A Szent Márk Gimi✔

21. rész

Október 18. (Csütörtök)

~ Az iskolában mentem a folyosón, amikor valaki a nevemet kiabálta.
- Leila, várj! - kiabált Adrián. Megálltam és megvártam. Mikor odaért mellém az ujjait összekulcsolta az enyéimmel. Ettől a tettétől elvörösödtem. - Cuki vagy ilyenkor - mosolygott rám kedvesen.
- Igen?
- Nagyon - bólintott, majd közelebb hajolt hozzám. Az ajkaink már majdnem összeértek. - Leila! - szólt valaki. - Leila! ~ - Leila, ideje felkelni! - szólongatott anyu. Rémülten ültem fel az ágyban. Anya elhúzta a függönyömet így észrevettem, hogy megint csepergett az eső. Fantasztikus.
- Jó - másztam ki az ágyból és miközben kivettem a mai ruháimat azon agyaltam, hogy vajon megcsókolt volna-e Adrián. Mikor elkészültem lementem a konyhába reggelizni utána elindultam a buszmegállóhoz. Albi ma reggel is ott volt.
- Szia, Lele - köszönt mosolyogva.
- Szia, mizu?
- Semmi különös. Veled?
- Velem sincs semmi.
- Az jó. Mit fogsz csinálni, majd az őszi szünetben? - érdeklődött, mire gondolkodni kezdtem. - Még nem tudom. Te?
- Otthon fogok döglődni.
- Az is jó program - néztem rá mosolyogva. Ekkor érkezett meg a busz. Felszálltunk rá és elindultam ülőhelyet keresni, amikor valakinek neki mentem. Adrián volt az.
- Ó, bocsi - néztem fel rá.
- Semmi gond - mosolygott rám. Istenem mennyire aranyos a mosolya!
- Lele, találtam helyet - szólt Albi, mire Adrián kérdőn nézett rám. - Lele?
- Igen, amolyan... becenév, de csak Albi hív így - magyarázkodtam, mire a fülemhez hajolt. - Aranyos becenév egy aranyos lánynak - suttogta, mire teljesen zavarba jöttem. Aranyosnak tart!? - Köszi - csavargattam egy sötét tincset. A busz hirtelen elindult én meg nem kapaszkodtam így elestem... volna, ha Adrián nem kapott volna el. Miután elengedett vörös fejjel néztem fel rá. - Jól vagy?
- Igen és köszi - néztem rá, majd gyorsan levágtam magam Albi mellé.
- Jól vagy?
- Igen, csak meleg van - hazudtam. Erre nem mondott semmit, csak motyogott valamit. A sulinál leszálltunk és elindultunk az épület felé, de valaki megragadta a karomat.
- Ma délután ráérsz? - kérdezte Adrián.
- Igen - bólintottam. Mosolyogva kacsintott, majd elment mellettem. A vigyort nem lehetett levakarni a fejemről az tuti. Felmentem a szekrényemhez betenni a dzsekimet utána lementem az infó terembe. Leültem Kami mellé, aki egyből kiszúrta a viruló képemet. - Na mi történt?
- Az egyik srác aki bejön nekem az megkérdezte, hogy ráérek-e délután.
- Igen? Ez remek! És kicsoda?
- Adriánnak hívják - vigyorogtam, mire ő boldogan ölelt meg. - Na mi a boldogság tárgya csajok? - érdeklődött Milán. - Semmi - tagadtuk egyszerre.
- Tipikus - röhögött Patrik.
- Mármint? - vontam fel a fél szemöldököm. - Mármint az, hogy valaminek nagyon örültök, de ha valaki rákérdez akkor letagadjátok. Tipikus csaj szokás - fejtette ki, mire Anna is csatlakozott a beszélgetéshez.
- Nem minden lány ilyen.
- Ó, bocsánat ő creepy-sége - nézett gúnyosan a lányra. - Nem vagyok creepy! - tiltakozott Anna.
- De, néha igen - ismertette vele a tényeket Milán. - Nem!
- Hé, elég! Anna nem creepy és tényleg nem minden lány ilyen, mint mi! - vetettem véget a vitának. Ebben megegyeztek utána mindenki leült a helyére, mert bejött a tanár. Ma a worddel foglalkoztunk. Az unalmas infó után átmentünk a saját termünkbe irodalomra. - Levivel mi lett? Ma nem is jött suliba - kérdezte tőlem a büfébe menet Kami.
- Nem tudom, de tegnap még láttam.
- Lehet, hogy beteg?
- Vagy csak pusztán lóg - vontam vállat. Beálltunk a sorba, de mire odaértünk volna addigra csengettek. Még gyorsan kértem egy mentes vizet és egy almát utána felmentünk. Sajnos Nógrádi már a teremben volt.
- Havasi és Fodor, késtek! - nézett ránk (de leginkább rám) szigorúan a tanár.
- Elnézést tanár úr - mondta Kami.
- Ez egyszer még elnézem, de többet ne forduljon elő! - nézett Kamillára, majd elindultunk a helyünkre, de még utánam szólt. - Havasi, maga felel! - nézett rám szúrósan. Aha, szóval csak rám pikkel. Értem én. Gyorsan letettem az almát és a vizet a padomra utána lefeleltem... egyesre. Na, de jó. A tanár pikkel rám és miatta fogok bukni. Király. Irodalom után kimentem az udvarra egy kis friss levegőt szívni. - Eléggé pikkel rád.
- Tudom - sóhajtottam.
- Mi lesz, ha buksz? - nézett rám kíváncsi tekintettel Kami.
- Akkor? Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem.
- Ööö, Leila?
- Mi az?
- Egy barna hajú fültágítós srác erre tart és mosolyog - nézett mögém a barátnőm, mire reflexből megfordultam és igaza volt. Adrián jött felénk. - Sziasztok - mosolygott, de a tekintete rajtam akadt meg.
- Hali - köszönt neki Kami.
- Szia - köszöntem én is.
- Adrián vagyok - mutatkozott be a barátnőmnek, mire ő majdnem felvisított. Végül ő is bemutatkozott.
- Kamilla. Hanyadikos vagy?
- 12.C - felelte mosolyogva. - Ha jól sejtem akkor te Lele osztálytársa vagy, tehát 9.B-s - mondta, mire döbbenten figyeltem rá. Ő is Lelének hívott? Jézus!!
- Igen - bólintott Kami. Csengetéskor elköszöntünk tőle és bementünk.
- Elég helyes - kacsintott rám bizalmasan, miközben dupla matekra mentünk. Az óra unalmas volt. Ráadásul holnap írunk egy röpdogát. Ahj, tanulhatok matekra is. Matek után jött egy olasz és egy olasz kultúra óra. Az utolsó órán az olasz életmód volt a téma. Én élveztem. A nap végén a szekrényemből kivettem a dzsekimet és kimentem az épületből. Adrián kint várt. - Akkor ráérsz?
- Persze, de nagy baj lenne ha előtte tanulnék? Nem szeretnék matekból bukni - néztem rá félve, mire mosolyogva megrázta a fejét. - Miért lenne baj? Ha gondolod nálunk is tanulhatsz utána pedig gyakorlunk.
- Rendben - egyeztem bele vidáman és elindultunk hozzájuk. Olyan tíz perccel később léptünk be a házukba. Nagyon szép volt.
- Megjöttünk - kiáltotta el magát, mire egy olyan tizenkét év körüli kislány jött le az emeletről. - Skizofrén vagy tesó? - kérdezte, majd miután meglátott engem rögtön bemutatkozott.
- Szia, Julcsi vagyok - mosolygott rám kedvesen.
- Szia én Leila vagyok - mutatkoztam be én is.
- Anyáék? - kérdezte Adrián a húgától.
- Anya nem rég ment el vásárolni, apa pedig dolgozik.
- Okés - indult fel az emeletre én pedig követtem őt. Benyitott az egyik szobába és leült az ágyra.
- Nahát - néztem szét a szobájában. Az egyik sarokban volt egy szekrény, ami tele volt filmekkel. Köztük volt a Step Up összes része és egy csomó táncos film. - Mióta táncolsz?
- Olyan ötödikes korom óta. Általánosban is volt tánc kör és ott kezdtem el megszeretni. Egyébként fogadásból jelentkeztem, de aztán megszerettem. És te?
- Négy éve, a szüleim miatt.
- Értem. Na mutasd a matekot - nézett le rám, mire kivettem a cuccomat és az íróasztalára tettem. Belelapozott a füzetembe és összeráncolt szemöldökkel tanulmányozta az órai feladatokat. - Szépen írsz - jegyezte meg, miközben felnézett a füzetből.
- Köszi - ültem a székére és elkezdtem megoldani a házit. Olyan tíz perc kellett hozzá. - Kész - jelentettem ki.
- Muti - vette el, majd átnézte. Az arcáról semmit sem tudtam leolvasni és ez zavart. - Na? Milyen?
- Hát, gondolkodtam...
- Hogy mennyire rossz?
- Nem, hanem, hogy miért okoz neked nehézséget a matek?
- Hatodikban megbuktam és azóta tartok tőle.
- Aham. Csak mert ezek jók - nézett rám kedvesen, mire megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. - De jó. Akkor, gyakorlunk?
- Persze - csukta össze a füzetemet és a kezembe adta. Eltettem a táskámba és Adrián után mentem. Lementem a lépcsőn, de hangokat hallottam így a falhoz lapultam. Adrián épp a húgával beszélt. - Csinos lány - hallottam Julcsi hangját. - Igen az.
- És?
- Mi és?
- Bejön neked?
- Talán, de még nem ismerem annyira, hogy biztos legyek benne. De annyit tudok, hogy kedves és aranyos - mondta, mire a szívemre szorítottam a kezem és a földre csúsztam. Talán bejövök neki és aranyosnak tart! Lépteket hallottam a konyhából, ezért gyorsan a cipőmhöz hajoltam, mintha bekötném. - Mióta vagy itt? - kérdezte enyhén piros arccal Adrián.
- Csak most jöttem le.
- Ja, jó - sóhajtott megkönnyebbülten.
- Akkor mehetünk?
- Ühüm - bólintottam, majd megfogta a kezem(!!!!!) és kivezetett a garázsukba. Úristen, a garázs egy konkrét táncterem! - Na milyen?
- Eszméletlen - néztem körbe. Adrián az egyik hangszóróhoz ment és bekapcsolta a zenét, amire gyakoroltunk tegnap is.
- Kezdhetjük?
- Még szép - néztem fel rá és elkezdtünk gyakorolni. Nagyon jó volt.

««««««««««««««««««««««««««««««««

Olyan két óra telhetett el, mióta táncoltunk és egész jól ment. Főleg úgy, hogy több érzelem volt benne, mint tegnap. - Ez jó volt - nézett rám elismerően. - Igen, az - mosolyogtam kipirult arccal.
- Nem vagy éhes?
- Egy picit - ismertem be. Ismét megfogta a kezem és bevezetett a házba. A konyhába belépve megláttam egy szőke hajú nőt, bent sürgölődni. - Szia, anya - köszönt neki Adrián. A nő (vagyis az anyukája) megfordult és mosolyogva nézett a fiára, majd rám vándorolt a tekintete.
- Szia, Almássyné Judit vagyok, de tegezz nyugodtan.
- Heló, Havasi Leila - mutatkoztam be.
- Hoztál joghurtot? - kérdezte Adrián.
- Igen, hoztam. De ne joghurtot egyetek, mert mindjárt kész a vacsora. Leila itt maradsz? - nézett rám, mire az órámra pillantottam. Még csak fél hat volt. - Persze - mosolyogtam.
- Rendben, öt perc és kész lesz.
- Oké - mondta Adrián, majd visszamentünk a szobájába. Ott leültünk az ágyára és elkezdtünk beszélgetni. Minden szóba jött. Állatok, tánc mozdulatok, suli, kedvenc vs utált tanár, stb. Öt perccel később lementünk vacsorázni. Lent megismertem Adrián apukáját (Sanyit) és velük is beszélgettem. Egész jófejek a szülei. Vacsora után fogtam a táskámat, elköszöntem és elindultam haza. Útközben valami fura érzés kerített hatalmába. Mintha valaki figyelt volna. Hiába néztem szét, nem láttam senkit se. Váll vonva mentem tovább, de ez az érzés nem hagyott nyugodni. Inkább gyorsabban szedtem a lábaimat. Végül már futottam. - Leila! - ugrott elém valaki, mire nem tudtam lassítani és ezzel felborítottam... Levit. - Mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled, nem gondolod? - kérdezte miközben leszálltam róla és felsegítettem a földről. - Csak Adriántól megyek haza. Na és te?
- Albitól.
- Miért nem voltál ma suliban?
- Megfáztam.
- És ezért mászkálsz ilyenkor az utcán? - tettem karba a kezeimet.
- Albi hívott, hogy muszáj elmennem hozzá. Te ezt nem értheted, mert fiús dolog - legyintett. - Hát jó. Na, de én megyek. Szia! - hagytam ott a fiút. Otthon gyorsan felmentem a szobámba, lepakoltam a cuccom, majd elmentem fürdeni utána lefeküdtem aludni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Albi mit motyoghatott a buszon? Vajon Levi miért nem volt suliban? Adrián beleszeret, majd a mi kis Leilánkba?

By: M.