Café | S.M. ~Hungarian Translation~

nyolc✔️

Hét hívás. Tíz kísérlet arra, hogy együtt lógjunk. És két szomorú ember.

Shawn a tizedik próbálkozás után megértette a célzást, mikor még egyszer újra elmondtam neki, hogy nem érek rá találkozni vele. Nem válaszolt.

Borzalmasan éreztem magam. Shawn nagyszerű ember volt, és minden téren tökéletes, a szemeitől a mosolyáig, és a nevetésétől egészen addig, ahogy rám nézett, mikor mondtam neki egy rettenetes szóviccet.

Még mindig járt a Tim Hortonsba. Minden alkalommal, mikor megkapta a rendelését, megkérdezte, jól vagyok-e, vagy, hogy tett-e valami rosszat.

- Csak zárkózottnak tűnsz - mondta mindig.

És nekem mindig egy "igen, jól vagyok"-kal kellett válaszolnom, és el kellett mondanom, hogy nem, nem tett semmi rosszat. Azt nem közöltem vele, hogy kezdek beleesni, és, hogy ez nem végződne jól, ha lejár a három hónapja, ami mostanra már csak kettő maradt.

Hazajöttem, nyugalomra és csendre várva, hogy sírhassak egy kicsit, de ehelyett egy nagyon boldog Norát találtam, aki össze-vissza ugrándozott.

Mikor észrevett, hozzám szaladt, és megölelt.

- Ma van, ma van! - ismételgette, miközben körbetáncolt.

- Mi van ma? - kérdeztem, mire ő átsétált a szobán, és rácsapott egy papírt az asztalra.

- A Shawn Mendes koncert! És ez nem minden, mert lesz egy kibaszott meet & greet ezzel a bomba seggű szexistennel! - kiabálta Nora, én pedig küldtem felé egy figyelmeztető pillantást, hogy nyugodjon le. Nora normál esetben sosem beszél csúnyán, de most az egyszer elsiklottam felette, tekintve a tényt, hogy milyen boldog volt.

- És, anyával mész? - kérdeztem, Nora pedig úgy nézett rám, mint egy hülyére.

- Te most szórakozol velem? Igen, hogyne. Nem, te szószgolyó, veled megyek! El tudod képzelni, mennyire kínos lenne, ha anyu ott lenne, mikor találkozom Shawnnal?

Ebben a pillanatban rengeteg dolog miatt éreztem szörnyen magam, és mindegyiknek volt valami köze Shawnhoz.

- Nem tudom, Nora. Nem szeretem annyira Shawn zenéjét, és még csak nem is helyes - hazudtam, remélve, hogy Nora beveszi.

A húgom hozzám sietett, és rátette a kezét a homlokomra.

- Jól érzed magad? Elkaptál valamit? - kérdezte, én pedig megforgattam a szemeimet.

- Igen, tökéletesen érzem magam. Csak nem akarok menni.

- Na, ide figyelj, Olivia Roth! Nem fogom hagyni, hogy lepattints. Gőzöm sincs, miért viselkedsz szeszélyes tinédzserként, de nem az én hibám, szóval ne rajtam töltsd ki. Ha kedves az életed, velem jössz, világos voltam?

Tizennégy éves lány létére bőven volt benne habitus.

- Világos - adtam fel. Ez egyértelműen sokat jelentett Norának, és nem akartam tönkretenni az éve fénypontját, csak mert egy kis távolságot akartam tartani Shawntól.

- Jó, most pedig hadd válasszam ki a ruhádat, mert az enyémet már rég megterveztem - mondta Nora, és besprintelt a szobámba, mielőtt egy szót is szólhattam volna.

                                                                                                                               -

- "When you miss me close your eyes, I may be far but never gone!" - Nora becsatolta az övét a hátsó ülésen, miközben a saját klipjébe képzelte magát. Rövidnadrágot viselt, és egy fehér pólót Shawn nevével a közepén.

Én amilyen gyorsan csak tudtam, kimásztam a Shawn-merch szituációból, mondván, hogy nem fogom felvenni. Helyette egy kék flanel ing volt rajtam trikóval és rövidnadrággal.

- Oliver, legalább egy sort énekelj! - panaszkodott Nora, próbálva felvidítani. Mikor nem válaszoltam, játékosan meghúzta a hajamat.

- Hé! - mondtam tökéletesen egyszerre Shawnnal.

- "I know there are some things we need to talk about!" - kiabálta Nora, anyu pedig felkuncogott a vezetőülésen.

- Ti ketten, lányok, ajánlom, hogy ne kerüljetek bajba. És mikor ezt mondom, úgy értem, Liv, ne engedd, hogy Nora bajba kerüljön. Világos vagyok?

- Igen - válaszoltuk kórusban. Nemsokára a kocsi leparkolt a koncert helyszíne előtt, Nora pedig abban a pillanatban kipattant a parkolóba, ahogy megálltunk.

- Mennünk kell, anyu, két óra múlva kezdődik a koncert. Szia, szeretlek! - hadarta Nora, mielőtt a sor felé futott volna.

- Szia, anya! - mondtam, nem igazán akarva elhagyni az autót.

- Szia, édesem, vigyázzatok magatokra! És ne hagyd, hogy Nora valami őrültséget csináljon - kérte, és adott egy puszit, mielőtt kiszálltam a kocsiból, és Norához siettem volna.

- Szóval, - kezdte Nora, mikor utolértem - már megvan az ülésszámunk, igaz? Menjünk, és csekkoljuk le a helyet, mert van ott egy nyitott ajtó, aminek szerintem nem kéne nyitva lennie, és be fogunk menni.

Mielőtt tiltakozhattam volna, és elmondhattam volna, ez mennyire hülye ötlet, Nora eltűnt. Odarohant az ajtóhoz, én pedig felnyögtem, mielőtt követtem volna, abban reménykedve, hogy a 911 még mindig a gyorshívómon van.

- Nora? - suttogtam, remélve, hogy nem kapnak el. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, mikor megláttam, hogy felém sétál.

- N - kezdtem volna leszidni őt, de elhallgattatott, és intett, hogy menjek közelebb.

Úgy is tettem, és észrevettem két beszélgető embert.

- Csak nem tudom. Nem érzem magam feltüzelve a koncert kapcsán.

- Figyelj rám, jó? Nem tudom, hol voltál az elmúlt hónapban, de már nem ott vagy. Itt vagy. Most elmegyek, és hagylak kicsit a gondolataiddal. Csak ne feledd, hogy egy órán belül koncertet fogsz adni ezeknek az embereknek egy mosollyal az arcodon, oké?

- Ez Shawn. Ó, Istenem, ez Shawn - suttogta Nora, miközben a másik ember elsétált. Néztem, ahogy Shawn leül, és a tenyerébe temeti az arcát.

- Köszönök neki - közölte Nora, és abban a pillanatban, hogy tett egy lépést, megállt.

- Van itt valaki? - kérdezte Shawn elhaló hangon.

- Körbenézek. - A szemünk óriásira tágult a másodpercben, mikor rájöttünk, hogy a hang egy biztonsági őrhöz tartozott.

Nora nekilódult, hátra sem nézve, hogy követem-e. Ahogy az ajtóhoz rohant, megütött valamit, ami kiadott egy csengéshez hasonló hangot. A biztonsági őr elrohant mellettem a hang felé.

Elfelejtettem megkérdezni Norát, milyen virágot szeretne a temetésére.

Felkeltem a rejtekhelyemről, leporolva magamat, mielőtt a kijárat felé fordultam, és elmentem volna.

Ahelyett, hogy az ajtóval találtam volna szembe magam, a tekintetem találkozott egy barna szempárral, ami túl ismerősnek tűnt, mire lefagytam.

- Olivia? - kérdezte Shawn, mintha el sem hinné, hogy épp előtte állok.

Teljesen kifogytam a szavakból, nem voltam benne biztos, mit is mondhatnék. Nyitottam a számat, de semmilyen magyarázat nem hagyta el, szóval visszacsuktam, és egy kicsit tovább bámultam Shawnt, miközben egy szomorú mosoly formálódott az ajkamon. Nem tudván, hogy reagáljak, vettem egy mély levegőt, mielőtt valami olyat tettem volna, amire Shawn biztosan nem számított.

Megöleltem.