Café | S.M. ~Hungarian Translation~

tizenhárom✔️

- Lenyűgöző.

- Én is mindig ezt mondom, mikor hallom énekelni a zuhany alatt.

- De azért rám szólsz, hogy fogjam be.

- Csak, mert féltékeny vagyok - mondta Amber, mire Cole és én egyszerre kezdtük forgatni a szemünket.

- Amúgy szerintem a hangod abszolút elképesztő. Jársz énektanárhoz? - kérdezte Cole, én pedig bólintottam.

- Eredetileg színjátszás volt, de igen.

- Az előadóipar rendkívül száraz, nem akarod megjárni azt az utat. - Megpróbáltam magamra erőltetni egy mosolyt, habár el voltam foglalva azzal, hogy minden három másodpercben a telefonomat szuggeráltam, hogy visszaírt-e már Shawn. Ahogy a dolgok álltak, akár le is tilthatta a számomat.

- Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy egyáltalán hivatásomnak válasszam-e a színjátszást vagy az éneklést - mondtam őszintén, és figyeltem, ahogy Cole-nak leesett az álla, de egy kis vigyorral megpróbálta leplezni.

- Hát, csak próbáljuk meg az éneklést, jó? Van valami közösségi oldalad? - kérdezte, mire bólintottam. Egy szolid egyórás megbeszélés után végül beleegyeztem, hogy feldolgozásokat posztoljak, annak ellenére, hogy nem akartam egy Shawn koppintásnak érezni magam az egész életem hátralevő részében.

- Szerintem ez nagyon kifárasztotta Livet. Majd máskor találkozunk, oké? - javasolta Amber, és elbúcsúztunk Cole-tól, mielőtt elhagytuk az épületet, majd beszálltunk a kocsiba.

- Hát, ez hosszú volt. - Csak ennyit voltam képes kinyögni Ambernek, mikor elindultunk. Egyetértett, és elkezdett mesélni valamit, de nem igazán tudtam figyelni rá, mert még mindig Shawn járt az eszemben. Egyszerűen csak éreztem valami ürességet, és nem tudtam, miért. Mostanra már biztos voltam abban, hogy Shawn látta az üzenetemet, és habár megpróbáltam nem gondolni rá, meggyőződésem volt, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta. Valószínűleg a belvárosban volt, és rengeteg más emberrel beszélgetett, meg nevetgélt, élte a varázslatos életét. Nekem pedig a sajátomat kéne élnem.

- Szeretnél? - szakította meg Amber a gondolatmenetemet, én pedig felé fordultam, összezavarodva, mert fogalmam sem volt róla, hogy miről beszélt.

- Szeretnék mit csinálni? - kérdeztem, mire játékosan megforgatta a szemeit.

- Csak teszteltem, hogy figyelsz-e, de nyilvánvalóan nem. De semmi baj, álmodozz tovább arról, amire épp gondolsz, ártatlan vagy nem, tök mindegy. Természetesen szeretném tudni, miről fantáziálsz, de egy homályos kis leírás is kielégítő lenne.

- Tényleg elmondhatom? Mármint, 100%-ig megtartod magadnak, és nem mondod el egy árva léleknek sem? - kérdeztem, jóval halkabban a kelleténél.

- Az idők kezdete óta a legjobb barátod vagyok. Mondd el Anyucinak, mi jár a fejedben.

- Hát, csak gondolkodtam. Az egész Shrek arról szól, hogy szeresd önmagad, és fogadd el, aki vagy, nem? De, ha ez a helyzet, és ez a lecke, amire rá akarnak ébreszteni, miért gúnyolják ki Lord Farquaadot állandóan a magassága miatt? - kérdeztem, Amber pedig síri csendben bámult rám. Persze, hogy nem mondtam el neki igazából, hogy mire gondoltam. Tulajdonképpen le voltam nyűgözve azt illetően, hogy ez hogy jutott eszembe. Elég mély, ha mondhatok ilyet.

- Olivia? - szólt Amber hosszú csend után.

- Igen? - kérdeztem, átgondolva az összes lehetséges választ, amit erre adhatott ebben a pillanatban.

- Takarodj a kocsimból! Mindenki, aki ilyen mélyen gondolkozik a Shrekről, elmegyógyintézetbe kell, hogy kerüljön, és én nem foglak odavinni.

- Állj már le, csak vicceltem. Lord Farquaad leszophat egy tojást.

- De én nem. Komolyan, szállj ki az autómból!

- Megegyezhetünk, hogy maradhassak, amíg kidobsz a házunknál? - alkudoztam, ő pedig egy kis idő múlva bólintott.

- A lelkedet kérem a fuvarért - mondta, mire megforgattam a szememet.

- Milyen lelkemet? - kérdeztem, ő pedig bólintott, és felvonta a szemöldökét, mintha tényleg valami nagy igazságot mondtam volna.

- Spontánnak kell lenned a nap hátralévő részében. Ha akár egy fél másodpercig is gondolkodsz valamin, tök mindegy, milyen hülyeség, meg kell tenned.

- Fair. Úgyis egész nap otthon leszek. Kivéve, ha spontánnak érzem magam azzal kapcsolatban, melyik Barbie filmet akarom megnézni ma este. De már most tudom, hogy A diótörőt, aztán A gyémántkastélyt, aztán A tizenkét táncoló hercegnőt, és utána megnézem az összes Fairytopia filmet a Barbie univerzumban.

- Miért vagy ennyire kitervelt a Barbie filmekkel kapcsolatban? - kérdezte Amber, én pedig vállat vontam.

- Ezt most úgy mondod, mintha a Barbie filmeket nem kéne komolyan venni - mondtam, ő pedig ingatni kezdte a fejét.

- Szívből remélem, hogy egy nap találsz segítséget. És remélem, hogy nem az a nap lesz az, mikor a disznók repülnek.

Épp válaszoltam volna, de egy búgó hang félbeszakított, mire lassan előhúztam a telefonomat a tárcámból, bizonytalanul, mert nem tudtam eldönteni, hogy SMS-t kaptam, vagy csak egy Snapchat értesítésem jött. A szemeim kitágultak, mikor észrevettem az iMessage logót, majd még jobban, mikor megláttam, ki küldte.

Shawn. Szóval nyilvánvalóan még nem tiltotta le a számom. Beírtam a jelkódomat, hogy megnézzem, mit írt, reménykedve, hogy semmi szörnyen rosszat, vagy semmi olyasmit, ami miatt azonnal elkezdene hiányozni a Barbie maratonnal egybekötött sírás.

Dögös Srác A Tim Hortonsból:

mikor és hol?