Café | S.M. ~Hungarian Translation~

tizenhat✔️

Éveknek tűnő ideig tartottuk a szemkontaktust Shawnnal, mielőtt elfordítottam a fejem, és futni kezdtem volna. Amberhöz tartottam, és könyörögtem neki, hogy vigyen el a kávézóba, mert úgy éreztem, bárhol szívesebben lennék, mint itt. Kiszaladtam Jake házából, egyenesen a kocsihoz, remélve, hogy Shawn nem vesz észre.

Rohantam. Ezt csinálom a legjobban. Én is elfutok a problémáim elől.

Azt hiszem, ez közös bennünk.

- Oké, megkérdezhetem, mi ez a nagy sietség a kávézóba? - kérdezte Amber, miközben beszállt az autóba.

- A szüleim nem tudják, hogy itt vagyok, és már ott kellene lennem. Nora épp most üzent, hogy úton vannak, és benéznek hozzám a kávézóba, mielőtt hazamennének - hazudtam gyorsan.

Én is hazudok. Ez is közös bennünk.

- Hát, akkor gondolom jobb, ha sietünk - mondta Amber, és ahogy elhagytuk a helyet, felvettem a szemkontaktust valakivel, aki teljesen megváltoztatta az életem. Szóval mi mást is tehettem volna, minthogy elnézzek?

Az út csendben telt. Halkan szólt a rádió a háttérben, mint mindig, ha Amber kocsijában utazol. Sosem szereti, ha hangos a zene, mert nem bírja ki, hogy ne beszélgessen a másik emberrel, aki az autóban ül. Különben megőrülne.

- Muszáj megkérdeznem. Ki volt az a srác? - kíváncsiskodott Amber, én pedig összezavarodva ránéztem.

- Milyen srác? - kérdeztem.

- Tudod, a srác, akivel elég intenzíven szemeztetek, miközben elhajtottunk. Ismerősnek tűnt, azt kell, mondjam, de túl sötét volt ahhoz, hogy egy nevet is tudjak társítani az archoz.

- Ó, nem ismerem. Csak összenéztünk, mint ahogy az idegenek szoktak. Lehet, hogy összekevert valakivel - válaszoltam. Nem ez volt életem legjobb hazugsága, de reméltem, hogy beválik.

- Biztos vagy benne? Mert az, ahogy rád nézett - wow. Ha valaki így nézne rám, megölelném, és mindent megbocsátanék neki, amit tett. Tuti, hogy nem ismered? - kérdezte újra, én pedig a nyelvembe haraptam ahelyett, hogy elmondtam volna az igazságot.

Mit kéne mondanom? Ó, igen, csak Shawn Mendes volt az. Tudod, a híresség? Aha, elég zavaros a kapcsolatunk: meg akarom csókolni, de ugyanakkor legszívesebben megfojtanám, mert rengeteg dolgot elhallgat előlem. Szóval ja, ne aggódj miatta! Nem nagy ügy.

- Jó, rendben. Elmondom, ki volt az - mondtam, mert tudtam, hogy Amber egy pillanatra sem hitt volna nekem, ha azt állítottam volna, egyáltalán nem ismerem.

- Akkor ki az? Nyögd már ki! Már majdnem ott vagyunk a kávézónál, és, ha nem tudom meg, ki volt az, megfojtalak.

- Emlékszel a srácra, akivel moziban voltam? Hát, ő volt az. Bár nem tudom, miért nézett rám úgy - feleltem, részben az igazat mondva. Tényleg a srác volt az, akivel moziban voltam. De pontosan tudtam, miért nézett rám úgy ahogy.

- Úúú, milyen izgi - ugratott Amber, mire megforgattam a szemem. Túl sokat olvas.

- Szóval, mesélj nekem a szerelmi életedről, mert úgy tűnik, az enyémet nagyon jól ismered - ironizáltam, Amber pedig vállat vont.

- Smároltam Jake-kel, amíg elmentél. Azután volt, miután visszaadtad a kulcsaimat. Bár nem csókol túl jól.

- Milyen inspiráló.

- Hé! Te kérdezted, ne engem okolj! És amúgy legalább nem ez volt az első csókom. Az varázslatos volt.

- Apukád nem számít bele - viccelődtem.

- Nem, de a tiéd igen - vágott vissza Amber vigyorogva.

- Ez jó volt - ismertem el, mire bólintott.

- Tudom, tudom. Na, szállj ki a kocsimból, megérkeztünk - szólt, én pedig meglepődve vettem észre, hogy a Tim Hortons parkolójában voltunk.

- Köszi, hogy elhoztál, Amber. Szeretlek! - mondtam, miközben kiszálltam az autóból.

- Tudom, jó éjt!

- Jó éjt! - Becsuktam a kocsiajtót, és a kávézó felé indultam. Ahogy beléptem, megláttam az egyik alkalmazottat, Jasmine-t, aki épp a pulton ült, és Disney Juniort nézett.

- Szia, Olivia! - köszöntött, én pedig rámosolyogtam.

- Szia! Átvehetem a műszakodat, ha gondolod. Kivéve persze, ha annyira imádod ezt a műsort - mondtam a TV felé intve, ami épp Mickey egeret mutatta.

- Tudod mit, a tiéd lehet - válaszolta Jasmine, és megragadta a pénztárcáját, majd átnyújtotta a kulcsokat.

- Jó éjszakát, Olivia!

- Jó éjt, Jasmine! - feleltem, és hátramentem a raktárhoz. Magamhoz vettem az egyik eldugott pattogatott kukorica csomagomat, és betettem a mikróba, majd kivettem egy tálat, és egy üdítőt. Felvettem a távirányítót, és átkapcsoltam a csatornát egy másikra, ahol késő este szappanoperákat játszottak.

Ez már lassan rituálévá vált.

Amikor meghallottam sípolni a mikrót, kinyitottam, kivettem a popcornt, és a tálba öntöttem, majd kinyitottam a dobozos üdítőmet is. Megbizonyosodtam róla, hogy az összes rolót lehúztam, mert Amberrel ellentétben, én rengeteg dologtól tartottam, és a "jobb félni, mint megijedni" elvet vallottam.

Mikor mindent elrendeztem, leültem a pult másik végéhez a telefonommal a balomon, és egy konyhakéssel a jobbomon. Ahogy elkezdtem nézni a TV-műsort, az átjáróajtó felé pillantottam, és észrevettem egy alakot talpig feketében.

De ezúttal nem vettem fel a kést.