A Szent Márk Gimi✔

3. évad 10. rész

Szeptember 14. (Hétfő)

Reggel álmosan ültem fel az ágyamban. Nyújtózkodtam egy nagyot és a szekrényemhez mentem kivenni a ruháimat. Felöltöztem, a hajamat befontam és tettem fel egy kis sminket. Mikor elkészültem a táskámmal a vállamon mentem le a konyhába reggelizni. Anya rántottát csinált. Mikor kész lett, tett nekem egy tányérra, majd gyorsan megettem. A tányért elmostam, felvettem a cipőmet és kimentem a házból. Ádi ma is a kapuban állva várt. Egy csókkal üdvözöltük egymást utána kézenfogva mentünk a suliba. Kint köszöntünk a fiúknak utána bementünk az aulába. Bent elköszöntem Áditól és mentem kémiára. A terembe belépve rögtön a helyemre mentem. Kami nem volt bent. Ekkor jött egy sms-em.

Kamiii: Szia, Leila! Ma nem megyek suliba, mert egész éjjel hánytam :(

Me: Szia! Semmi baj, jobbulást❤

Kamiii: Köki😘❤

Elszontyolodva tettem el a telefonomat. - Kami? - kérdezte Beni.
- Beteg lett - válaszoltam neki.
- Uh - ennyit reagált. Még pár szót váltottunk utána ment a helyére, mert bejött Nagy tanárnő. A kémia unalmasan telt. A következő óra dupla matek volt, ahol a táblánál kellett dolgoznunk. A többi óra pedig dög unalmas volt. A nap végén Ádival ketten mentünk haza. A kapuban elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Egyből felmentem a szobámba leckét írni. Mikor kész voltam megnéztem két filmet és olyan fél hét körül lementem. Anya a konyhában sürgölődött. - Szia, mit csinálsz?
- Öhm... vacsorát. Mindjárt kész - nézett rám kissé zavartan anyu.
- Aham, értem.
- Figyelj kicsim - nézett rám komolyan anya, ám ekkor csengettek.
- Megyek - indultam ajtót nyitni. Kinyitottam, de egy idegen férfi állt előttem két nagy csokor virággal.
- Szia, Fehér Csaba vagyok, de szólíts nyugodtan Csabinak. Gondolom te vagy Leila, Lili lánya - hadarta egy levegővel én meg pislogás nélkül meredtem a pasasra.
- Ó, szia Csabi! - köszönt neki vidáman anya. A férfi átadta anyának a nagyobbik csokrot, majd felém nyújtotta a kisebbiket. - Remélem szereted a margarétát - mosolygott.
- Allergiás vagyok rá - hazudtam, mert valamiért nem volt szimpi a csávó.
- Nagyon sajnálom, Leila! Nem tudtam, ne haragudj - szabadkozott Csaba. Vállat vontam és felmentem a szobámba. Olyan negyed órával később Levi nyitott be a szobámba.
- Nem jössz le enni? Csabi nagyon jó fej - vigyorgott a bátyám.
- Nekem nem szimpi.
- Mert?
- Nem tudom.
- Na, gyere már le!
- Nincs semmi kedvem azzal az alakkal egy légtérben lenni. Azt se tudom, hogy mit akar anyától - néztem Levire.
- Gondolom kedveli, mint munkatársat.
- Lehet, de akkor se megyek le - mondtam, majd a tekintetem ismét a telefonomra tévedt. - Jajj, gyere már! Nem halsz bele egy kis vacsorába vele - nógatott Levi.
- Ahj, oké! - adtam meg magam. Ketten mentünk ki a szobámból. Lementem a konyhába és leültem az asztalhoz. Anya mosolyogva nézett rám. Egész vacsora alatt inkább anya és Csaba beszélgetett. Ha kérdeztek is minket Levi bővebben válaszolt, mint én. Csak akkor állt be a komor hangulat, amikor Csaba Levit a lányokról kérdezte. - És van barátnőd? - kérdezte, mire Levi szomorúan bámult maga elé. - Köszi a vacsorát, de elment az étvágyam - állt fel az asztaltól Levi és felment a szobájába. Pedig eddig milyen jó kedve volt neki.
- Rosszat mondtam? - kérdezte Csaba. Anya nagyot sóhajtott és elmondta neki az egész sztorit.

Levi

Szomorúan csuktam be a szobám ajtaját és az ágyam elé térdeltem, hogy kihúzhassam az ágy alól azt a dobozt, ami Timire emlékeztet engem. Abban vannak benne a közös képeink, az ajándék, amit szülinapomra vagy karácsonyra adott. Könnyezve néztem meg a képeket és néha néha bevillantak a régi emlékek.
"- Szia... Levi ugye? - kérdezte egy szőke lány az első nap végén. Egész szép lány nem tagadom. - Igen - válaszoltam.
- Eddig milyen a suli? Mármint nyilván tudod, mert már másodjára vagy itt, de az osztály az más... jó inkább befogom, mert összevissza beszélek - nevetett fel kínjában, ami aranyossá tette őt.
- Hát eddig az osztály jónak tűnik, de még elválik - mosolyogtam rá kedvesen."
"Timi vidáman ment keresztül a folyosón Orsival. Nagyban beszélgettek, mikor Timi egy pillanatra rám pillantott és elmosolyodott. Ettől még boldogabb lettem."
"- Levi, ezt nem kellett volna - mondta Timi a mekiben, mikor meghívtam.
- Ó, dehogyisnem! Vedd úgy, hogy előszülinapi ajándék - mosolyogtam rá. - Honnan tudod, hogy mikor van a szülinapom? - kérdezte megilletődve a lány. Ettől enyhén elvörösödtem.
- Láttam a facebook profilodon, mikor még év elején bejelöltelek - mondtam gyorsan. Mondjuk ez igaz volt.
- És megjegyezted?
- Szín ötös a gyerek mindenből. Na jó a rajzot kivéve, de neki az agya egy szivacs - mentett ki Leila a számomra kínos szituból.
- Ja - bólogattam vadul."
"Már alig vártam a sulit. Persze csak a barátok és Timi miatt."
"- Szeretlek, Timi! - néztem bele a kék szemeibe és megcsókoltam őt. Pár másodperccel később viszonozta azt és közben beletúrt a vizes hajamba. Boldogan csókoltam életem szerelmét."
"- Ez nem lehet igaz! Nem halhatott meg! - üvöltöttem zokogva. Meghalt életem szerelme és többé nem láthatom."
"A temetésen nem voltam teljesen magamnál. Még mindig nem hiszem el, hogy az apja miatt halt meg a barátnőm. Néma csöndben egy szál vörös rózsával a kezemben mentem Timi koporsójához. - Én mindig is téged foglak szeretni, Timi! Ha lesz egy lányom, akkor utánad fogom elnevezni! Nyugodj békében szerelmem! - tettem zokogva a koporsóra a rózsát és visszamentem a többiekhez. Timit lassan engedték le a földbe. Utoljára láthattam a szép arcát, a csinos testét és a barátnőmet."
Az emlékek hatására több száz könnycsepp csordult ki a szemeimből. Szipogva tettem vissza a dobozba a képeket és a többi emléket, majd visszacsúsztattam az ágy alá. Fogtam a pizsamámat és elmentem fürdeni. Amint végeztem lefeküdtem aludni.