Izgatott vagyok.
Az utolsó fésülő mozdulatokat végzem a hajamban. Ezredjére ellenőrzöm a teljes utcai öltözetem az előszobai tükörben, pedig karácsony ellenére nem viselek sokkal másabbat a szokásosnál. Az egyetlen érdekes rajtam az Shawn fekete, kapucnis pulcsija, amit egyedi módszerrel nyúltam le tőle körülbelül még körülbelül két hete, mert el kell ismerni nagyon jó ruhákat hord.
Direkt magamra öntöttem a nála ivott teámat, hogy kénytelen legyen adnia egyet. Őrültnek éreztem magam, de teljesen megérte.
Most újra előjön az az "istenem milyen idióta vagyok" érzésem, hiszen furcsa a nem fiúm, de több, mint barátom cuccában megjelenni előtte. Pedig legszívesebben egész életemben csak azokban a hatalmas pulcsijaiban lennék. Úgy döntök inkább lecserélem. Amint besietek a nagyim házában az ideiglenes szobámba megszólal a csengő. Szem forgatva kapom fel a bőröndömből a B tervem pulcsiját. Jobbkor nem is érkezhetett volna!
Az előszobában nem meglepő látvány fogad: a nagymamám nyájas mosollyal beszélget az ajtóban álló Shawnnal. Ő az egyetlen, egyben legnagyobb támogatónk szerelmi téren. Fogalmam sincs mi ezzel a célja. Vajon a fiú hírneve vagy pénze miatt játssza a kerítőnőt? Talán mindkettő. Még muffint is sütött neki.
Igazából nem zavar, jó, hogy legalább egy valaki nem akadályozza a vágyaimat, hamár a világ ellenünk fordult. A Mendes armyban teljes káosz van. Szerintem nem nagyon akad olyan rajongó, aki a botrány ellenére mellette áll és pozitív megjegyzéseket ír a cikkekhez melyekben a barátságunkat párkapcsolattá nagyítják.
Anyukám közömbös, apukám viszont morgolódik mikor szóba kerül Shawn és mindig feltűnően kihúzza magát, ha véletlenül találkoznak. A csapatát az antiszociálisságomnak köszönhetően alig ismerem, így nem tudom mi a véleményük rólunk, a lényeg, hogy az összes közeli barátja kitartott mellette.
Shawn megpillantva engem illedelmes mosolyból átvált rendesbe, a szeme körüli ráncok alapján. A gyomrom remeg, mint egy kitörni készülő vulkán. Jelenleg hidegen hagy mások véleménye, annál inkább a felfelé görbülő telt ajkai érdekelnek. Mióta a tudomásunkra jutott Jake eltávozása most látom először vidámnak, előtte csak a Harry Potter nézés csalt ki belőle egy kis élet kedvet, egyébként folyton szomorú volt. De ma majdnem három hét után végre lecserélte a gyászoló ruháit valami színesre. Egy hatalmas piros sálra, ami eltakarja annak a nagy hülye fejének a negyedét.
- Szia Celia! - köszön a szokásos, édes a hanglejtésében. Igyekszem vissza köszönés közben semleges arcot vágni. Vált még pár szót a nagymamámmal mielőtt elindulunk a kocsijához. Shawn sokszor nevezi kettőnk közt aranyosnak őt egy-egy hasonló alkalom után. Mivel nem áll szándékomban kiábrándítani, ezért ilyenkor csak hallgatni szoktam, jelenleg is.
A jéghideg szél egy pillanat alatt össze borzolja a sok-sok szenvedéssel tűrhetővé varázsolt hajamat. Fel kellett volna vennem sapkát, viszont abban duplán hülyén nézek ki. Shawn Mendes mellett triplán. Neki szokás szerint jól áll, hiába viccesek a szemébe lógó göndör tincsei, ahogy beléjük kap a szél és felrepíti őket.
A lábunk alatt ropog a reggel esett hó, az utcák már sötétbe burkolóznak, a helyenkénti narancssárga lámpafényt leszámítva. Szerettem a hideg levegő frissességét, ám az elrablásunk óta rossz emlékeket, érzéseket idéz elő.
Shawn a házunk előtt parkolt. Pontosan hetvennégy másodpercet kell várni míg meg nem találja a kulcsát, s elejti, aztán saját magán nevetve felveszi. Kuncogok vele együtt. Megunhatatlan az állandó ügyetlenkedése! Hálásan bepattanok mellé az első ülésre, az ajándéktasakkal a lábaim közt.
YOU ARE READING
YOUTH |S.M. Befejezett
Fanfiction,,Kedves mindenki! Köszönöm, hogy így bántatok velem. Köszönöm a telhetetlenségeteket, hogy kiakadtok, ha nem készítek veletek képet evés közben. Köszönöm a zaklatóknak, hogy még a családomat sem hagyjátok békén. Köszönöm a tömegnek, hogy nap, mint...