Reggel szörnyű éhséggel ébredek fel Shawn köhögésére, minden testrészem lefagyott, a fejem hasogat, rosszabbul vagyok, mint valaha. Egy szemét, egy roncs, egy lelki beteg lettem az elmúlt napokban melynek a hatása most csapódik le igazán rám.
Shawnt ma éjszaka is hallottam, éreztem, jobban, mint előtte, mert rázkódott a válla, ölelése ereje összeroppantott, s valahogy a könnyes arcát sikerült odafúrnia a nyakamhoz, pedig folyton rajtam van a kapucnim.
Most fájdalommal telt szemekkel pislog rám amint elhajolok az arcától, szerintem kutya volt előző életében.
- Fázom - leheli ki a lilás árnyalatra fagyott ajkaiból, majd hunyja a szemét, és az egyik kezével visszahajtja a fejem az övéhez.
- Mozognunk kellene!
- Fáradt vagyok - panaszkodik ismét.
- Te sokkal többet ettél nálam mostanában szóval ne hisztizz!
- Igazad van. Ne haragudj, csak éjszakánként nem tudok rendesen aludni.
- Ne kérj bocsánatot! - motyogom magamnak. Meggörbítem a hátam, hogy nekinyomhassam a mellkasának a homlokom, de rájövök így nagyon kényelmetlen. Inkább óvatosan kibújok a karjai közül, felállok, körbenézek. - Befagyott a patak.
Shawn halkan káromkodik egyet, még mindig nem szoktam meg tőle a trágár beszédet. Nem illik hozzá. Rombolja az ártatlan kisugárzását, ami tulajdonképpen nem baj, hiszen így is ő a legjószívűbb, legérzékenyebb fiú akivel valaha találkoztam. Ezért eléggé meleg gyanús az állítása ellenére.
- Szomjan fogunk halni. - Hangosan felsóhajtok, és unottan figyelem mozdulatait.
- Ne mondj ilyet! - néz rám megrovó tekintettel. Egyik lábát ráhelyezi a jégre, ami tettére pókhálós repedésekbe fut.
- Ha beleesel én nem tudom mit csinálok veled!
- Vigyázok - mondja az enyhén kidugott nyelvével nagy koncentrációt mutatva, hogy időben levegye a sáros cipőjébe bújtatott lábát az egyre csak széttöredezett felületről. A nadrágja is földes a sok földön üléstől, velem egyetemben, mindketten hajléktalanokra hasonlítunk, pontosabban azok is vagyunk.
A jég megadja magát, Shawn gyermeki izgalommal térdel le a szabadon áramló víz elé. Sajnos az első alkalom után leszokott a kutyáktól eltanult lefetyelős módszerről, így a nagy tenyeréből formált pohárból próbál meg inni.
- Ez hideg! - kiállt fel a kezét rázogatva. Egy pillanatra kivicsorítja a fogát, ezekért a vicces grimaszokért szeretem folyton az arcát nézni. A tájat már nagyon unom, hiába gyönyörű, főleg reggelenként zúzmarával borítva.
- Azt hitted te vagy Jézus és forralt borrá változik az érintésére a víz vagy mi? - kérdezem a Mendes fan osztálytársaimra gondolva. Ők rávágnák, hogy ő isten, mert ránéznek és teherbe esnek.
- Megért egy próbát.
~
Gyaloglás közben felvetette Shawn, hogy játszunk kérdezz-feleleket az egyhangú unalom elűzése érdekében, ami a kezdeti vontatottság után legnagyobb meglepetésemre átment egy hosszas, mélyebb beszélgetésbe. Beszéltünk a családunkról, a hírnévről, kedvenc dolgainkról.
Két közös van bennünk: a Harry Potter iránti rajongás és a hobbi fotózás, de minden másban a szöges az ellentétem. Szereti az embereket, melegszívű, őszinte, sok barátja van, izgalmas az élete, mindenkinek megszeretne felelni, romantikus... Minden. Egyszerűen minden a tulajdonságainkat illetően.
ESTÁS LEYENDO
YOUTH |S.M. Befejezett
Fanfic,,Kedves mindenki! Köszönöm, hogy így bántatok velem. Köszönöm a telhetetlenségeteket, hogy kiakadtok, ha nem készítek veletek képet evés közben. Köszönöm a zaklatóknak, hogy még a családomat sem hagyjátok békén. Köszönöm a tömegnek, hogy nap, mint...
