A Szent Márk Gimi✔

8. rész

Szeptember 10. (Hétfő)

Reggel kikeltem az ágyból, és a szekrényemhez mentem a ruháimért. Felöltöztem utána lementem a konyhába. Apa ült egyedül az asztalnál.
- Nem értél haza időben - szólalt meg hosszas hallgatás után. - Titeket se látlak egésznap, de persze az nem baj.
- Az más - legyintett, mire dühösen felcsattantam. - Persze, az mindig más amit ti csináltok, de amit én teszek az már mindjárt nem más!
- Idefigyelj kisasszony! Nem tetszik nekem ez a stílus modor, ahogy beszélsz! - nézett a szemembe. Még pár percig farkasszemet néztünk, majd végül fújtatva kimentem az ajtón azt becsapva magam után. Dühöngve mentem a buszmegállóba. Bárcsak normális szüleim lennének!
- Mi a morci tárgya? - érdeklődött Albi.
- Semmi - feleltem, de nem hagyott békén. - Ahj, Lele! Látom, hogy van valami - túrt a hajába. Sóhajtottam, majd elmondtam a töredékét.
- Az apám lecseszett, mert nem értem időben haza.
- Haza se mentél - javított ki, mire döbbenten néztem rá. - Honnan a bánatból tudod?!
- Levi mesélte - vont vállat. Így már érthető. - Van olyan amiről nem tudok? - húztam össze a szemeimet.
- Nincs. De egy valamit sikerült elérned ami hatással volt az elmúlt két évére - felelte, majd megjött a busz.
- Micsodát?
- Ha akarja elmondja. Így is sokat mondtam - szállt fel a járműre, én pedig követtem. Hiába faggattam nem mondott semmit. Talán köze van ahhoz a rózsaszín rajzokkal teli szobához?

- Szia, Leilaaa! - ugrott a nyakamba vidáman Kami.
- Szia - öleltem őt is. Hihetetlen, hogy alig egy hete ismerjük egymást, de ilyen jó barátok lettünk. Nem szabadna barátkoznom, mert ha ne adj Isten, anyáéknak hirtelen fontos lennék akkor átíratnának egy másik suliba, és nem akarok senkinek se fájdalmat okozni.
- Jól táncoltál pénteken, de minden rendben?
- Persze miért? - kérdeztem furcsállva.
- Csak, mert Levi írt - felelte óvatosan, mire kikerekedtek a szemeim a döbbenettől. - Bejött már a suliba?
- A teremben van, de... - nem hagytam, hogy befejezze, mert elindultam a terem felé. Levi bent beszélgetett Albival, Patrikkal, Milánnal és Lacival.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - suttogtam bizalmasan Levi fülébe. Értetlenül nézett rám, de bólintott. Kimentünk a folyosóra, majd belekezdtem a mondókámba.
- Miért kell szétkürtölni, hogy mi van velem?! Először Albitól hallottam utána meg Kamilla mondta, hogy mondtad mi volt velem! Nem tudod tartani a szádat?! Úgy érzem a környezetemben lévő emberek rohadtul élvezik, hogy vagy dicsekszenek velem vagy épp az életemen csámcsognak! Te maradj ki az életemből, és akkor én se mászok a tiédbe! Legyen köztünk puszta osztálytársi kapcsolat, semmi több! Mert én nem akartam ide jönni! Nem akartam idejárni, csak tudod engem erőltettek erre az egészre! Én táncos gimibe akartam menni, de nem engedték, mert az hülyeség! Tudod milyen szar érzés megfelelni a számodra fontos embereknek?! Nagyon rossz! - öntöttem ki a sérelmeimet. Kicsit sikerült lenyugodjak. Levi szótlanul álldogált előttem, végül bólintott. - Igazad van, nem tudom milyen érzés megfelelni a számomra fontos embereknek, mert csak annyit tudok milyen érzés hibáztatásban élni. Nincs olyan éjszaka, mikor bűntudat nélkül aludnék el! Nincs olyan éjszaka, mikor ne lenne rémálmom! Nincs olyan nap, mikor ne emlékeztetnének arra, hogy a számomra legfontosabb ember akit 13 évig óvtam és védtem a szemem előtt csapta el az autó, mert éppen zenét hallgatott a fülhallgatóján keresztül! Két év után pénteken este mentem be először a szobájába! Két kibaszott év után! A te eseted talán még jobb is, mint az enyém, de ha nem ide akartál járni suliba akkor iratkozz ki vagy mit tudom én, de csinálj valamit magaddal! - fejezte be, majd elviharzott. Én pedig teljesen lesokkoltan álltam a kihalt folyosó közepén. Ennyit arról, hogy nem mászok az életébe. Mert az sokkal rosszabb, ha egyenesen beletenyerelek.

-----------------------------------------------------------

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rövidebb rész!

By: M.