Café | S.M. ~Hungarian Translation~

tizenöt✔️

- Ezen a feldolgozáson van a legtöbb like.

- Biztos vagy benne? Azt hittem, ezen.

- Egyértelműen ezen van - válaszolta Amber, és megmutatta Adamnek a like-ok számát alul.

- Ó, igen, azt hiszem, ez lesz az.

- Livie, csinálj már kicsit úgy, mintha élnél. Mi a baj? - Amber felém fordult, én pedig vállat vontam. Adam nem szólt egy szót sem, mert megkértem, hogy ne említse a tegnap este történteket senkinek.

- Őszintén szólva csak fáradt vagyok, Amber. Nem tudtam aludni tegnap este - mondtam kertelés nélkül. Egyáltalán nem aludtam az este, de nem ez volt az oka annak, amiért teljesen kivontam magam minden beszélgetésből.

- Hát, szerintem fel kéne vidulnod. Talán fel kellene hívnod azt a fiút, akivel a moziban voltál, és összejöhetnétek - javasolta Amber, minek következtében Adam gyorsan közbeszólt.

- Vagy mindannyian elmehetnénk bulizni. Úgy hallottam, Jake tart egyet ma este.

- Szerintem jól hangzik. Mikor kezdődik? - érdeklődtem, Adam pedig egy pillanatig kutatott a telefonjában, mielőtt válaszolt volna.

- Nyolckor. És a cím is itt van.

- Miért is rendez Jake újra bulit egészen pontosan? Nem tartott egyet két héttel ezelőtt is? - kérdezte Amber kíváncsian. Jelenleg Amber eléggé bele volt esve Jake-be, nem tudom, pontosan miért.

- Azt hiszem nyert a csapata az ellenfél csapatával szemben? Valami ilyesmi. De legfőképpen azért, mert nem tud leállni a bulikkal.

Gyorsan rápillantottam a telefonomra, hogy megnézzem, már hat óra volt, ami azt jelentette, hogy kb. egy órám volt elkészülni, mivel Jake háza elég messze volt.

- Majd én elviszlek, Liv. És te is jöhetsz - ajánlotta Amber Adamre nézve.

- Oké, hétre itt leszek - mondta Adam, mielőtt elköszönt. Volt saját kocsija, de olyan közel lakott, hogy simán átsétált a hozzánk.

- Jövök, ha elkészültem - kiáltotta Amber, mielőtt elhagyta a házunkat.

A szobámba mentem, kinyitottam a szekrényem, és kutatni kezdtem valami után, amit felvehetnék. Még akkor is Shawn járt a fejemben, mikorra már átöltöztem, megcsináltam a hajam meg a sminkem, és felvettem a cipőmet. Ahogy a bejárati ajtó küszöbén ülve vártam Ambert, hogy megérkezzen, rádöbbentem, hogy Shawn már csak egy hétig marad New Yorkban, és lejár a három hónapja. Talán csak próbált egy kis távolságot tartani, hogy ne legyen annyira szomorú, mikor elmegy? Ez megmagyarázná, hogy miért kért bocsánatot.

Megszakítva a gondolataimat, megláttam Amber kocsiját, ami épp leparkolt a kocsifelhajtónkon, majd kinyitottam az anyósülés felőli ajtót, mert nem akartam hátra ülni.

- Hol van Adam? - kérdezte hangosan Amber, mire megvontam a vállam.

- Itt lesz - válaszoltam, és pont akkor vettem észre Adamet, ahogy az autó felé haladt.

- Nekem kell hátra ülnöm? - nyafogta Adam, Amberrel pedig egyszerre megforgattuk a szemünket. Nem sokára Adam beszállt a kocsiba, és elindultunk, a háttérben szólt a zene a rádióból.

- Mikorra érünk vissza? Csak mert az enyém az éjszakai műszak a kávézóban - mondtam. Amber vállat vont.

- Tíz körül? Attól függ, Shawn Mendes tényleg eljön-e.

A szívem egy fél másodpercre megállt, és Amber felé fordultam.

- Mit értesz ez alatt? - kérdeztem, ő pedig egy pillanatra rám nézett, mintha pontosan tudnom kellett volna, mire gondolt.

- Jake és Shawn Mendes állítólag jó barátok, és Shawn eljön a bulijába. De lehet, hogy csak pletyka az egész.

- Ó. . . - Csak ennyit voltam képes kinyögni, és ezután az út hátralevő részében csendben voltam. Végül odaértünk Jake házához, és elhagyni az autót a legutolsó dolog volt, amire vágytam.

- Gyerünk, Liv! Azért hoztalak ide, hogy mosolyogj, nem azért, hogy teljesen átválts teknősbe, és megbújj a teknődben - unszolt Amber, miközben kiszállt a kocsiból.

- Menj előre, egy pillanat és jövök én is - mondtam, ő pedig hosszasan rám nézett, mielőtt megrázta volna a fejét.

- Tessék. Zárd be az autót, ha kész vagy, bármilyen mély gondolat is jár most a fejedben, aztán találkozzunk a konyhában, és kérem őket vissza. Ne legyél sokáig! - közölte Amber, felém dobva a kulcsait. Elkaptam őket, és megköszöntem, aztán néztem, ahogy elsétál Jake háza felé.

Tényleg semmi kedvem nem volt bemenni. Bármennyire is szeretem a bulikat, gondolatban teljesen máshol jártam, és bármilyen erősen próbálkoztam, nem tudtam visszatérni a jelenbe.

Ki gondolta volna, hogy valaki ennyire el tudja cseszni az életed?

Azonnal haza akartam menni. Vagy legalább a kávézóba, ahol leülhettem volna, és nyálas drámákat nézhettem volna hajnali háromig, egy kis popcorn társaságában. Lassan kiszálltam a kocsiból, és besétáltam Jake házába, köszöntem egy csomó embernek, de nem álltam meg beszélgetni senkivel.

Végre kiszúrtam Ambert a konyhában, és odasiettem hozzá. Átnyújtottam a kulcsait, ő pedig rám mosolygott, mielőtt folytatta volna a beszélgetést.

Amilyen gyorsan bementem, olyan gyorsan el is hagytam a házat, és elsétáltam az emberek mellett egy fa felé, ami majdnem olyan egyedül volt, mint én. Miközben arra haladtam, nekiütköztem valakinek, aki épp futott, minek következtében azonnal a földre estem.

- Úristen, annyira sajnálom, jól vagy? - hallottam meg, és figyeltem, ahogy felém nyújtotta a kezét. Kisöpörtem a hajamat az arcomból, és megragadtam a kezet, mielőtt válaszoltam volna.

- Az én hibám volt, és én - Shawn?

- Olivia?

Ekkor ébredtem rá, hogy ez az este sokkal eseménydúsabb lesz, mint amire számítottam.