YOUTH |S.M. Befejezett

Egyéni megoldások

A fővárosba beérve vettem észre a visszapillantóból, hogy ugyan az a fekete autó van folyamatosan mögöttünk akármelyik útra is kanyarodunk rá. Azt mondtam Peternek rakjon ki valamelyik bevásárlóközpontnál ha már sok minden útba esik az ő úti célja felé, mert a rendőrség túl gyanús lenne. Neki hál' istennek nem tűnt fel a követőnk, túlságosan lefoglalja a beszéd.

- Shawn ébresztő! - súgom a fülébe miközben jól beletúrok összekócolva az eleve kusza tincseit. Szerelmes vagyok, de kizárólag csak a hajába.

- Hagyjál! - mormogja félálomban, és átdől a másik irányba, azonban rájön az ablak túl kemény az alváshoz, így amennyire az öv engedi eldől az ölemben. Tettére meghúzogatom egy-két fürtjét. Felnyög. - Mi az?

- Mindjárt megérkezünk.

- Hova?

- Majd elmagyarázom.

- Jó, ha itt kiraklak titeket? - szakítja meg Peter a halk eszmecserénket. - A  Dartmouth bevásárlóközpont közel van, csak valamelyik kereszteződésnél be kell fordulnotok balra, onnan a Wyse útra, de tudjátok nem?

Pár perc múlva, körülbelül negyed ötkor - ha Peter autójának jól jár az órája már az utcán sétálunk. Hideg van, viszont nincs hó, helyette jéghideg szél csapódik az arcunkba. A kabát zsebemben melegedik a kézfejem, a kapucni a fejemen, Shawn szintúgy, a szájig behúzott kapucnijában egy eszkimóra hasonlít.

Lámpák világítják meg a várost, hiszen télen hamar borul sötétbe az ég. Erre felé nincsenek felhőkarcolók, minden olyan pici Ottawához képest. Inkább falu, mint főváros, kevés járókelővel, és kopasz fákkal.

Elveszettnek érzem magam, pedig az erdőben szó szerint elvesztünk, ahhoz képest ez semmi. Próbálok nem bepánikolni.
Még is örülök, mert a tea hatására elmúlt a többnapos fejfájásom, szédülésem.

- Akkor a rendőrséghez megyünk? - szólal meg a férfi rekedten, s még mindig álomittasan.

- Nem. Elektronikai boltba, hogy megnézzük egy telefonból, hogy hol van a legközelebbi rendőrség - mondom kivételesen szarkazmus nélkül.

- Ez komoly? - nevet fel.

Bólintok.

- Bonyolult vagy.

- Tudom - vágom rá a szememet forgatva. Sok embertől megkaptam már a bonyolult, követhetetlen, kiszámíthatatlan jelzőt.

- Nem ehetnék előbb? Éhen döglök - panaszkodik. Az alvás egy kisgyereket csinált belőle, ugyan előtte sem volt agyilag felnőtt. Az étel szó hallatán meg már korogni sem tud a valaha létezett gyomrom.

- Akkor varázsolj pénzt, köszi!

- Megoldható - nyúl váratlanul a kezem után, ujjai finoman súrolják az enyémet, mire kiráz a hideg. Utálom az érzéseseimet. Elkapom a kezem, összefonom magam előtt. Megtorpanok. Dühösen pásztázom az ártatlan arcát. Nem szabad hatással lennie rám!

- Nézd! Nyitva van - mondja szelíden a mellettünk álló kis krémszínű, piros feliratokkal ellátott, ízléstelen épületre mutatva. Zálogház. - Van nálam egy nyaklánc, amit nem vettek el a Szemetek.

Míg én magamhoz híven számokkal jegyzem meg és hívom magamban az el rablóinkat Shawn csak úgy szidja őket nap, mint nap, hogy "A Szemetek". Magamban mindig jót mosolygok rajta, hiszen ő Szent Shawn Peter Raul Mendes, aki nem piszkolja be magát mások szidalmazásával.

- Jó ötlet. Néha van egy kis eszed! - kuncogok a reakcióját lesve.

- Néha majdnem meghatódok a bókjaidtól. Ma, eddig neveztél hisztisnek, egoistának, nyámnyilának, sötétnek, mi következik?

- Sértődékeny.

- Inkább maradj csöndben!

- Várj! - szólok utána. Keze megdermed a zálogház kilincsén, félig felhúzott szemöldökkel fordul a feje hátra rám. - Ha nő van bent én intézem, ha férfi te, nehogy felismerjenek, és az én adataimat adjuk meg!

- Jó - bólint türelmetlenül.

Fékező autó hangjára vetek egy pillantást a beton útra mielőtt Shawn után átlépném a küszöböt. És még milyen jól tettem!
Egy villanásnyi ideig a fekete kocsi ablakán át látni vélem azt az embert, aki nem érdemel megnevezést, aki lökött bele ebbe a szarba, aki arcán szépen szólna a tenyerem csattanása, s most még is ő vág pofon a jelenlétével. Azt hittem vége. Azt hittem jár nekünk a tündérmese legalább lezárásnak.

Remeg a lábam, alig bírok megállni rajta, Shawn karja felé nyúlok bebotorkálva az épületbe.  Csodálkozva belém karol, másik kezével leveszi a nyakláncát a nyakából miközben köszönünk az ékszerekkel megrakott vitrinekkel teli pult mögött álló alacsony férfinak.

A megegyezésünk szerint ő intézi, így hálát adok a két perccel ezelőtti énemnek, mert ilyen állapotban képtelen vagyok figyelni rájuk. Összemosódnak a szavaik egy erőteljes hátteret adva a dobhártyaszaggató szívverésemnek.
A tekintetem folyton visszatalál a ránk váró kinti borzalomra. Bármennyire szeretném, butaság lenne ignorálni őket. Shawnnak egyelőre jobb nem tudnia róluk, mert, ha én, aki mindig higgadt simán bepánikoltam, akkor ő pánikbetegként ennyi erővel itt halna szörnyet.

- Nem fogadunk el ezüstöt - mondja az árus, amikor viszonylag rendeződik a szívverésem, s tudom valamennyire követni az ide benti eseményeket. Erősen gondolkodom: adjam oda a fülemben lévő családi örökségből származó arany fülbevalóimat benne egy smaragd kővel vagy hívassunk vele rendőrséget, viszont akkor várhatnánk az evéssel. Meghalok, ha nem nem ehetek fél órán belül valamit, akármit, bármi ehetőt-ehetetlent. Talán azért még a patkány evésnél meg a kannibalizmusnál nem tartok...

A hülye szívemnek elég látnom Shawn elkeseredett arcát, és már veszem is le az ékszert. Az árus furcsán méregetni kezd amint remegő kézzel lerakom a pultra, de annyiban hagyja. Shawn finoman megsimítja a kézfejemet mikor visszahúzom a zsebembe süllyesztve.

- Mi baj?

- Fordulj meg! - utasítom. - Kint nézd!

- Zálogba adod vagy eladod? - kérdezi tőlem a zálogos.

- A zálogoz kell személyi? - kérdezek vissza.

- Egyikhez se kell semmi.

~

Shawnnal a nyomomban lépek ki a zálogházból, a zálogcédula a kapott pénzzel együtt a zsebemben, mely elegendő egy rendes étkezéshez. Bent kifaggattuk a férfit, hogy merre van a legközelebbi gyorsétterem, így azonnal nagy, céltudatos rohanásba fogunk. Izgalmamat lépteim számolásával és az útvonalunk ismételgetésével vezetem le.

Egyenesen. Balra. Egyenesen. Jobbra. Egyenesen. Balra.

És eddig még azt gondoltam fáradékony vagyok. Vagy egy hete nem ettem rendesen és csodák csodájára egy ilyen vészhelyzet esetén gyorsabban futok, mint valaha. A járókelők hülyének is nézhetnek.

Az első balra kanyar egy egyirányú utcába visz, ezáltal a minket üldöző kocsit sikerül leráznunk, ám biztosan nem ússzuk meg ennyivel. Ha Peternél ránk találtak mindenhol megfognak. Kell legyen valamelyikőnkön nyomkővető vagy valami más árulkodó.

Fájdalom nyilal az oldalamba, mert rosszul vettem a levegőt. Lemaradok Shawntól. Megismétlődik ami az erdei házból való szökésünkkor történt, viszont most nem kaphat fel Shawn a hátára.