Café | S.M. ~Hungarian Translation~

húsz✔️

Shawn holnap elmegy.

Teljesen mindegy, hányszor próbáltam magamnak mást bemesélni, ez volt az igazság. Shawn holnap elmegy, és valószínűleg nem mostanában jön vissza. Természetesen tudtam, hogy a turnéján úgyis útba ejtené New Yorkot, mert elég népszerű hely, szóval nehéz lenne kihagyni. De az csak egy vagy két napot jelentene újra itt.

Nincs több este a Tim Hortonsban, vagy meglepetés randik, vagy csak egy sima beszélgetés szemtől szemben. Még nem is szóltam neki a hangstúdióról, ahol az összes időmet töltöttem, ha épp nem Shawnnal voltam. Azt hiszem, azt akartam, hogy meglepetés legyen, de már nem volt rá idő.

Nora látott elmenni Shawnnal tegnap. Természetesen rajta volt a kapucnija, szóval nem tudta, hogy ő volt az, de mikor megkérdezte, kit csókoltam meg, mielőtt leléptünk volna, a válaszom egyszerű volt.

- Shawn Mendest.

Nem hazudtam, de az igazság olyan hihetetlen volt, hogy Nora azt hitte, csak viccelek. Viszont sosem erőltette, majd meghalva a kíváncsiságtól, hogy megtudja az igazságot a srácról, akivel minden időmet töltöttem.

Egy nappal azután, hogy a tengerparton voltunk, Shawn nem jött a Tim Hortonsba, ami elég furcsa volt, tekintve, hogy általában minden nap beugrott, attól függetlenül, hogy rendelt-e valamit vagy sem. Leült a pulthoz, és beszélgetett velem, miközben dolgoztam.

Az üzeneteimre sem válaszolt, ami szintén szokatlan volt. Persze próbáltam a legjobbra gondolni, és azt mantráztam magamnak, hogy biztos, csak pakol, összeszedi az összes cuccát, hogy elkészüljön holnapra, mikor is elmegy.

De mennyi ideig tud egy srác pakolni?

Egyelőre próbáltam megfeledkezni róla, és inkább elhívtam Ambert a szalonba. Már nem is tudom, mióta szerettem volna befestetni a hajam, és aznap végre sikerült is. Nem változtattam rajta túl drasztikusan, vagy festettem be neon zöldre lila tollakat hozzácsatolva. Csak egy kicsit világosabb árnyalatú lett, mint eredetileg, szóval világosbarna.

Mindez egy nappal azelőtt történt, hogy elutazott volna. Amellett, hogy változtattam a megjelenésemen, a szüleim megleptek egy kocsival. Nem egy Ferrari volt, de mégis, végre volt autóm.

Ez volt az a nap, a nap, mielőtt elment, ami mindent megváltoztatott.

Miután kész lett a hajam, mondtam Ambernek, hogy dolgoznom kell, és, majd később találkozunk. Megkérdezte, hányra megyek a stúdióba, mert bármilyen megdöbbentő is volt, ki készültem adni az első saját dalomat. Azt mondták, hogy mivel nagyon megnövekedett a követőim száma, éppen ideje volt, hogy szolgáltassunk valamit, amiről beszélhetnek. Szóval most, hogy már felvettük, be kellett mennem, hogy kitaláljuk a részleteket, mielőtt kiadnám.

Beléptem a kávézóba, és észrevettem, hogy tulajdonképpen eléggé tele volt, mire magamban elmosolyodtam. Bementem a pult mögé, és felvettem a kötényem a névtáblámmal. Köszöntöttem az első vevőmet, és odaadtam a rendelését. A műszakom kezdett kissé unalmassá válni, miután kiszolgáltam a vevőket, és az emberek többsége lenyugodott. Elégedetten körbenéztem az üzletben, és ekkor pillantottam meg.

Egy kamera volt kint, ami közvetlenül engem vett.

Kisiettem az ajtón, és a kávézó oldalához mentem, ahol egy férfi ült egy professzionális kamerával a kezében.

- Elnézést, uram? Nem készíthet képeket erről az épületről illetve az emberekről, az ő és a tulaj engedélye nélkül - mondtam, mire döbbenten felém fordult, és elállt a lélegzete. Ha ez az ember nem egy pedofil volt, akkor sejtésem sem volt, hogy ki lehetett.

- Te vagy az a lány - ámult el teljesen figyelmen kívül hagyva, amit az előbb mondtam. Felvontam a szemöldököm, és összezavarodva néztem rá.

- Micsoda? - kérdeztem, mire benyúlt a málhazsákjába, majd előhúzott pár fotót.

Átadta őket nekem, én pedig teljes horrorral az arcomon megvizsgáltam őket. A képek Shawnról és rólam készültek: arról a napról, mikor az épület tetején találkoztunk, arról, mikor a Tim Hortonsban, és még a tengerpartról is. A szívem majd' kiugrott a helyéről, és átnéztem az összes fotót, hogy rajta van-e valamelyiken az arcom. Szerencsére az összesen háttal álltam, szóval lehetetlen lett volna beazonosítani. Az arckifejezésem egy ostoba mosollyal lepleztem, és úgy tettem, mintha elállt volna a lélegzetem.

- Úristen, ez Shawn Mendes? Szó szerint ő a kedvenc emberem az egész világon, hatalmas rajongója vagyok. A Stitches annyira jó szám! Voltam a koncertjén, és hadd mondjam el, hogy életem legnagyobb élménye volt.

- Várj, akkor ez a lány nem te vagy? - kérdezte összezavarodva.

Nemet intettem a fejemmel.

- Nem, de bárcsak én lehetnék! Úgy tűnik, elég jól érzik magukat együtt, ha engem kérdez. Miért gondolta, hogy én vagyok az?

- Hát, ez maradjon köztünk, de Shawn menedzsere csinálta az összes képet, kivéve a tengerpartosat, és azt mondta nekünk, te szerepelsz rajtuk. Te vagy Olivia, nem?

- Igen, de bármennyire is utálom beismerni, ez a lány nem én vagyok. Amúgy mit ért azon, hogy "nekünk"? - kérdeztem visszatartva a sírást.

- A lesifotósoknak, TV-műsoroknak, mint az Extra és az ET. Ilyen embereknek. Van ez az alkalmazás, ahonnan szerezzük az információt. Bár most ki is posztolom, hogy nem te vagy az mielőtt idejönnek, mert higgy nekem, mikor azt mondom, az nem lenne szép.

- Hát, köszönöm. Örülök, hogy találkoztunk, és remélem, Shawn ezek után megjegyzi a nevem! - rávillantottam egy hamis mosolyt, aztán besiettem a kávézóba, és megkértem Alice-t, hogy vegye át a műszakom, mert vészhelyzet van, majd hazarohantam.

Abban a pillanatban, hogy beértem a házba, észrevettem, hogy valami nincs rendben. Bementem a nappaliba, ahol Nora a kanapén ült, és az Extrát nézte. A szívem megállt, mikor a TV-képernyőn megláttam a fotómat, Nora pedig végül megszólalt.

- Szóval akkor nem vicceltél.