Leila - nyújtott át egy piros rénszarvasos tasakot. Belenéztem és kivettem belőle egy... fotóalbumot.
- Nyisd ki - mosolyodott el az értetlen arcomat látva. Kinyitottam és tele volt képekkel. Tavaly szeptember harmadikától egészen tegnapig.
- Köszönöm, Milán! - öleltem meg.
- Nincs mit - engedett el. - Őrizd meg, mert hosszú még a gimis évünk és még van bőven hely képeknek - nevetett. - Jó - nevettem én is. Miután mindenki megajándékozta a másikat Faragó mégegyszer kellemes ünnepeket kívánt és hazaengedett minket. Albival ketten mentünk haza a hóesésben. A kapuban elköszöntünk egymástól és bementem. A kabátomat felakasztottam a fogasra, majd felmentem a szobámba letenni az ajándékomat aztán lementem a konyhába forró csokit csinálni magamnak. Mikor kész lett felmentem a szobámba, tettem be karácsonyi zenét (Venczli Alex- Fagyöngy) és elkezdtem olvasni a Csók New Yorkban-t.

December 23. (Hétfő)

A mai napon papival és Levivel elmentünk megvenni a karácsonyfát. Elég sok volt a görbe.
- Hosszú utca girbe-gurba, minden sarkon áll egy... - kezdte énekelni Levi, mire a nagypapi ránézett. - Rendőr - fejezte be végül. Éreztem, hogy nem ez lett volna a befejezése. Mikor meglett A FA (csupa nagybetűvel), elindultunk haza. Addig a nagyi otthon sütött. A házban mennyei mézeskalács illat terjengett. Levi és a papi bevitték a fát, a nappaliban fel lett állítva utána lehoztuk a padlásról a díszeket és elkezdtük feldíszíteni a fát.

December 24. (Kedd)

Szenteste. A mai nap csak a rohanásról meg az esti ajándékozásról szólt. Az egész úgy nézett ki, hogy ma este nagyi húga és a lánya, meg anya bátyja, a neje és az unokatesóink jöttek át hozzánk, holnap Albiék (Adri és Andy) jönnek át hozzánk utána meg csütörtökön pedig Timi jön a családjával. Sose volt még ilyen, de valahol elkell kezdeni :) . Egésznap segítettem a nagyinak főzni, Levi meg papival takarított a házban. Estére mindennel kész voltunk. Gyorsan átöltöztünk utána jöhettek a vendégek. Fél nyolckor csengettek és én mentem ajtót nyitni. - Szia, Leila! - köszönt vidáman Lara az unokatestvérem. - Sziasztok! Gyertek beljebb - álltam félre, hogy be tudjanak jönni. - Úristen, hogy megnőttél Bogyó! - ölelt meg anyu bátyja Olivér. - Ne hívj Bogyónak - nevettem el magam.
- Ó, elnézést hercegnő - engedett el.
- Ez sem jobb - ráztam meg nevetve a fejem. - Nem baj az - puszilt meg. Ekkor jött le Levi is. - Öhm... jó estét - köszönt kissé feszengve. - Oli, ő itt a féltesóm Levi. Levi, ő itt a nagybátyám Olivér - mutattam be őket egymásnak.
- Az anyját! Mikor utoljára láttalak még kis pelenkás voltál - nézett mosolyogva Levire.
- Értem - mosolygott Levi.
- Apáddal mi van? Ugyanolyan f@sz, mint volt? - kérdezte, mire a nagyi rosszallóan nézet rá. - Hogy beszélsz a gyerekek előtt kisfiam?!
- Bocsi, anyu - puszilta meg a nagyit.
- Szia Leila - köszönt Oli felesége Kriszti. - Szia - pusziltam meg.
- Olivér hol vannak az ikerek? - nézett kérdőn a férjére. - Ha jól láttam felmentek - mondta Oli.
- Megnézem őket - indultam fel. A szobám ajtaja nyitva volt. Bementem oda és ott voltak. Épp a falamon lévő képeimet nézegették ámulva.
- Nekem már nem is köszöntök? - kérdeztem tetetett felháborodással. Riadtan fordultak felém, majd hozzám szaladtak és megöleltek.
- Szia, Leila! - köszöntek egyszerre az ikrek. - Hogy megnőttetettek - mosolyogtam rájuk. - Tudjuk - kuncogott Szabina. - Gyertek le, mert anyukátok már aggódik - fogtam meg a kezüket és lementünk. Kriszti nyugodtabb lett mikor látta velem a gyerekeket. - Na sziasztok picurik - mosolygott rájuk papi. - Nagypapi! - futottak hozzá. Még beszélgettünk, majd leültünk vacsorázni. Vacsora után is beszélgettünk, de mikor az ikreknek már kezdett leragadni a szemük elindultak haza. - Remélem még jöttök - mosolyogtam rájuk.
- Ó, Leila! Lehet egy kérdésem? - kérdezte Lara.
- Persze.
- Milyen suli a Szent Márk?
- Szuper, a tanárok többsége jó fej és az osztályok is összetartóak.
- Oké, mert gondoltam, hogy azt is megjelölöm.
- Rendben. Remélem felvesznek!
- Azt én is! Na szia - puszilt meg, majd elmentek. Segítettünk nagyinak mosogatni, majd letusoltam és lefeküdtem aludni.

December 25. (Szerda)

Ma Albi jött át az anyukájával és Andyvel. Egésznap nagyon izgatott voltam, mert Albinak vettem egy új gördeszkát és reméltem, hogy örülni fog neki. Mivel nem vagyok nagy gördeszka szakértő, ezért elráncigáltam magammal Levit, hogy véleményt mondjon. Végül egy fekete koponyásat kapott, mert Levi szerint azt nézte ki már nagyon régen. Na mindegy. Este mikor megjöttek a vendégek izgatottan ugrottam Albi nyakába. A felnőttek bemutatkoztak egymásnak, majd egy pár szót még váltottak és leültünk vacsorázni. Evés közben nagyi Andy egyetemi tanulmányairól érdeklődött, aki mosolyogva áradozott az egészről. Albival néha mi is hozzászóltunk bizonyos témákhoz. Vacsora után Albival felmentünk a szobámba. A szekrényemből kivettem a gondosan becsomagolt ajándékát. Ő is egy kis csomagot tartott a kezében.
- Remélem tetszeni fog - adtam oda az ajándékát. - Tőled van, tehát tuti - vigyorgott miközben letépte a csomagolópapírt. Tátott szájjal nézte a fekete deszkát. - Ez... ez csodálatos! Köszönöm szerelmem! - csókolt meg, miközben szorosan magához ölelt.
- Nyisd ki - nézett rám miután elhajolt tőlem. Lassan téptem le a csillagos csomagolópapírt, mire már annyit látni mutatott magából, hogy könyv. Tovább téptem. A címből már egy "m" betű is látszott. Nem bírtam tovább húzni az időt, így az egészet letéptem. Alig tudtam hinni a szemeimnek. A látványtól sírva fakadtam.

Albi

- Jézusom, nem tetszik?! - kérdeztem rémülten, mert elsírta magát. Nem mondott semmit, csak megölelt és azt mondogatta, hogy „Köszönöm!”
- Kicsim, megijesztesz - simogattam a haját. - Honnan tudtad, hogy ezt néztem ki magamnak? - nézett rám patakzó könnyekkel.
- Láttam, hogy ilyen könyves képeket nézegetsz és sokszor mondtad, hogy karácsonyra szeretnéd megvenni magadnak. Mondjuk féltem, hogy már megvan, de próba szerencse alapon megszereztem. Ja és van benne valami különlegesség is - mosolyogtam. Értetlenül nézett rám, majd kinyitotta. Mégjobban elkapta a sírógörcs.
- Hogy sikerült dedikáltatnod?! - sírta a mellkasomba. - Megvannak az ismerőseim - pusziltam a hajába.
- Nálad jobb barátot kívánni se lehetne! - nézett rám vörösre kisírt szemekkel. Ezen elmosolyodtam és megcsókoltam. Miután megnyugodott lementünk beszélgetni még a családdal. - Hogy megy a suli, Albert? - kérdezte Lele és Levi papája.
- Egész jól - válaszoltam illedelmesen. Mikor már kezdett későre járni, mi elindultunk haza. - Jó éjt, Baba! - csókoltam meg Lelét. - Neked is! - mosolygott rám. Levitől egy kézfogással köszöntem el, majd elindultunk haza. - Kedvesek a nagyszüleik - mosolygott anya.
- És jófejek - vigyorgott Andy. Nem mondtam semmit csak az új gördeszkámmal a kezemben vigyorogtam. Szerencsés vagyok egy ilyen szuper csajjal, mint Havasi Leila.

December 26. (Csütörtök)

Ma Timiék jöttek át vacsorára. Ma takarítottunk egy kicsit és sok sütit ettünk. Este Levi nyitott ajtót Timiéknek. Négyen jöttek, Timi, egy mosolygós szőke nő (mindenbizonnyal az anyukája), egy rövid kissé őszes hajú férfi (nevelő apukája) és Móni. - Hol van Anita? - kérdezte Levi.
- Barátjánál - válaszolta Timi.
- Értem - bólintottam. Bementünk a konyhába és leültünk enni. Ugyanaz volt, mint tegnap, csak több emberhez szóltak a "rutin" kérdések.
- Melyik egyetemre jársz? - kérdezte a nagyi Mónitól. - Az ELTE-re és ha minden jól megy, akkor jövőre diplomázok - mosolygott a lány.
- A kicsi mellett le fogsz tudni diplomázni? - kérdezte Timi anyukája.
- Igen lefogok tudni! Már sokszor mondtam - nevetett Móni.
- Mikor lehet tudni a nemét? - kérdezte Levi.
- Hát ha mutatná magát, akkor bármikor, de még nem nagyon szeretné felfedni magát.
- Mikor is lesz, majd az esküvő?
- A nyár folyamán.
- Milyen nevet szeretnétek, majd a picinek? - érdeklődött papa.
- Ha lány lesz, akkor Kovács Virág Alexa, ha fiú, akkor meg Kovács Zsombor Alex.
- Melyikőtök van rákattanva az Alex/Alexa párosra? - nevetett Levi.
- Én - mosolygott Móni. Vacsora után Levi és Timi megajándékozták egymást, majd olyan egy órával később elmentek. Segítettünk elpakolni utána én letusoltam és hullaként dőltem be az ágyba.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Csak nekem lett karácsony feelingem? 😅

By: M.

A Szent Márk Gimi✔Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang