YOUTH |S.M. Befejezett

Shawn a felhők fölött és alatt

Minden ugyan az. Monotonitásba torkollik az összes napunk. Shawn elmegy, visszajön, ad pizzát, elalszunk napszaktól függetlenül. Folyton a kilincs mozdulását leshetem, mint most is.

Az ajtó nyílik, Shawn belép. Míg ránézek átfut az agyamon, hogy vajon cigiznie kellett-e. Csak remélni tudom a nemleges választ, mert tegnap áradt a ruhájából az a bűz és körbelengte a teljes szobát, és ezt nem akarom ismét elszenvedni. A pulcsiját kimostam sima vízzel, arra úgysincs szüksége. Ott szárad a vécé lehajtott tetején.

Hátrahőkölök a széles vigyora láttán. A fogai kint vannak, az arcán gödröcskék, a szeme körül ráncok sorakoznak. Szépnek nevezném, ha igazi lenne. Ám képzelődöm. Igen, agyamra ment a bezártság.

A fejem a falnak ütközik, kínomban halk kopogást képzek vele, s szüntelenül fölfelé pislogok, majd vissza a már földön ülő, magában nevetgélő Shawnra. Szólásra nyitom a számat, visszacsukom, vacillálok van-e értelme. Megőrültem.

- Nézd! Megszúrtak egy injekciós tűvel - vihog és felhúzza a pólóujját. Kibukkan a gitár alatti sápadt bőrfelület. Rajta a fehéreshez képest vibrálóan vörös pöttyökkel. Nem én őrültem meg, hanem a fogva tartónk, hiszen neki miért jó, ha Shawn be van drogozva? Egyszerűbb lenne megölnie.
- Nem tudtam hozni neked enni

Homlokon csapom magam, nem sok kell a végleges kiakadásomhoz. Üvölteni szeretnék, egyenesen a mosolygós képébe, de képtelen vagyok rá, mindketten hibáztunk. Így csak fortyogok magamban, mint egy kitörni készülő vulkán. Igazából az átkozott pulcsi tehet mindenről. Meg a cserben hagyott eszem. Ébredéstől kezdve arra vártam, hogy csillapíthassam a gyomrom hangos korgását. Az a napi egy szelet, titokban elhozott pizza szelet a napjaim fénypontja. A szervezetemnek nem mondhatom, hogy bocs várnod kell holnapig. Persze Shawn meg kap egy egész, nagy, finom, paradicsomos pizzát, erre a paradicsom miatt hisztizik.

A gondok sötét felhőként gyülekeznek körülöttem. Biztosan mágnes van a csontjaim, mely vonzza a bajt, vagy a szívem helyén. A bezártság, az éhség, a megkötött kezek, a kabátom okozta hőség érzetem...

Még is jól esne leüvölteni a fejét.

- Beszéltem a szüleimmel - kezdi.
Bármit csinál folyamatosan csak nevet, boldognak tűnik.
Nem tudom milyen drog ez, de rám férne. Adhattak volna belőle. Előbb utóbb úgy is meghalok, nemsokára. - A saját telefonomon - hangsúlyozza ki a saját szót. Vigyorogva.

- Mit beszéltetek? Hazudnod kellett? - kérdezem.

- Aha. Honnan tudtad?

- Mit mondtál nekik? - hagyom figyelmen kívül az előbbit. Ha elmúlik a drog hatása nem fog emlékezni rá, a filmek alapján. Azt hiszem.

- Hogy magamtól leléptem és jól vagyok. Tényleg jól vagyok - jelenti ki a haját igazgatva. Kezd az agyamra menni az ajkán ülő buta mosoly. Még a szeme is mosolyog. - És liveoltam instagrammon

A fogamat csikorgatom, majd a dühtől erősebben hátravetem a fejem a falba. Nem értem miért ilyen hülye Shawn bedrogozottan. A saját karrierjét teszi tönkre. Biztos vannak olyan rajongók akik drogosan is szeretik amíg jól néz ki, de valószínűleg a többség elpártol mellőle.

Engem ez nem kell érdekeljen, nem is értem miért kapott el tőle a méreg.

Nem, nem kapott el a méreg. Pont leszarom mi van Shawn Mendessel.

Talán önző vagyok, mert idegesít a nevetése. Ha én nem lehetek boldog akkor ő se legyen!

~

- Nem hiszem el! - temeti a kezei közé az arcát Shawn, megtoldva mondandóját pár, halknak szánt káromkodással. Körülbelül két óra után elmúlt a szer hatása, azóta szembesítettem a valósággal, mert nem emlékszik rá mit csinált illuminált állapotban. - És az a legrosszabb, hogy ez volt életem eddigi legcsodálatosabb érzése. Szerinted rá fogok szokni?

- Könnyen meglehet - mondom ki őszintén. Sajnálni kezdem, hiszen a boldog állapota teljesen ellenkezőjébe csapott át. Nekem még drog sem kell a hirtelen hangulat ingadozásaimhoz, sőt még egy matek dolgozat is szükségtelen.

- Francba - nyögi.

- Megszáradt a pulcsid. Holnap tudsz hozni benne pizzát

- Mindenki utál - folytatja Shawn.

Remélem vette az előbbi célzásomat.

- Szeretet hiányod van?

- Nem. Van, vagy is volt elég rajongóm - néz rám megrovóan, mintha tehetnék én bármiről. - Jó, elismerem megfelelési kényszerem van. Ugye Celia te kedvelsz egy kicsit?

Mindketten elnevetjük magunkat először, közösen, gúny, és idegesség nélkül.

~

Szokás szerint a pizza érkezését várom, nagy unatkozás közepette. A fáradságtól csak meredek magam elé az ólom súlyú pilláim mögül. Hiába van tengernyi időm aludni, végig csak forgolódok kényelmetlen pózokban amíg le van kapcsolva a villany, közben számolva Shawn szuszogását. Ma végre eljutottam ezerig, a teljes összezavarodás nélkül.

A kilincs nyikorgó hangja szaggatja a dobhártyámat, még Shawnra emelni a fejem sincs erőm. A felém nyújtott pizza szeletre azt hiszem délibábot látok, ugyan nem szabadban vagyok, ám hasonlóan érzem magam a kilátástalanságtól. Elveszem az ételt, s rájövök összekevertem a délibábot a hallucinációval. De a lényeget az összekötött kezeim közt tartom. A pizza.

- Miért veszed le mindig a paradicsomot? - kérdem felindulásból. Tegnap megmondta, hogy nem szeretné, hogy a pulcsija paradicsom szagú legyen.

Shawn hallgatására elszakítom a kezemről a tekintetem. A szája lekonyul, a szemében rémület keveredik szomorúsággal, az arca falfehér, az idegességtől, és a pulcsija ujját markolássza. Történt valami.

- Mi baj?

- Semmi - Lehajtja a fejét. Én is így szoktam amikor nevethetnékem támad egyes osztálytársaim új frizuráitól.

- Persze - forgatom a szemem. - Ne hazudj!

- Csak kérlek hagyj békén! - kéri elhaló hangon. Felhúzza és magához öleli a térdét, csak a göndör hajkoronája látszik ki a napokban sokszor használt pózából.

- Ez így nem fair. Neked van kapcsolatod a külvilággal és nem kell egész nap itt penészedned, erre titkolózol előlem

- Ne haragudj, de nincs igazad. Nem akarok veszekedni - dünnyögi.

- Csak mondtam - mentegetőzöm, hiszen én igazából nem vagyok az a kötekedős, drámakirálynő típus.

- Csak ne mond!