A Szent Márk Gimi✔

2. évad 42. rész

Június 12. (Péntek)

Az elmúlt három hónap gyászolással telt. Főleg Timi családjának és Levinek. Még emlékszem, hogy mikor másnap mentünk suliba, akkor már kint volt a fekete zászló. Mindenfelől azt lehetett hallani, hogy vajon ki halt meg. Már nem tudom melyik tanár mondta el, hogy a 10.B-ből lett öngyilkos egy lány (Timi). Abban az időben akármelyik osztálytársamat vagy engem láttak részvétet nyilvánítottak nekünk. Még akkor vasárnap volt a temetése, ahol a Republic- Ha mégegyszer láthatnám című dalára temették el őt. Levi nagyon össze volt akkor törve. Mondjuk még most is. Sokszor betegedett bele a bánatba. A jegyei romlottak, de nem állt bukásra semmiből. A tanárok szerencsére megértették.  Mi sem tudtuk feldolgozni, hogy a mindig kedves lány elment közülünk. Legalább mostmár jobb helyen van.
Reggel szomorúan keltem ki az ágyból. Ma volt az évzáró. Normál esetben örülnék neki, de nem tudok. A tudattal, hogy többet nem láthatjuk Timit. Se az osztályban, se az utcán, se sehol máshol. Felvettem az ünneplőmet és lementem. Levi szomorúan ült a reggelije felett.
- Egyél valamit, kisfiam - kérlelte anya a bátyámat. - Nem vagyok éhes - állt fel az asztaltól és az ajtó irányába indult. - Legalább te egyél pár falatot - nézett rám szomorúan. Hiába sikerült segítenie Timi szüleinek, ő is szomorú volt. Mindenki az, aki ismerte Timit.
- Én sem vagyok éhes. Majd jövünk - köszöntem el tőle és Levi után mentem. Kint várt engem. Szótlanul mentünk a suli felé. A többi osztály örült az utolsó napnak, a miénket kivéve. Hiába telt el három hónap, nem tudtuk feldolgozni. Bementünk a terembe és leültünk a helyünkre. Senki sem beszélgetett, senki sem tervezgette a nyarat, csak ült némán. Voltak akik sírtak is (Orsi és Petra). Nyolc órakor Faragó lépett be a terembe. - Mielőtt kiosztanám a bizonyítványokat, hallgassuk meg az igazgató úr évzáró beszédét - kapcsolta be a tv-t. A diri hosszasan magyarázott, majd háromnegyed órával később végre lezárta ezt a tanévet. A tanár úr kikapcsolta a tv-t és elkezdte a névsor olvasást.
- Balo... elnézést Bíró Ákos - javította ki magát gyorsan. Neki is nehéz volt. Mi voltunk az első osztálya, de mióta itt tanít (előttünk került ide négy évvel) hat éves pályafutása során nem fordult elő vele ilyen eset. Mikor mindenki megkapta a biziket (nem buktam semmiből, sőt magyarból hármas lettem) még szólt pár szót.
- Jövőre négyen jönnek az osztályba. Úgy tudom két fiú és két lány. Érezzétek jól magatokat a nyáron! - mondta és elengedett minket. Levivel csendben mentünk haza. Felmentem a szobámba, átöltöztem és végig dőltem az ágyon. Ennek a tanévnek is vége.

---------VÉGE A 10. OSZTÁLYNAK---------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész. Bocsi az ekkora időugrásért, de nem volt ötletem a folytatáshoz...

By: M.