Csomók keletkeznek a gyomromban. A szökés lehetősége rettegéssel vegyes izgalommal tölt el. Olyan, mintha az egész Csendes óceán súlya nyomná a mellkasomat. Tekintem a belső őrlődésem alatt Shawn kidolgozott hasán felejtettem, s most még kínosabb a helyzetünk, mint eleve. Ő előttem áll, takargatva pucér testét, én meg véletlen a hasa felé bambulok a zuhany kabinban, szintén meztelenül, mint egy titokban kukkoló, pszichopata rajongója.
- Azt hiszem előbb öltözzünk fel - mondom kábult zavartságban. Bólintás kíséretében igazat ad, majd leül a ruhái mellé, magzat pózba, szerencsére kevés rálátással a helyemről. Még nem száradtunk meg. Unalmamban szemügyre veszem a fal csempéjéről lecsurgó víz cseppeket. Megszámolnám őket, de kivételesen nincs kedvem hozzá.
- Amúgy... Nem tudod hol vagyunk? Melyik országban? - Tartva velem a szemkontaktust hátra simítja az egészen megszáradt haját. Eddig soha nem figyeltem fel a bicepszére, most viszont majd' ki szúrja a szemem. Ennyi izomzattal védekezhetett volna jobban az el rablóinkkal szemben és akkor nem lennénk itt.
- Új Skóciában. Ottawától keletre
- Honnan tudod? - csodálkozik felvont szemöldökkel.
- Az egyik szekrényen van pár ugyan olyan szórólap, amíg ki vittek felvágni az ereimet el tudtam olvasni a címét. - A kezemre nézek, végig húzom rajta az ujjam. Sima macska karmolásra hasonlítanak a hegek. - De miért feltételezted azt, hogy tudom?
- Mert okosnak tűnsz. És azt nagyon sajnálom - biccent a karom felé.
~
- Felöltöztem - szól hátat fordítva nekem. Előjön a szégyenlősségem, hiszen ki kell szálljak a kabinból, a ruháimhoz. Ugyan biztos vagyok benne nem fog leskelődni, mert maximum csak akkor tenné, ha nem figyelném minden mozdulatát árgus szemekkel.
Nem, nincs tükör a falon, vele szemben, mint a tipikus tini regényekben, és nem játszatjuk le azt a jelenetet, hogy megfeledkezek a törülközőről, ő meg perverzen végigmér miközben utánam hozza, aztán magávétesz zuhanyzás közben.
Hányingerem támad már a gondolatától is.
Harminchatig jutok a másodpercek számolásában mire az összes ruhám végre újra rám kerül, a kabátomat kivéve.
Shawn összerezzen a vállon bökését követően, magamban jót nevetek rajta. Leengedi az eddig maga elött összefont kezét, egy pillanatra dühös arcot vág, de hamar visszaveszi az ártatlan kiskutya tekintetét.
- Segítesz? - mutatok az ablakra. - Nem tudom felhúzni magam
- Természetesen - Tenyereivel lazán körülfonja a derekamat, s felemel míg ki nem hajolhatok az ablakon. Minden erőmmel kapaszkodom a párkányba, leszakadni készülnek az ujjaim, az egyetlen amiért kitartok az a tüdőmbe jutó friss, és a téli hidegtől csípős levegő. A kilátás a szokásos fenyőerdő tenger végeláthatatlanul. Alattam pár méter mélység. Túlélnénk nagyobb sérülés nélkül a leugrást innen, az első, egyben utolsó emeletről.
- Leengedsz? - kérem miután megunom a nézelődést és a fejem erőteljes lüktetését a belé szállt vér mennyiségtől. - Csak lábbal előre lehetséges kiugrani, ha nem akarsz pofára esni három méterről. Hogy gondoltad a kivitelezését? A lábaddal kapaszkodsz az ablakba vagy mi?
- Ebbe nem gondoltam bele - A szájával elfolyt egy vicces fintort, ujjai sokadjára a fürtjei közt járnak. Kíváncsi vagyok tényleg olyan jó-e a tapintása, mint amennyit fogdossa.
Fürdése óta visszatértek azok a piros foltocskák az arcára, melyet pár napos borosta borít. Még a nagy, barna, gombszeme is élettel telibbnek tűnik.
YOU ARE READING
YOUTH |S.M. Befejezett
Fanfiction,,Kedves mindenki! Köszönöm, hogy így bántatok velem. Köszönöm a telhetetlenségeteket, hogy kiakadtok, ha nem készítek veletek képet evés közben. Köszönöm a zaklatóknak, hogy még a családomat sem hagyjátok békén. Köszönöm a tömegnek, hogy nap, mint...
