YOUTH |S.M. Befejezett

Túl sok

Ajtó helyett földig érő, függönyök választanak el a fülkéktől. A női félen pirosak, a férfin kékek.

A nőit választom, és Shawnt - mielőtt bemenne az öltöző férfi felébe - a leghátsó női felé tolom mikor éppen nem látok senkit a közelben, aki meg minket láthat. Szerencsére alig vannak páran, és az a pár többnyire nyugdíjas.

- Már az indentitásomat is megkérdőjelezed? - suttogja a fülemhez hajolva megjátszott felháborodással Shawn amíg pontosan elhúzom a függönyt, nem lehet rés az egyik felén se.

Szembe fordulok vele és válasz nélkül élé tartom a tenyerem.

- Add a pulcsid!

- Ohh...

A meglepettségtől csöpögő pillantásai kereszttüzében figyelem Shawnt. Lassú, óvatos mozdulatokkal hámozza le magáról a fekete anyagot, mintha arra várna, hogy visszavonjam a kérésemet.

És ma délután már másodjára gondolom ezt: Te jó ég!

Pedig még van rajta egy sötétkék hosszú ujjú, de teljesen rátapad a hevesen föl-le mozgó mellkasára és a karizmára, ami felér egy terrorista merénylettel az egész emberiséggel szemben.

- Tessék - nyomja a kezembe a pulóvert. Azonnal lepisszegem, mert nem engedhetjük meg magunknak a normális hangerőt.

Végig tapogatom, kifordítom, megrázogatom, majd csalódottan visszadobom neki. Újabb ruhadarab következik.

- A pólód!

- Vegyem le? - kérdezősködik. - Megértem, hogy szeretsz gyönyörködni bennem, de ennél minden alkalmasabb időpont.

- Ó fogd már be! - rivallok rá, s a hangom biztosan elhallatszik egészen Torontóig, így halkabban, szem forgatva folytatom. - Tudod ki szokott gyönyörködni benned...

- Hát van pár ember.

- Csak azt nézem nem tettek-e poloskát, vagy valami nyomkövető izét a ruhádba. Oda adnád már végre a pólódat?

Ha azt hittem Shawn pólóban az emberiség ellen egy - sikeres - gyilkossági kísérlet akkor tévedtem. Hatalmasat. És annál is nagyobbat.

Izomzata szálkás, talán jobban, mint amikor múltkor meztelenkedett előttem a fürdőben - persze egyáltalán nem figyeltem rá annál az esetnél sem - a hasán meg finoman rajzolódnak ki a szív alakú kockák. A mellkasa közepét férfias szőrzet fedi. Ez az igazi gyilkosság.

Az íriszeibe nézek, jelenleg rozsdabarna. Égő arccal veszem tudomásul, hogy szemtanúja volt a röpke kis elbambulásomnak egészen véletlenül pont a felső teste felé, viszont nem nevet ki. Kivételesen nem vág önelégült arcot, hanem teljesen komolyan tartja a kínos szemkontaktust, homlokában a szokásos jobb oldali tincsével. Felhúzza az egyik szemöldökét, a tincse alattit, zavaromba azt se tudom mit akartam eredetileg csinálni, mert jelenleg legszívesebben homokba nyomnák a fejem egy struccnak képzelve magam, hátha eltűnök és egy életre megfeledkezik rólam. De egy kötél is megteszi.

Szégyen érzetem van, hiszen én nem ilyen vagyok. Nem szoktam fiúkat bámulni, se ruhában, se anélkül. Csak néha. Ám akkor valaki olyat aki nagyon intelligens a jó kinézete mellett, szóval ezért gyönyörködhetek csak néha, úgy két évente egyszer.

Shawn bizonyos dolgokkal kapcsolatban sokkal értebbnek tűnik a korosztályánál, azonban akkor is izomagy kategória az akinek több az izma, mint az esze.

Nem vagyok, nem lehetek szerelmes belé.

- Vedd vissza! - Lehajtott fejjel várom, hogy kivegye a kezemből a ruháját, már túl meleg itt számomra a levegő. Ujja az ujjamhoz dörzsölődik finoman, mire a karomat elrántom és összefonom magam előtt. Ő hosszasan az öltözködéssel van elfoglalva a szokásos bénázásával társítva - kifordítva vette fel a pólót - mit sem sejtve a rám törő ideges, negatív izgalommal a következő lépés miatt.

A nadrágját kérem el.

Minden önuralmamat össze kell szednem, tudva hova tilos néznem mindössze azért, mert ami tiltott az érdekes. Hiába igazából pont leszarom a takaratlan lába látványát és, hogy hogyan áll neki a fehérnemű. Pedig nem sokszor van alkalmunk nekünk átlagembereknek hiányos öltözetű hírességet kukkolni életnagyságban.

A nadrágjában se találtam semmit koszon kívül és ez igazán feldühít, elég sok aggodalomra ad okot.

- A cipőmben is lehet - nyújtja felém míg én csak dermedtem bámulom, majd felfogva szavait hullámokban seper végig rajtam megkönnyebbülés. Hát persze! Így talán nem fog sor kerülni az alsónadrágjára.

Ám a talpa üres, belül szintén, még az anyagát is végig támogattam, de valami filmek beli kém cuccnak semmi jele.

- Most mit csinálsz? - kérdezi a hátamnak, ugyan is elfordultam tőle, a fülke világosszürke fala felé.

- A maradékot nézd át magadnak!

- Oké, itt nincs semmi - jelenti ki rövid időn belül, közelről, a fülembe suttogva. A hirtelenségétől összerezzenek. - Most te jössz!

- Én? Miben jövök én?

- Tudod, nálad is elrejtették.

- Nálam? Te kellesz nekik - mondom kissé ijedten, mert én most biztosan nem fogok kevesebb öltözékben mutatkozni előtte! - Na jó, ne nézz ide!

Hess intéssel jelzem neki, hogy méltóztasson száznyolcvan fokos fordulatot tenni, ő meg alig észrevehető ideig vet rám egy felháborodott pillantást mielőtt a tarkóján göndörödő, fényes fürtjeit mutatja felém. Jó gyorsan nő a haja.

~

Sok érzésemet utálom-utáltam, kezdve a zárkózottságomtól a Shawnnal kapcsolatos elgyengülésemig, ám a legjobban ezt gyűlölöm amikor sötétebbnek érzem magam, mint az osztályom egybe véve, pedig őket nehéz felülmúlni azzal a fekete lyuk agyukkal.

Egyszerűen sejtelmem sincs mi vezeti el azt a három rohadékot hozzánk. Az enyhén szólva kínosra sikeredett vetkőzős ön-ellenőrzésem után, közös egyetértés alapján mentem ki egyedül a turkáló elé, így sajnos ma már vagy huszadjára veszem tudomásul az üldözőink itt létét, az autó alapján.

Remegve sétálok vissza, képtelen vagyok kontroll alatt tartani a végtagjaimat. Azt hiszem most vesztettem el magamat, mindent amit eddig védtem: a nyugalmam, a higgadtságom, a józan eszem. Mindenkinek vannak határai és ez nekem most lett túl sok.

Shawn lemondó arccal von az ölelésébe, tudja a pár perce feltett kérdésünkre a választ.

-- Ne csináld! - leheli a fülembe miközben állva ringatni kezd. - Nyugi különben én is sírni fogok!

Szünetet tart, én meg csak még jobban bele fúrom a nyakába a fejem.

-- Ha ez számít nélküled nem tartanánk itt, nélküled rég depressziós lennék és ott rohadnék meg abban a fürdőszobában pánikrohamok közepette. Te vagy a legerősebb, legcsodálatosabb lány akit valaha láttam. Kérlek ne ad fel pont ilyenkor!