Café | S.M. ~Hungarian Translation~

tizenkettő✔️

- Szállj be, lúzer, megyünk vásárolni.

- Komolyan nem akarok, Amber, egyszerűen csak nincs ma kedvem hozzá - ellenkeztem, de tudtam, hogy semmi haszna. Ha Amber egyszer a fejébe vett valamit, semmi sem állíthatta meg attól, hogy elérje azt.

- Kérdeztem, hogy akarsz-e? Menj, húzz fel egy nadrágot, és hozd a pénztárcád! Itt megvárlak - utasított, én pedig felnyögtem, mielőtt kivittem a szemetet, aztán visszaérve a házba felmentem az emeletre. Miközben a szobám felé sétáltam, észrevettem, hogy Nora telefonja fel volt oldva, ő pedig sehol sem volt, ami elég furcsa volt Norát ismerve.

Hozva a kotnyeles formám, odamentem megnézni, hogy leellenőrizzem, mi van megnyitva a telefonján, csak, hogy a szívem megálljon, és azonnal összeugorjon a gyomrom. Egy fotó volt a szemem előtt arról az éjjelről, mikor Shawnnal a Tim Hortonsban voltunk, egymás karjaiban. Szerencsére háttal álltam a kamerának, és a kávézóban sötét volt, szóval senki nem tudta volna megmondani, hogy én vagyok a képen.

Kivéve engem.

- Én is mérges vagyok miatta. Hogy meri az a csaj rátenni a kezét az én Shawnomra? - Megfordultam, hogy szembekerüljek Norával, és egy kamuvigyort varázsoltam az arcomra, majd megvontam a vállam.

- Honnan van ez a kép? - kérdeztem eljátszva, hogy csak egy kicsit kíváncsi vagyok.

- Tele volt vele a kezdőlapom. Bárcsak láthatnám a lány arcát, de túl sötét volt. Ennyi erővel akár te is lehetsz - felelte Nora, én pedig újra megvontam a vállamat, és abban a pillanatban nagyon szerettem volna azonnal elhagyni a szobát.

- Talán én vagyok az. Elmegyek vásárolni Amberrel, oké? Egy-két órán belül visszaérek - mondtam, és abban a pillanatban, hogy Nora válaszolt, kisiettem a helyiségből, gyorsan átöltöztem, megragadtam a pénztárcám, és kimentem, ahol Amber még mindig rám várt a kocsijában.

- Szóval, - kezdte a legjobb barátnőm, mikor beültem, és becsuktam az ajtót. - Mi a baj? Mitől lettél szomorú?

- Nincs semmi baj, jól vagyok - mondtam neki, miközben úgy csináltam, mintha épp a telefonommal lettem volna elfoglalva.

- Mondd el, Olivia! Vagy elviszlek a legközelebbi erdőbe, és otthagylak.

- Honnan tudod, ha valaki kihasznál téged? - kérdeztem, Amber pedig furcsán nézett rám, mielőtt válaszolt.

- Észreveszed, ha valaki valójában azért kedvel, aki vagy. Ha erőfeszítéseket tesz azért, hogy együtt lógjatok, mindenféléről mesél neked, és az egész beszélgetés olyan valóságosnak tűnik, nem erőltetett. Ha a te érzéseiddel is törődik.

Azt hiszem, Shawnnal valódiak voltak a beszélgetéseink. És muszáj, hogy valamilyen módon törődjön velem.

- Szóval, ha mondjuk elviharzottál tőle, és azóta nem reagálsz az üzeneteire és a hívásaira, mit kéne tenned? - kérdeztem.

- Akkor megbeszélitek, hogy találkozzatok valahol, és mindent megbeszéltek.

- Tanácsadónak kéne menned.

- Neked pedig színésznőnek - válaszolta, majd leparkolt a bevásárlóközpont előtt.

- Na, elég a szomorú beszélgetésből. Bemegyünk a plázába, mindent megeszünk, mindent megveszünk, aztán távozunk. Gyerünk! - mondta Amber, mire bólintottam. Mindketten kiszálltunk a kocsiból, és a főbejárathoz sétáltunk.

- Hova menjünk először? - kérdeztem, Amber pedig úgy nézett rám, mintha tudnom kellett volna a választ.

- Ételudvar? - kérdezett vissza a jóváhagyásomra várva.

- Ételudvar - egyeztem bele, és elindultunk.

                                                                                                -

- Be kell köszönnöm a szüleimnek, fordulj jobbra! - kértem Ambert, ő pedig bólintott, mielőtt befordult, és leparkolt a Tim Hortons előtt.

Bementem, köszöntem az éppen kiszolgáló alkalmazottaknak, és elsétáltam a vásárlók hosszú sora mellett az üzlet hátuljáig, ahol anyukám épp szendvicset csinált, apu pedig lefedte a kávét egy tetővel.

- Sziasztok, Amberéknél leszek, jó?

- Persze, de kérd meg, hogy vigyen el a dráma órádra. És próbáld megírni a házidat, amíg ott vagy pletykálás helyett - válaszolta anya, én pedig bólintottam.

- Nem fogom az egészet megcsinálni, de holnap vasárnap, szóval majd be tudom fejezni - mondtam, és mielőtt elköszönhettem volna, apa megszólalt.

- Volt itt egy fiú, aki téged keresett. Fekete pulcsi volt rajta, és magas volt. Nem vagyok benne teljesen biztos, miért, de felőled érdeklődött, és mondtuk neki, hogy nem vagy itt. Ismered?

- Talán, nem vagyok benne biztos - válaszoltam, aztán elköszöntem a szüleimtől, mielőtt elhagytam a forgalmas kávézót, és visszaültem Amber kocsijába, becsukva az ajtót magam mögött.

- Anyu szeretné, ha el tudnál vinni a dráma órámra olyan négy körül, és hétig ott is ragadok - mondtam Ambernek, mire bólintott, majd kisorolt a parkolóból, és a házuk felé vette az irányt.

- Oké, ez egy fura kérdés lesz, de mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel? - kérdezte, én pedig akaratom ellenére megvontam a vállam, meglepve, hogy ezt kérdezte tőlem. Mondhattam volna, hogy színész, mert mindenki azt mondta, jó vagyok benne, de a színészkedés nekem inkább egy hobbi volt, és nem is igazán gondoltam rá karrierként.

- Nem igazán tudom, miért?

- Gondoltál már arra, hogy énekes legyél? Te és én mindketten tudjuk, hogy tudsz énekelni, ezért kapod meg mindig a főszerepet az összes musicalben, a suliban. Dalokat is írsz, ami még ennél is jobb.

- Aha, gondolom, tök jó lenne énekesnek lenni, de soha nem fog megtörténni. Miért kérdezed ezt, Amber? Komolyan, hova akarsz kilyukadni? - kérdeztem, ő pedig kinézett az ablakon, mielőtt válaszolt volna.

- Emlékszel az unokatesómra, Cole-ra? Állást kapott ennél a nagy lemezkiadónál vagy hol, és szüksége lenne az első fiúra vagy lányra, akivel elkezdhetné a karrierjét. De ha nem jön neki össze, kirúgják, és a kiadó annyira ismert, hogy majdnem lehetetlen elbukni. Akár most is odavihetlek, hogy találkozhass vele, ha szeretnéd. Hasra fog esni, ha meghallja a hangod, és azonnal leszerződtet. Persze, csak ha szeretnéd. Nem muszáj.

Sokáig nem szóltam egy szót sem, mielőtt újra beszédre nyitottam volna a számat.

- Tudod mit? Menjünk, találkozzunk Cole-lal! - mondtam, mire Amber örömujjongásba kezdett, mielőtt a másik irányba indexelt volna.

De először is küldenem kellett egy üzit valakinek, amiben megírtam, hogy találkozzunk, mert meg kéne beszélnünk a dolgokat.