Café | S.M. ~Hungarian Translation~

egy✔️

- Súlyos problémáid vannak, és én nem akarok foglalkozni velük.

- Ez egy kibaszott sor volt a Sims 3-ból, legyél már eredeti! - ordítottam a TV-nek, miközben a kezemből pattogatott kukorica repült felé. Éjfél volt, és mi mást csinálhattam volna, mint hogy rettenetes szappanoperákat nézzek egy üres kávézóban egy popcornos tállal az ölemben?!

Oh, igen, bármi mást.

De mivel úgy döntöttünk, hogy hajnali kettőig nyitva leszünk, egyedül ücsörögtem lent egész éjjel. És tudom, milyen szülők engednék a lányukat egymagában maradni egy kávézóban, ami egy hotel mellett van, ahova ki tudja, ki sétálhat be akármelyik pillanatban?

Az enyémek.

Mivel 17 évesnek lenni nyilvánvalóan egy felelősségteljes kornak számít, és én bizonyára pontosan tudom, hogy mit csinálok, mikor valójában még azt sem tudom eldönteni, hogy mit kérjek az egydolláros menüről, 20 perc összpontosítás nélkül.

Plusz még ott volt a tény, hogy a szüleimé a Tim Hortons, és azt mondtam nekik, hogy tartom a frontot, amíg ők alszanak. Azt vártam tőlük, hogy elutasítják az ajánlatom, és könyörögni fognak, hogy menjek haza, és aludjak, de minden, amit kaptam, egy puszi volt a homlokomra, egy "jó éjt" és a kulcsok, hogy be tudjak majd zárni.

Szóval itt voltam, egy csöpögős szappanoperát nézve éjfélkor, egyedül, Valentin-napon.

Ahogy a borzalmasan szkriptelt műsort néztem, kénytelen voltam folyamatosan figyelni az átjáróajtót, abban az esetben, ha valaki bejönne az üzletbe. Természetesen csak paranoiás voltam, mert hiába voltunk New Yorkban, senki nem állít be egy kis kávézóba éjfélkor, február tizennegyedikén.

Csaknem amilyen gyorsan befurakodott az agyamba ez a gondolat, olyan gyorsan el is tűnt, a személynek köszönhetően, aki kinyitotta az ajtót, és besétált. Talpig feketét viselt, a fején volt a kapucnija, és egy szót sem szólt. A szívem eszeveszett gyorsasággal kezdett verni, és lenéztem a pultra, ahol a telefonomon a 911 gyorshívón volt, jobb oldalt pedig egy konyhakés hevert.

Sosem lehetsz túl óvatos.

Ahogy az ember közelebb lépett, vettem egy mély levegőt, hogy minél nyugodtabb legyek, és elkezdtem a szokásos üdvözlésemet, miközben levette a kapucniját.

- Szia! Üdv a Tim Hortonsban, mit adha - szent szar, te Shawn Mendes vagy!

A szavak csak úgy kicsúsztak a számon, mielőtt egyáltalán átgondolhattam volna őket, miközben kifejezéstelen tekintettel bámultam a híres énekesre, akinek a kishúgom a megszállottja volt. A sokk miatt elejtettem a kést, amit eddig olyan szorosan markoltam, így az ráesett a lábamra. Szerencsére a penge nézett felfelé, így az eset nem végződött véres padlóval, viszont ennek ellenére még mindig fájt.

Átkozódva lepillantottam a lábamra, hogy megbizonyosodjak róla, nem történt semmi baja, mielőtt visszanéztem volna a tizenhét éves kanadaira egy hamis mosolyt varázsolva az arcomra.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva, mire én egy kicsit túl gyorsan kezdtem el bólogatni.

- Igen, jól vagyok. Csak ráejtettem valamit a lábamra - mondtam, és nem akartam elismerni a tényt, hogy egy kés volt nálam, amit lehet, hogy használtam is volna, ha nem veszi le a kapucniját.

Egy pillanat csend után újra kinyitottam a számat, hogy folytassam, amit mondani akartam.

- Szóval, mit adhatok?

- Kaphatnék egy csokis muffint és egy forró csokit? - kérdezte csendesen, és én csak ezután vettem észre a vérben úszó szemeit, és a táskákat alatta. Átsétáltam a konyhába, és megragadtam egyet az általa kért süteményből, aztán elkészítettem az italát. Miközben visszamentem, észrevettem, hogy leült az egyik székre a pultnál, és a kikapcsolt telefonját bámulta.

Hozzá léptem, és átnyújtottam neki az innivalót és a muffint, majd megszakítottam a mozdulatot, mikor a zsebébe nyúlt volna.

- A ház ajándéka. Egyébként úgy látom, kemény napod volt. Szeretnél beszélni róla? - kérdeztem, de legszívesebben rögtön visszaszívtam volna a szavaimat, mikor észrevettem, hogy kényelmetlenül érzi magát. - Nem muszáj - mondtam azonnal, amikor megláttam az arckifejezését. - De addig maradhatsz, ameddig csak szükséged van rá. Én megyek, és nézem tovább ezt a borzalmas TV-műsort - magyaráztam, miközben elkezdtem kifelé sétálni. De ő megállított, ami, el kell ismernem, meglepetésként ért.

- Várj! Nem arról van szó, hogy nem akarok beszélni róla, de simán megtehetnéd, hogy kiposztolod minden közösségi oldalra, én meg bajba kerülnék a menedzseremmel.

Ó. . .

- Hát, még egyszer, nem muszáj. De megígérem, hogy nem fogok posztolni semmit, mert sok más emberrel ellentétben ezen a világon, én tiszteletben tartom ezt a csodálatos dolgot, amit magánéletnek hívnak - viccelődtem, és láttam, hogy kicsit elmosolyodott.

- Oké, de meg kell esküdnöd, hogy nem lesz fent semmilyen közösségi médián. Plusz, el fog tartani egy darabig, amíg elmesélem, és nagyon ki kéne ezt beszélnem magamból - mondta, én pedig leültem vele szemben. Csupa fül voltam. Én csak bámultam rá, ő pedig vett egy nagy levegőt, mielőtt újra beszélni kezdett.

- Mit gondolsz, megtudhatnám a nevedet, mielőtt mindezt rád zúdítom? - kérdezte. Gondolatban arcon csaptam magam. Itt volt, hogy valószínűleg beismerje, hogy meggyilkolt valakit, én pedig teljesen idegen voltam számára.

- Oh, igen! Olivia vagyok, de mindenki lerövidíti, és Livie-nek hív, Livnek, Olive-nak, Olinak, vagy néha még Olivernek is - mondtam neki, majd elhallgattattam magam, hogy ne beszéljek még többet.

- Örülök, hogy megismerhetlek. A reakciódból ítélve, mikor beléptem, gondolom, már tudod, ki vagyok - közölte, és egy kicsit elmosolyodott, mielőtt folytatta. - Egyébként van ez a barátnőm, Laur, akivel mindig is barátok voltunk. Az az igazság, hogy én azt hittem, ennyi az egész. Semmi mást nem éreztem iránta, majdnem úgy gondolok rá, mint a nővéremre. Aztán rám írt, hogy tudja, mit érzek, és, hogy ő is ugyanígy érez. Nyilvánvalóan keringtek arról pletykák, hogy ma elhívom randira, és elég gyorsan el is jutottak hozzá. Szóval, mikor felhívott, és igent mondott, annyira össze voltam zavarodva. Összevesztünk, és valószínűleg most utál engem. Bizonyára ez az egész az én hibám, és most elveszítettem egy barátom. Mindenkinek el fogja mesélni otthon a saját verzióját, és még többet fogok veszíteni. Én csak nem tudom, mit tegyek - bökte ki, és megdörzsölte az arcát a kezével.

- Személy szerint? Tisztáznám mindenkivel, aki felhív, és megkérdezi, mi történt. Állítsd be egy nagy félreértésnek, ami igazából is. És, ha még mindig szeretnél ennek a lánynak a barátja lenni, ne tedd hozzá a tényt, miszerint igent mondott, mert ez valószínűleg megalázná őt. Ha már ezelőtt is veszekedtetek, akkor az egész rendben lesz, megígérem. Ha túl ostoba ahhoz, hogy újra a barátod legyen, az az ő hibája, nem a tiéd. Ne hibáztasd magad ezért többet, rendben? - mondtam, és végre felnézett a padlóról, egyenesen a szemembe.

- Köszi - válaszolta, én pedig félénken rámosolyogtam. Általában nagyon sok tanácsot adok, de ez volt az első alkalom, hogy egy hírességnek tettem ugyanezt. A húgom, Nora, teljesen ki fog készülni.

De nem mondhattam el neki, mi történt, mert megesküdtem, hogy nem teszem. Ami azt jelentette, hogy titokban kell tartanom a tényt, miszerint találkoztam a húgom példaképével.

Megölne, ha megtudná.

Éppen ekkor a telefonom csörögni kezdett, és láttam, hogy a húgom hív.

- Egy pillanat - mondtam Shawnnak, és válaszoltam a tizennégy éves húgom hívására.

- Szia! Anyu és apu azt mondta, korábban hazajöhetsz, mivel senki sincs a kávézóban. Átmegyek, csak felhúzom a cipőmet, nemsokára találkozunk - közölte, és bontotta a vonalat. A szemeim kitágultak, mikor eszembe jutott, hogy a házunk a szálloda, és a kávézó mellett volt, szóval Nora egy perc múlva itt lesz. És, ha meglátja Shawnt, az egy jelentős probléma lesz. Imádom a húgomat, de tudom, hogy villám gyorsan kiposztolná a Shawn Mendes updates fiókjára.

Shawnra néztem az ijedt tekintetemmel, majd megkértem, hogy kövessen.

- El kell bújnod, kivéve, ha azt akarod, hogy az összes New York-i Shawn Mendes rajongó eltaposson. Gyorsan!