Café | S.M. ~Hungarian Translation~

tizenhét✔️

- Szia.

- Szia, üdv a Tim Hortonsban, mit adhatok?

- Beszélnünk kell - hagyták el a szavak Shawn száját, én pedig megálltam egy pillanatra, mielőtt bólintottam volna.

- Aha, kéne.

Intettem, hogy üljön le velem szembe a pulthoz, és úgy is tett. Egy darabig csöndben voltunk, amit végül én törtem meg.

- Szóval akkor most teljesen őszinték leszünk?

- Igen, akár az is lehet, hogy mindent csak kimondunk.

- Remek. Először is, meg kell kérdeznem. Tényleg egy reklámhúzás vagyok? Mert eléggé szar, Shawn, hogy felmegyek a szobádhoz, és hallom, ahogy az az alak csak beszél és beszél arról, hogy csak egy média csali vagyok - kérdeztem, Shawn pedig megrázta a fejét.

- Azt akarta, hogy használjalak, de én ezt nem tudom megtenni. Úgy általában utálom kihasználni az embereket, főleg, ha rólad van szó. Találkozhatunk titokban, amíg elmegyek. Mostantól, csak te meg én.

- Nincsenek kamerák? - érdeklődtem gyanakodva, mire megrázta a fejét.

- Nincsenek kamerák.

- Nagyszerű. Nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg. Hogy jutottál fel a tetőre tegnap?

- Tudom, hogy hátra kellett volna mennem, és a létrán feljutni, de nyitva volt az ajtó. És lehet, hogy egy kicsit ijesztő volt ott bent, de felmentem a lépcsőn, onnan pedig a tetőre - mesélte Shawn, mire bólintottam. Igazat mondott.

- Hát, egyelőre csak ennyit akartam tudni.

- Kérdezhetek most én valamit? Csak, ha nem bánod.

- Persze - válaszoltam, várva a kérdést.

- Lehetne, hogy úgy teszünk, mintha az összes zavaros dolog és a hoteles incidens meg sem történt volna, és visszatérünk oda, ahol állandóan flörtölök veled, és meg tudnék halni egy csókodért?

- Tudod mit, ez nem is olyan rossz ötlet. Na, gyere, csatlakozol hozzám a rituálémon. Tele van pattogatott kukorica evéssel és szappanopera nézéssel.

- Amúgy nem Disney nosztalgia hét van? - kérdezte Shawn, és azonnal eltátottam a számat. Megragadtam a távirányítót, és gyorsan csatornát váltottam, azonnal kiszúrva Alex Russót.

- Varázslók a Waverly helyből! Annyira imádom ezt a műsort, köszi Shawn!

- Szolgálatára - válaszolta, én pedig elmosolyodtam, mielőtt a műsor kezdte volna lekötni a figyelmem. Miközben néztem, eszembe jutott valami fontos, amit meg kellett volna csinálnom, szóval felálltam.

Azután hátra siettem, előhúztam a kulcsokat, a főbejárathoz mentem, és becsuktam azt. Azután lehúztam az ajtó ablakára erősített sötétítőt, hogy senki ne lásson be.

Mikor visszaültem, éreztem, hogy Shawn néz, mire megvontam a vállam.

- Hol a villanykapcsoló? - kérdezte, én pedig a falra mutattam.

- Az a három kapcsoló ezé a három lámpáé, a többié hátul van - magyaráztam, és mielőtt megkérdezhettem volna, miért Shawn odament, és lekapcsolta a lámpákat, minek következtében teljesen sötét lett. Habár a TV-képernyő adott egy kis fényt, szóval mindent elég jól láttunk.

- Megkérdezhetem, hogy ezt miért csináltad? - érdeklődtem, mire Shawn vállat vont.

- Így menőbb. Most tényleg igazi mozihangulat van - válaszolta, egészen közel ülve hozzám. A padlón ültünk, a hátunkat a pultnak támasztottuk, miközben a Varázslók a Waverly helyből folytatódott.

Csendben néztük, és mikor egy kis popcorn után kutattam, Shawn pont ugyanezt tette. A kezeink összeütköztek, és mi mást is csinálhatott volna, minthogy összefűzze őket?

- Milyen klisés - mondtam, de nem engedtem el a kezét.

- Tudod, hogy élvezted.

- Valószínűleg nem annyira, mint te.

A tekintetünk egymásba fonódott, és akaratom ellenére is bámulni kezdtem őt, csodálva az arcvonásait. Észrevettem, hogy az egyik szemére egy kicsit kancsal, ami tulajdonképpen borzasztóan aranyos. A szemei nyugtató barnák, és valószínűleg egész nap képes lettem volna bámulni őket. Nem is beszélve az egészről általánosságban, az arca elég kellemes látvány volt.

Elengedtem a kezét, és az arcához nyúltam, a tenyeremet az állvonalára helyezve.

- Tudod, Shawn, tulajdonképpen nagyon helyes vagy - mondtam végül, mire Shawn önelégülten elmosolyodott.

- Köszi, bár te sokkal csinosabb vagy. Mármint, egyszerűen mindened teljesen lenyűgöző, a külsődtől a személyiségedig.

- Hé, Shawn?

- Igen? - válaszolta, várva, hogy folytassam.

- Most nagyon, nagyon meg akarlak csókolni - közöltem, ő pedig megtorpant egy pillanatra, mielőtt elvigyorodott volna.

- Mi tart vissza?

- Hát, tudom, hogy elhagyod New Yorkot, és elmész, ki tudja, hova, és valószínűleg soha többet nem látlak.

- És honnan tudod, hogy soha többet nem fogsz viszontlátni?

- Szórakozol velem, Shawn? Ez mindig így megy - mondtam, és az arckifejezése ellágyult, miközben közelebb húzott magához, és lehalkította a hangját.

- Olivia, semmi a világon nem tud az utamba állni, ha arról van szó, hogy újra láthassalak.

És akkor közelebb hajoltam hozzá, amíg az ajkunk találkozott. Már olyan régóta vágytam erre, és annak ellenére, hogy minden zavaros volt vele kapcsolatban, örökre ebben a pillanatban szerettem volna maradni.

Soha nem tudtam meg, mi történt abban az epizódban a Varázslók a Waverly helybőlben. Fogalmam sem volt, hogy Alex és Justin megszabadult-e a robottól. Ha már itt tartunk, valójában fogalmam sincs, milyen műsorok mentek az idő hátralevő részében, amíg Shawnnal együtt voltunk, és csókolóztunk. De egy dolog, amit biztosan tudtam, az az volt, hogy Shawnnak nagyon kellemes lehelete volt, és még jobb csókolózási technikája.