YOUTH |S.M. Befejezett

Cigaretta

Sajognak a végtagjaim a földön fekvéstől. Tegnap még kinyújtózni sem tudtam mikor Shawnnal közös megegyezés alapján elhelyezkedtünk az alváshoz egymás mellett, kellő távolságban. Léptek hangját hallom a közelből mely elég adrenalin löketet ad a felüléshez. A szemeim fáradtan összeszűkülnek a lámpa sárgás fényétől, de kitudom venni a velem szemben lévő mackónadrágos lábakat. Ezek szerint Shawn miatt van ilyen nagy fény áradat.
Ő fölém tornyosul - sokadjára is el csodálkozom a magasságán - onnan néz le rám összekócolódott hajjal, szintén a félelemtől fáradt tekintettel.

- Megnéztem az ajtókat. Még mindig zárva az összes

Helyet foglal velem szemben, pont ugyan oda mint tegnap, pont ugyan abba a pózba. Azóta semmi sem változott.

- Szerinted meddig leszünk itt? - kérdem miközben a hátammal a falhoz húzódom.

- Fogalmam sincs - Az öle felé hajtja a fejét, mintha rosszat csinált volna. Azonban tudom, hogy valószínűleg ő is arra gondol amire én.

Amíg meg nem ölnek.

Örülnöm kellene, hiszen nem haltam bele a pizza evésbe. Eddig.
Örülnöm kellene, mert van vizünk, van hol elvégeznünk a szükségleteinket. Örülnöm kellene, hiszen nagy megtiszteltetés a világ egyik legnépszerűbb férfiével, popsztárjával együtt elsorvadnom egy ablaktalan lyukban. Csodás.

- Szerintem akkor is az egyik rajongód raboltatott el téged - indítom el a tegnap félbehagyott vitánkat a saját figyelmem elterelése céljából. Megsülök ebben a nyomorult kabátban. - Hogy hívják azt aki majdnem betört hozzád?

- Azt hiszem Sara. Nem. Eva, Eva talán Stella - tűnődik. - Valami ezekre rímelő neve van. De nem tenne ilyet!

- Nem vagy egy kicsit túl jó indulatú? Sosem lehet tudni, én is lehetek az el rablód. Vagy te raboltál el engem és most kifigyelsz, közben játszod az ártatlant - mondom, persze a harmadik mondatomat nem gondolom komolyan. - Lebuktál!

Kivillannak a tejfehér fogai, a keze a hasán és előregörnyed, alig tart pár másodpercig a nevetése. A hideg futkos a hátamon a hangjától, ami valahogy nem illik hozzá, túl hisztérikus. Az arcomra kiül egy illedelmes mosoly, s kínomban a szemközti sarokban árválkodó palackért nyúlok a lábammal. Ő észreveszi a bénázásomat és odaadja.

- Nem raboltattam el magunkat, ebben biztos lehetsz

- Akkor az egyik ellenséged

- Nincsenek ellenségeim - rázza a fejét. A göndör fürtök követik a mozdulatát, s egyesével végig kúszik rajtuk a lámpafény.

- Mindenkinek vannak ellenségei, főleg a hírességeknek

- Ez nem igaz - jelenti ki.
Úgy tűnik semmiben nem fogunk egyet érteni az elkövetkező időben.

Unalmamban iszok, aztán elkezdem a palack oldalát nyomogatni. A beállt csendet elűzi a műanyag kellemetlen ropogása.

~

A plafont bámulva számolom a másodperceket. Minden egyes kis neszre megugrok Shawn visszatérését remélve. Elvitték megint. Magamban sokadjára felvázolom a helyzetet. Muszáj tisztán gondolkoznom. Shawnt elrabolták, mivel láttam a folyamatát engem is, és valami érthetetlen okból kifolyólag kizárólag Shawnnak adnak enni. Talán az el rablónk egy pizzás cégnek a főnöke azért szállítottal minket egy olyan céges autóban. Mérges vagyok magamra, mert tudatlan vagyok, az el rablóinkra meg még inkább, mert ők taszítottak ebbe a helyzetbe. Az összefogott hajamat igazgatva szidom magamban őket, míg hosszas várakozást követően ki nem nyílik az ajtó.

Először csak a cipőre merek nézni. Shawn fehér sportcipője. Felül az annál is fehérebb arca fogad a megszokott rózsaszín foltocskák nélkül. Összerezzenek az ajtó hangos becsapódására, konkrétan az egyik izomagy rávágta Shawnra. Megtántorodik tőle, s lerogy velem szembe. Egy pillanatra bele temeti a két hatalmas tenyerébe az arcát, a háta szaporán emelkedik, mintha futott volna.

- Cigiznem kellet az erkélyen - sóhajtja. Az arca fájdalmas grimaszba fut miközben leveszi magáról a pulcsiját és teljes erőből félrehajítja. Felszántja a haját, szinte ki is tépi azokat a látszólag puha, göndör tincseket amikért az osztálytársaim ódákat zengtek, de egyelőre csak markolássza. Dühösnek tűnik. Igen, most látom először igazán dühösnek.

- Minek? - kérdezem óvatosan.

- Nem tudom. Elárultam a jelszavaimat a közösségi médiákon. Kényszerítettek rá a szemetek

- Hányan vannak?

- Hárman

- Hárman? - csodálkozom. - Ki a harmadik?

- Tudod... Hárman kaptak el engem. Nálam kicsit alacsonyabb, fekete hajú, kék szemű, vékony, negyvenes-ötvenes éveiben járó... Őrült - Rosszallóan elhúzza a száját.

Próbálok visszaemlékezni a pár nappal ezelőttre. A napok teljesen összefolytak az emlékezetemben, hiszen itt nincs egy átkozott ablak sem. Ám biztos vagyok benne, eltelt már negyvennyolc óra az elrablásunk óta. Hamis reménnyel tölt el, hogy Shawn Mendest nagy erőkkel keresi a rendőrség, a rajongói nem maradhatnak "férj" nélkül. Azt hiszem túl sok fangirlködést hallgattam végig az elmúlt évek során, ha ilyenek jutnak jelenleg eszembe az értelmes, használható gondolatok helyett.

- Olyan büdös lettem - jegyzi meg halkan a sötétkék hosszú ujjúját szaglászva. Hallgatással igazat adok neki, tényleg kellemetlen a cigaretta szag még enyhe változatban is. Ettől fokozódik a tisztálkodás iránti eleve nagy mértékű vágyam. - Soha nem akartam kipróbálni

- Úgy érted most dohányoztál először?

Bólint. Meglep vele. A sztárok személyiségéről automatikusan az ivás, drogozás, és hasonlók jutnak eszembe. Shawn Mendes folyamatosan szétoszlatja az előítéleteimet velük kapcsolatban. Mondhatni ő egy kellemes csalódás.

- Én sem szeretném kipróbálni

- Mennyi idős vagy? - érdeklődik ismét a haját tépázva. Szerintem hozzá nőtt a keze.

- Tizennyolc. Te?

- Húsz

- Idősebbnek néztelek

- Mindenki annak néz - mondja érzelem mentesen. Remélem nem voltam sértő.

- Amúgy milyen napszak van?

- Talán dél, vagy kora délután

- Unatkozom - Elterülök a földön a kamerát nézve. Lusta vagyok bemutatni a kedves el rablóinknak. Meg amúgy is lehet bejönnének rá és feldarabolnának. Vagy neki állnának Hamleteset játszani és elküldenék a koponyámat a családomnak.

- Örülj, hogy neked nem kellett elvesztened a dohány szüzességed! - morogja.

- Örülök is - fordítom oldalra a fejem. Találkozik a tekintetünk, mire elkapom a fejem. Sosem bírtam tartani a szemkontaktust.