Café | S.M. ~Hungarian Translation~

tizenegy✔️

- Szerintem egy kicsit dolgoznod kéne a sírásodon. De amúgy lenyűgöző jelenet volt. Alig várom, hogy láthassalak a széles vásznon!

- Köszönöm, Mrs. Alma! És megpróbálom tökéletesíteni a könnyeket. Csak gondolom nincs elég szomorú dolog az életemben, amire gondolhatnék, mikor ki kéne törniük.

- Gyakorlat teszi a mestert, Olivia. Felvették már a szüleid a kapcsolatot Ashelyvel? - kérdezte Mrs. Alma, mire bólintottam.

- Igen. Jelenleg minden jól megy, és az árai is elég megfizethetőek - mondtam, és a mosolya egyre szélesedett.

- Ó, egyszerűen csak tudtam, hogy el fogsz menni! Megígérem, hogy minden filmet és műsort meg fogok nézni, amiben szerepelsz.

- Hát, lehet, hogy nem sokára eljön az ideje. Jelentkeztem Alice szerepére abban a filmben, az Álmodozókban. Nem főszerep, de kezdetnek jó - meséltem, ő pedig összecsapta a kezeit izgalmában.

- Ez remek! Hát, holnap találkozunk, rögtön iskola után. Ez a darab nem fogja alakítani magát nélkülünk! - Mrs. Alma megölelt, és elbúcsúztunk egymástól, mielőtt kiléptem a hátsó ajtón, és keresni kezdtem Amber kocsiját.

Majdnem rögtön észrevettem a piros járművet, és odasétáltam, cipelve a százkilósnak tűnő táskámat.

- Szállj be, rohadt hideg van kint! - mondta Amber, én pedig gyorsan beugrottam a kocsiba, bezárva az ajtót magam mögött.

- Azt gondolná az ember, hogy ilyenkorra azért már melegebb az idő. Március van! - Miközben Amber panaszkodott, megnéztem a telefonomat, ahol egy üzenet várt Shawntól, benne a szobaszámával.

- Amúgy nem is meséltél nekem a mozis randidról. Milyen volt? - kérdezte Amber, mire megvontam a vállam.

- Jó volt. Úgy értem, annyira nem az esetem a srác, de ha újra elhívna, kapna egy szánalom-igent - hazudtam hezitálás nélkül, Amber pedig bólintott, jóváhagyva a dolgot.

Hirtelen meghallottam a telefonomat csörögni, és rögtön felvettem anélkül, hogy megnéztem volna a hívásazonosítót.

- Az életemnek vége. Van barátnője! Most mit csináljak?

- Kinek van barátnője? - kérdeztem, miután felismertem Nora hangját.

- Shawnnak! Tele van a Twitter a képekkel, végeztem az élettel!

- Küldd át őket! - kértem, egy kicsit kíváncsian. Azonban tudtam, hogy úgyis csak valami pletyka, mert minden második héten ugyanez történik.

- Okés. Már jössz hazafelé? - kérdezte Nora.

- Épp a kocsiban ülök Amberrel, de megállunk valahol enni - mondtam, mivel már háromnegyed hat volt, és kihagytam az ebédet, mert egy sulis projekten dolgoztam.

- Rendben, nyolcra legyél itthon, vagy különben megetetlek romlott majonézzel. Szia! - közölte Nora, és bontotta a vonalat.

- Nora szerint nyolcra haza kell érnem - mondtam Ambernek.

- Akkor nyolcra otthon leszel. Amúgy nem akarod kipróbálni ezt az új éttermet, ami most nyílt? Állítólag mindenük van, ami csak ehető - ajánlotta Amber, én pedig rábólintottam.

- Minden, ami ehető? Benne vagyok!

                                                                                                  -

- Ez fincsi volt - mondta Amber, miközben az autója felé sétáltunk.

- Annyit ettem, hogy úgy érzem magam, mintha hét hónapos terhes lennék - nyögtem, annak ellenére, hogy kaja olyan volt, mintha egyenesen a mennyből jött volna.

- Legközelebb elhozzuk magunkkal Adamet is, hogy kipróbálhassa az egysorosait a csajokon bent, miközben tömi a fejét - jelentette ki Amber, amire csak egyetértően bólintottam.

Az autóút alatt számos dologról beszélgettünk még, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy leparkoltunk a házunk előtt. Elköszöntem a barátnőmtől, kiszálltam a kocsiból, és kinyitottam a házunk ajtaját.

- Megjöttem! - kiáltottam.

- Örülök, hogy benéztél. Mész ma este Amberhöz? - kérdezte anya, mire felvontam a szemöldököm.

- Igen? - válaszoltam azon gondolkozva, honnan tudta, hogy pont ezt akartam mondani.

- Ne késs! Azt akarom, hogy tizenegyre itthon legyél. És mondd meg az anyukájának, hogy azt üzenem, nagyon finom volt a süti.

Próbáltam kiverni a fejemből, hogy milyen fura volt ez a szituáció, és a telefonomért nyúltam, újra leellenőrizve az üzenetet, amit Shawn küldött, hogy biztosan az ő hotelszobájába menjek.

Amikor beléptem a szállodába, az előcsarnok teljesen üres volt, az egyetlen dolog, amit hallottam, a lépteim zaja volt. Megcsodáltam egy pillanatra a furcsa festményeket és szobrokat a lobbiban, aztán kizökkentettem magamat a révületből, és a lifthez sétáltam.

Megnyomtam a gombot, amin az ő emeletének száma szerepelt, és amint becsukódtak az ajtók, valami furcsa érzés kerített hatalmába. Bár nem voltam ideges. Végül is csak Shawn volt az.

Kiléptem a liftből, és elkezdtem a szobája felé sétálni, minden szobaszámot megnézve, ami mellett csak elhaladtam. A gyomrom hánykolódott, és beleharaptam az ajkamba, újra átgondolva a döntésemet.

Megráztam a fejem, és újra megindultam a szobája felé, a szőnyeg mintáját bámulva. Felnéztem, mikor meghallottam az elfojtott hangokat, és felvontam a szemöldököm az ajtó felé fordulva, ahonnan kiszűrődtek.

Shawné volt.

- Nem hiszem, hogy érted. Egy hónapod van, aztán elmész. Soha többet nem fogod látni a Júliádat, folytatod az életed, és soha nem fogsz újra hallani felőle. Talán, ha ő is híres lenne, máshogy gondolnám, de nem az. Ő egy senki, és örökre az is marad. És nem fogsz egy senkivel járni. Azt akarom, hogy fejezd be ezt a hülyeséget, világos? Persze szórakozhatsz vele még egy hónapig, talán elintézhetjük, hogy megjelenjen a sajtó, és csináljon néhány képet rólatok, ahol nem látszik az arca, de ennyi. Világos voltam?

Újra visszatért az az érzés a gyomromba, és a szemeim szúrni kezdtek. Kipislogtam a könnyeket, és csak álltam az ajtó előtt, várva, hogy Shawn válaszoljon valamit a fickónak. Hogy megmondja neki, hogy nincs igaza.

- Igen, világos. - Ez volt az egyetlen dolog, amit mondott.

Az ajtó kitárult, és felvettem a szemkontaktust egy felnőtt férfivel, aki savanyú arckifejezéssel bámult rám.

- Segíthetek? - kérdezte gorombán, mire csak megráztam a fejem.

- Elnézést - mondtam még magamat is meglepve, hogy milyen normálisnak tűnt a hangom. - Biztos rossz szobánál vagyok. Ez nem a 807-es, ugye? - kérdeztem, ő pedig nemet intett a fejével.

- Eggyel lejjebb van. - Csak ennyit mondott, mielőtt elsétált, nyitva hagyva az ajtót. Néztem, ahogy Shawn a tenyerébe temetett arccal ül az ágyon.

Abban a pillanatban, mikor összetalálkozott a tekintetünk, elfutottam.