YOUTH |S.M. Befejezett

Ébredés

Hirtelen térek magamhoz az öntudatlanságból, enyhén felülve találom magam. Erős tisztaság szag kúszik az orromba. Az álmom martaléka még össze-vissza ott kavarog a fejemben, s azt kérdem magamtól, hogy kerültem ide? Hol vagyok? Mindent csak álmodtam? Mi a rosszabb: ha álmodtam és Shawn jól van, de nem ismerjük egymást, vagy, ha a minden megtörtént és valószínűleg már halott? Mindkét változatba belehalnék.

Megérzek egy kezet a korházi ruhába bújtatott mellkasomon, felnézek rá, majd hang is társul hozzá.

- Kicsim! Hát végre felébredtél! Jól vagy? Feküdj vissza, még nem biztonságos!

Elkerekedett szemekkel bámulok anyára. Még soha nem hívott kicsimnek. Meglepettségemben nem tudom befogni az enyhén szétnyílt számát és csak úgy kicsúszik rajta az a bizonyos kérdés.

- Hol van Shawn?

- Látjátok én megmondtam. A kitűnő ízlésedet a nagymamádtól örökölted Celia - mondja a nagyim, aki anyát követően rögtön befurakodott a látóterembe egy "na, de engedjetek oda!" felszólítás közepette, mire apa morcosan átmegy a másik oldalamra.

- Nincs semmi közük egymáshoz. Az én lányom nem pasizik - morogja visszavágásképp, aztán teljesen nekem szenteli a figyelmét, viszont anya közbevág a következő mondatának már az első szavánál. A szám enyhén felfelé görbül, noha teljesen össze vagyok zavarodva és idegesítenek a kezembe szúrt infúziók, a bekötött lábamról nem is beszélve... Igazából örülök ennek, jó érzés újra semmiségeken mérgelődni.

- Fejezzétek már be a civakodást! - szól rájuk. - Úgy aggódtunk! Hova tűntél, mi történt veled?

- Mindjárt elmesélem, de mennyi ideje vagyok itt és hol van Shawn? - kérdezem.

- Egy napja se, az éjszaki megműtöttek, most délután öt van. Jó sokat aludtál! A fiú pár teremmel odébb van. A szülei hozattak át téged magánklinikára a műtéted után a kíváncsi média elől.

- Ő jól van?

A hirtelen jött idegességtől már a belső ajkamat rágcsálom. Nehezen tudom feldolgozni anyám hirtelen jött anyáskodó viselkedését, hiszen eddig ridegebb volt, apához hasonlóan. A nagyi nem változott. Ugyan az az akaratos, nagyszájú, független nőszemély, aki bármikor és bármiért képes összeveszni az egy szem lánya férjével.

Jobb, mintha könnyes szemekkel borulnának a nyakamba a nyálas filmeket megszégyenítő módon.

Mindhárman mosolyognak, pedig nagyon karikás a szemük és megviseltnek tűnnek.

- Karen azt mondta Shawn már fel is ébredt - feleli végül anya.

- Ki?

- Az édesanyja.

- Szerepeltél azzal a Mendes gyerekkel a hírekben. - apa időhúzásképp hosszasan megköszörüli a torkát mialatt anya gyilkos tekintettel próbálja hallgatásra bírni. - Csak tévedés az egész. Csak látásból ismered, mert híresség. Igaz?

A hófehér plafonra vezetem a szemem, a fogaim szorosan egymáshoz préselődnek, alig merek levegőt venni. Nem szabad vigyorognom! Nem szabad vigyorognom! Nem szabad vigyorognom!

~

A gondolataim folyton a férfi körül járnak. Persze barátilag, nem vagyok belé zúgva. Már este kilenc van és eddig túl estem három nagy beszélgetésen, ám mindvégig a holnapot vártam, s azóta várom szüntelenül. Előszőr a szüleimnek meséltem el azt az egész rémálmot, néhány elég érdekes részt kihagyva. Szegény apukám teljesen kitérne a naiv jó hitéből, ha tudná mennyire beleégett az agyamba Shawn látványa hiányos öltözetben.