Café | S.M. ~Hungarian Translation~

öt✔️

Nem kellett aggódnom a szüleim miatt, hogy majd ajtót nyitnak, vagy, hogy Nora odaszalad. Már annyiszor látták Ambert, hogy meg sem tudnák számolni, és már nem érzik úgy, hogy beszélgetniük kéne vele minden egyes alkalommal, mikor felvesz, hogy elmenjünk valahova.

Elköszöntem tőlük, mire mindannyian visszaköszöntek, és megkértek, hogy vigyázzunk magunkra Amberrel, és azonnal jöjjünk haza a film után.

Ezután kinyitottam az ajtót, és kiszaladtam, gyorsan bezárva azt magam után. Miután az ajtó bezárult, hátra néztem, és nem mást láttam, mint Shawnt, ugyanabban a pulcsiban, kapucnival a fején.

Tök cuki volt, ahogy fölém magasodott.

Várjunk, miket beszélek? Nem cuki. Egyáltalán nem.

Ugye. . .?

- Jól nézel ki - mondta Shawn félhangosan. A pillangók nem akartak megszűnni, ahogy rámosolyogtam.

- Mondanám, hogy te is, de nem igazán látlak - mondtam, mire elvigyorodott.

Na, ez szexi volt.

Megpróbáltam nem belefeledkezni a gondolataimba, miközben kicsivel közelebb sétáltam, és Shawn odament az autójához, majd kinyitotta nekem az ajtót.

Csak mikor beültünk a kocsiba, és a feszültséget szinte vágni lehetett, akkor jöttem rá, hogy Shawn azt gondolhatja, ez egy randi.

Ó, egek.

- Szóval - mondta Shawn, miközben elkezdett vezetni. - Muszáj megkérdeznem, miért választottad a Kopogó szellemet? Nem azt mondtad, hogy utálod az ijesztő filmeket?

- Ezt mikor mondtam? - kérdeztem azonnal, mert nem akartam azt válaszolni, hogy Amber felültetett.

- Amikor húsz kérdést játszottunk - válaszolta, és akaratom ellenére felvontam a szemöldököm a tényen, hogy emlékezett rá.

- Valakinek elképesztően jó memóriája van - gondolkodtam hangosan, mire Shawn édesen kuncogni kezdett. De nem volt aranyos. Egyáltalán nem. Egy kicsit sem.

- Mondhatni - felelte Shawn, és rám nézett egy pillanatra, minek következtében a bensőm enyhén olvadásnak indult.

Nora ölni tudott volna, hogy a helyemben lehessen.

- Emlékszel, mikor megkérdezted, hogy kontaktlencsét hordok-e? - vágtam vissza, mire Shawn arca halvány rózsaszínre váltott, amin muszáj volt mosolyognom.

- Nem akartam udvariatlan lenni. Csak a szemeid a kék és a zöld keveréke, és teljesen kontrasztos a többi részeddel- a legjobb értelemben, természetesen, nem akartam. . . - Elnevettem magam Shawn hadoválása közben.

- Shawn, vicceltem, ne idegeskedj!

- Egyáltalán nem vagyok ideges, kikérem magamnak! - Ezen még jobban elkezdtem nevetni, pont mikor egy nagyon ismerős dallam csendült fel a rádióból.

- I thought that I'd been hurt before. - Shawn arca újra felvette az ismerős rózsaszín árnyalatot, miközben a rádió felé nyúlt, hogy lekapcsolja azt, de elhúztam a kezét a gombtól.

- Ez a kedvenc számom, mit csinálsz? - kérdeztem.

Ez természetesen egy hazugság volt, de hogy teljesen őszinte legyek, ez volt a kedvencem, mielőtt a rádióban állandóan játszani kezdték. Az új kedvencem is egy volt Shawn dalai közül, de a Memories, nem a Stitches.

- Tényleg? - kérdezte Shawn, én pedig azonnal bólogatni kezdtem.

- Ó, igen, nagy rajongója vagyok ennek a Sean gyereknek - mondtam, a Seant "szín"-nek ejtve.

- Én is. I'll be needing stitches a kedvenc számom tőle - viccelődött, mire még szélesebben kezdtem mosolyogni, mint azelőtt.

Még egy kicsit viccelődtünk, amíg leparkoltunk a mozi előtt, és beleharaptam az ajkamba, már kissé félve.

- Jól vagy? - kérdezte Shawn, miközben kiszálltunk a kocsiból, én pedig csak bólintottam. Feltette a kapucniját, majd megvettük a jegyeinket és a nasit. Tulajdonképpen felejtsük el, ő vette meg őket annak ellenére, hogy megkértem, az enyémet ne fizesse ki.

- Készen állsz? - kérdezte Shawn az ajtóban állva. Felmutattam a hüvelykujjam, és besétáltunk a moziba, kiválasztva egyet azokból a kényelmes székekből leghátul. Hogyha meg fogom nézni ezt a filmet, azt akartam, hogy az az izé olyan messze legyen tőlem, amennyire csak lehetséges.

Nem volt annyira ijesztő, mint amilyenre számítottam, hogy őszinte legyek. Igen, valószínűleg ma este nem fogok aludni, de ezt kapom azért, amiért belementem ebbe.

A közepe felé, amikor egy jump scare következett, talán azt kiálthattam, hogy "Jóságos isten!", olyan hangosan, ahogy csak a torkomon kifért, ami azért olyasvalami, amit életemben nem gondoltam volna, hogy mondani fogok. Ennek következtében Shawn nevetésben tört ki, a mozi felével együtt.

Az arcom nem is lehetett volna vörösebb.

- Aww, cuki vagy, mikor zavarban vagy - mondta Shawn, mire egy egész pillangókitörés formálódott a hasamban. Úgy tettem, mintha az egész meg sem történt volna, és megráztam a fejem.

- Nem kell a szánalmad, Mendes.

Erre csak elvigyorodott, és folytattuk a film nézését anélkül, hogy még egyszer azt mondtam volna, hogy "jóságos isten" a film végéig.

Amikor beszálltunk az autóba, akaratom ellenére egy kicsit paranoiás lettem, és kb. minden percben jobbra-balra nézelődtem.

- Valaki itt paranoiás. Biztos vagy benne, hogy tudsz ma éjjel egyedül aludni? Biztosíthatok társaságot - viccelődött. Gondolhattam volna, hogy ez egy teljesen fuckboy húzás volt, de Shawn egy srácot idézett, akit a moziból kifelé jövet hallottunk.

- Nem, jól vagyok. Biztos vagyok benne, hogy a démonok a szekrényemben elég társaság.

Az út hátralevő részében megvitattuk a filmet, és, hogy milyen idióták voltak benne. Mikor elértük a házamat próbáltam elrejteni a homlokráncolásom, mert valószínűleg nem sok mindent láthattam volna Shawnból.

Kiszálltunk az autóból - amit a kérésemre a szomszédunk előtt parkolt le -, és odakísért a kocsi feljáróra. Megálltunk, mielőtt az ajtó felé fordultunk volna, és Shawnra mosolyogtam.

- Köszönöm ezt az estét. Annak ellenére, hogy egy ijesztő film volt, mondhatni élveztem veled, bármennyire is furán hangzik.

- Szóra sem érdemes, és én nagyon jól éreztem magam. Nem sokára megismételjük, jó? - kérdezte, reménykedve, hogy igent mondok.

- Csak hívj fel! - mondtam, miközben a hangom elmélyült annak következtében, hogy ilyen közel voltunk egymáshoz.

És ezután, a legostobább oknál fogva, amit nem tudok megmagyarázni, közelebb hajoltam.

Ő is így tett.

- Livie? Itt vagy kint?

Baszd meg!

Kissé elhúzódtam Shawntól, mindketten csendben maradtunk.

- Jó éjt, Olivia! - suttogta, és éreztem a térdeimet elgyengülni, ahogy lágyan megcsókolta az arcomat, és megszorította a kezemet - amit észre sem vettem, hogy fog - mielőtt elment.

- Jó éjt, Shawn! - suttogtam én is, visszatartva a vigyorom. Ahogy elsétált a kocsijához, odakiáltottam Norának, hogy megyek.

- Úgy tűnik, valaki jól érezte magát - mondta Nora, felvonva a szemöldökét a hatalmas vigyoromat látva.

Ennél jobban nem is lehetett volna igaza.