Café | S.M. ~Hungarian Translation~

tizennyolc✔️

Mikor érsz rá?

Az üzenet láttán kiült egy mosoly az arcomra, és valószínűleg vagy tíz percig bámulhattam, mielőtt válaszoltam volna Shawnnak, mégpedig, hogy délután ráérek. Igazából egész nap ráértem, de nem akartam, hogy úgy tűnjön, hogy szó szerint egész nap nem csinálok semmit.

Király, 1-re érted megyek :)

A szívem dübörgött, és minden erőmre szükségem volt ahhoz, hogy megálljam, és ne csupa nagybetűvel válaszoljak.

És hova megyünk egészen pontosan?

Shawn nem válaszolt azonnal, szóval kikeltem az ágyból, és elkezdtem ruhák után kutatni, mert már tizenegy óra volt.

Meglepetés. Ó, és hozd a fürdőruhád, nedves leszel ;)

És most, hölgyeim és uraim, csodával határos módon nem estem össze holtan a padlón.

Shawn Mendes szórakozott az érzéseimmel, és nem voltam benne biztos, hogy teljesen utáltam a dolgot.

Aznap elég meleg volt, szóval megkerestem a bikinimet, és felvettem egy sima fehér póló és egy rövidnadrág alá. Egy darabig szórakoztam a hajammal, mire eszembe ötlött, hogy felkötöm lófarokba. Ahogy kiléptem a szobámból, megnéztem, mennyi az idő, és észrevettem, hogy kb. öt percem maradt, mielőtt Shawn ideért volna értem.

Abban a pillanatban megszólalt a csengő, mire az ajtóhoz siettem, kinyitva azt egy mosollyal az arcomon.

- Hé, Sh-Adam? - kérdeztem meglepetten. Az ajtó előtt állt halványan mosolyogva, én pedig vártam, hogy megszólaljon, és elmagyarázza, egész pontosan miért is volt a házamnál, mikor Shawn bármelyik pillanatban megérkezhetett.

- Szia, öhm, én csak azon gondolkodtam, hogy, öhm, hát, hogy ráérsz ma? Nyílt egy új hely a városban, és van smoothie-juk, szóval gondoltam, hogy tudod, ha ráérsz ma, akkor elmehetnénk együtt, és megnézhetnénk, milyen? Ha nem érsz rá, akkor sincs semmi baj, csak eszembe jutott, mert gondoltam, jó buli lenne. Elmenni erre a smoothie-s helyre, meg minden - hebegte Adam, én pedig azon találtam magam, hogy még pillanatokkal később is teljes csendben álltam, mielőtt kinyitottam volna a szám, és válaszoltam volna.

- Ó, Adam, igazából most elég elfoglalt vagyok, de talán majd máskor, ha az úgy jó neked? Megkérdezted már Ambert, hogy ő tud-e menni?

- Öhm, nem, csak téged. De nem fontos, minden rendben. Biztos vagyok benne, hogy amúgy sem olyan jó a smoothie-juk - hadarta, és valami különös oknál fogva borzasztóan éreztem magam.

- Sajnálom, Adam. De megígérem, hogy majd még beszélünk róla - mondtam, felé tartva a kisujjamat.

Összeakasztottuk a kisujjunkat, és Adam halványan rám mosolygott.

- Aha, később találkozunk, Livie.

Adam megfordult, és kisétált a látómezőmből, szóval lassan visszacsuktam az ajtót.

- Wow. Ez durva volt. Mármint, nagyon durva. Sokkal durvább, mint amilyennek a durvát eddig képzeltem. Úgy értem, szinte úgy éreztem magam, mintha engem utasítottál volna vissza, pedig nem is hozzám beszéltél. - Nora felé fordítottam a fejem, aki a lépcsőn állt, és összeráncolta a homlokát.

- Nem erről van szó, Nora, Adam és én csak barátok vagyunk - közöltem, mire Nora vállat vont.

- Biztos vagy benne? Csak, mert nekem kicsit többnek tűntök, mint barátok.

- Biztos vagyok benne, Nora - válaszoltam, ő pedig komolyan a szemembe nézett, mielőtt felelt volna.

- De ő is?

Mielőtt bármit is mondhattam volna, Nora megcsavarta a kilincset, kinyitotta az ajtót, majd visszacsukva maga után elhagyta a házat.

Milyen drámai.

Amikor az óra 13:10-et ütött, újra megszólalt a csengő, és én kinyitottam az ajtót, csak hogy a mosolygó Shawn látványa táruljon elém.

- Szia, bocsi, hogy késtem, csak dugó volt - mentegetőzött, mire csak vigyorogva megvontam a vállam.

- Nem baj - válaszoltam, és becsuktam az ajtót magam mögött. Ahelyett, hogy azonnal a kocsijához sétáltunk volna, egy pillanatra megálltunk a bejárat előtt egymás szemébe bámulva.

- Olyan gyönyörű vagy - mondta Shawn majdnem suttogva. Önelégülten rávigyorogtam, és vállat vontam.

- Te is elég helyes vagy - mondtam, és Shawn közelebb hajolt hozzám, hogy megcsókolhasson. Egy kis idő múlva elhúzódtunk egymástól, és szóra nyitottam a szám.

- Akkor elmegyünk arra a rejtélyes helyre, vagy mi lesz? - kérdeztem, mire Shawn még egy utolsó puszit nyomott a számra, mielőtt elmosolyodott volna.

- Menjünk!

Odasétáltunk az autójához, és beszálltam, gyönyörködve a járműben. Ahogy elindultunk, elkezdtem beszélni, hogy az út ne teljen kínos csendben.

- Szép kocsid van - dicsértem meg, mire elmosolyodott, és nagyon büszkének tűnt.

- Igen, ez a kedvencem.

- Van valami közted és az autó között, amiről nem tudok? Úgy érzem, aggódnom kéne - poénkodtam, ő pedig az egyik kezével az enyémért nyúlt, és megfogta azt.

- Nem kell, semmi sincs a Jeep és köztem - nyugtatgatott, mire felvontam a szemöldököm.

- Biztos? Mert majdnem rászedtél - mondtam. Nem tehetett mást, mint hogy megvonja a vállát.

- Mármint, lehet, hogy régebben volt valami, nagyon régen, de ez már mind csak történelem. Már nincs semmi.

- De az érzések nem halványulnak el, nem teljesen. Nincs olyan, hogy csak felébredsz egyik nap, és már nem szereted - válaszoltam, mikor a piros lámpához értünk, Shawn pedig összezavarodva nézett rám.

- Ez egy sor volt a Buffy, a vámpírok réméből? - kérdezte, mire félénken ránéztem.

- Talán - válaszoltam, ő pedig megcsóválta a fejét.

Tovább csevegtünk, és kb. egy órán keresztül folytattuk. Nem tűnt többnek tíz percnél, mert Shawnnal borzasztóan jó volt beszélgetni. Pont, amikor épp kinéztem volna, hogy merre járunk, Shawn mosolyogva leparkolt.

- Hol vagyunk pontosan, Shawn? - érdeklődtem, mire a mosolya csak szélesebb lett.

- Valószínűleg a legszuperebb helyen, amit eddig New Yorkban találtam.