A Szent Márk Gimi✔

20. rész

Október 17. (Szerda)

Az elmúlt másfél hétben itthon voltam, mert megbetegedtem, de már tegnap délután jobban éreztem magam, így reggel elkezdtem a suliba készülődni. Gyorsan felöltöztem utána fogtam a táskámat és lementem a konyhába. Ettem egy gofrit utána elindultam a buszmegállóhoz. Albi már ott volt. - Szia - köszöntem neki.
- Na, téged is látni erre? - vigyorgott, miközben megölelt. Kicsit furcsálltam ezt a tettét, de viszonoztam az ölelést.
- Ez meg mi volt? - kérdeztem miután elengedett. - Hát egy ölelés - vont vállat Albi. - Azt tudom, de... áh mindegy haagyjuk - legyintettem. Albi mondani akart volna valamit, de ekkor jött meg a busz. Felszálltunk és elindultunk a sulihoz. Amint megérkeztünk leszálltunk és bementünk az épületbe. A szekrényembe betettem a dzsekimet utána betettem a terembe. Első óra nyelvtan. Bent egyből leültem Kami mellé.
- Szia, mizu? - kérdezte Kami mosolyogva. - Megölelt.
- Kicsoda?
- Albi. Reggel megölelt a buszmegállóban - meséltem, mire ő döbbenten figyelt engem, majd Albira nézett aztán megint rám. - Úristen, ez oan jóóóóó!!! - visított fel, de én befogtam a száját. - Ne visíts!
- Bocsii, de ez nagyon romiii!
- Nem! Ez nem "romi"! - mutattam idézőjeleket és óvatosan a fiúk felé néztem. Csak Levi figyelt minket. De főleg engem.
- Albi csak egy barát - fordultam vissza Kamillához. - És ez kettőnk közt marad, vagyis hármunk között.
- Jó - bólintott mosolyogva. - Köszi - mosolyogtam rá, majd előszedtem a nyelvtan cuccomat.

««««««««««««««««««««««««««««««««

A hetedik óra előtt a táncterem felé vettem az irányt. Az öltözőben átvettem a táncos ruhámat és bementem a csillagos ajtón. Páran bent voltak. Csak Fruzsi, Flóra és Andi hiányzott. Gina tapsolt párat, hogy rá figyeljünk.
- Álljatok párokba - kérte, mire én tanácstalanul álldogáltam, hogy kihez menjek. Végül mindenkinek lett párja. Egy valakit kivéve.
- Leila, állj be Adriánhoz - szólt nekem Gina, mire vadul dobogó szívvel lépkedtem felé. Megálltam előtte és vártuk az utasítást. Sose hittem volna, hogy egy napon majd Adriánnal fogok összekerülni párba! Édes Istenem!
- Mehet? Akkor egy két há' négy - kezdett tapsolni Gina, mi pedig lassan csináltuk a lépéseket. A forgás volt a kedvencem.
- Jól van, ügyesek vagytok - járkált körbe Gina, majd megállt mellettünk.
- Több érzelmet vigyél bele a mozdulatokba, Adrián - nézett a fiúra.
- Rendben, de picit nehéz, hogy őt alig ismerem - ismerte be.
- Hát akkor, ezentúl mi lenne, ha egy hónapig együtt gyakorolnátok még külön? És akkor talán jobban megismerhetnétek egymást.
- Én benne vagyok - mosolyogtam fel a nálam egy fejjel magasabb srácra.
- Hát oké - vont vállat és folytattuk a táncot.

««««««««««««««««««««««««««««««««

A tánc kör végén boldogan mentem ki a suliból.
- Látom valaki nagyon örül a kialakult helyzetnek - mosolygott rám Blanka.
- Nem tudom miről beszélsz - tettettem. - Látszik rajtad, hogy beleestél Adriánba - világosított fel Jenni.
- Ennyire látszik?
- Igen - felelték egyszerre.
- Ahj. És szerintetek...
- Ő eddig még nem vette észre, mert minden fiú vak - nevetett fel Blanka.
- Oh.
- Hé, nincs kedvetek beülni valahova egy forrócsokira? - érdeklődött Jenni. Erre mi beleegyeztünk. Jó, hogy volt a táncszakkörből is pár barátnőm. Hárman beültünk az egyik közeli kávézóba és sokat beszélgettünk ott. Egy órával később felálltam és elköszöntem tőlük.
- Szia, Leila - köszöntek el ők is, majd elindultam haza. Hazafelé menet összefutottam Levivel.
- Szia, Leila! Mizu?
- Szia, semmi különös veled?
- Velem se sok. Mi volt ma reggel veled és Albival? - kérdezte hirtelen.
- Semmi.
- Akkor Kami miért visított fel boldogan?
- Mert látott egy cuki kiscicát.
- Leila, nekem elmondhatod - tette a kezét a vállamra. Sóhajtva adtam meg magam. - Albi megölelt a buszmegállóban.
- Ennyi?
- Igen - bólintottam, mire mosolyogva megrázta a fejét. - Ezt nem tudtad elmondani nekem?
- De - nevettem el magam kínomban.
- Mondtam, hogy nekem bármit elmondhatsz, de most mennem kell. Szia - nyomott egy puszit a fejem búbjára és elment. Már másodjára csinálta ezt. Megráztam a fejem és bementem a házba.
- Ki volt az a fiú? - kérdezte anya.
- Mi? Milyen fiú? - értetlenkedtem.
- Akivel kint beszéltél. Csak nem...
- Anya! Nem járok vele! Csak egy osztálytársam - néztem rá, majd felmentem a szobámba leckét írni. Most nem volt olyan könnyű, mert a matek bekavart. Két órával később lementem a pincébe táncolni utána olyan nyolc óra körül letusoltam, megvacsoráztam és aztán lefeküdtem aludni.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! Vajon Albi miért ölelte meg Leilát? Levi, hogy érezhet valójában? És vajon Adrián viszonozni fogja Leila érzéseit?

By: M.