YOUTH |S.M. Befejezett

Vigasz

Egyszer a fák recsegésére, egyszer Shawn mocorgására, egyszer rémálmaimra vagy általában mondhatni ok nélkül riadok fel az éjszaka közepén, ha a félelem nem számít. Lassabban telik el, mint ezer történelem óra, annyira, hogy már véget vetnék az életemnek csak had szabaduljak a fullasztó érzéstől, ám szinte vakon ez lehetetlen.

Szerettem idáig a sötétséget, mert hangulatos, és nem látszanak benne a külsőségek, most viszont csak reménytelenséget hagy maga után bennem.

Alvást színlelek amikor Shawn sokadjára felébred, vissza igazítja a derekamról lecsúszott karját, s egy idő után hallom csendes szipogását. Összeszorítom vacogó fogaim, úgy érzem bűn lenne kínos helyzetbe hoznom őt azzal, hogy tudtára adom, én bizony fültanúja voltam és leszek az összes könny hullatásának. Talán meg kellene vigasztalnom, de még magamat sem tudom, pláne nem egy pár napja megismert tinibálványt, akinek éppen elúszott a karrierje.

Mire hajnalodni kezd szipogása átmegy szuszogásba, végre láthatom a körülöttünk lévő természetet. Az illatozó fenyvest, a kopasz földet, a sötétkékes szürkés eget. Gyönyörű. Még gyönyörűbb lenne az interneten keresztül, nem itt ragadva. Normális körülmények közt.

- Ébren vagy? - susogja Shawn sok idő elteltével a fülemhez hajolva a kapucnimon keresztül. Lehelete szétfoszlik az orrom előtt a levegőben. Már reggel van és még mindig ugyan abban a pózban vagyunk, mint tegnap este. Valamiért nem merek hangosabb lenni, így halkan felelek.

- Igen, azt hittem te alszol.

Felé fordulok az ölében, egyben ölelésében. Érzem arca melegét a közelségétől. Szemeit csukva tartja, majd fáziskéséssel kinyitja. Ásítása átragad rám, ha így folytatjuk a fák is ásítozni fognak néhány percen belül.

- Mehetnénk tovább valamerre.

- Mehetnénk - ismétlem el, de büszkeségem nem engedi bevallani neki, semmi kedvem kiszakadni a fagytól óvó karjai közül. Nyáron sokkal praktikusabb lett volna nekünk az elrablásunk. Ez olyan, mint kiszállni kiszállni a meleg vízzel teli kádból.

- Fogalmam sincs melyik irányból jöttünk

- Onnan - mutatok két egymáshoz közelebb álló fára. Kezemet azonnal visszamélyesztem a kabát zsebembe, várva, hogy ő tegye meg a következő lépést.

Hallgat.

Úgy sejtem Shawn sem szeretne felállni.
Kezd kellemetlenné válni.

~

Rájöttem nem utálom annyira az embereket, és egyáltalán nem szeretnék lakatlan szigeten lakni.

Rajtunk kívül csak szálló madár seregeket látni időnként a kivilágosodott égen. Süt a nap, bár az erdő sajnos ettől is véd, nem csak a széltől.

Shawn szerint olyan, mintha a Never be alone című számának a videoklipjében lennénk, amit én nem ismerek.
Engem a Legyek urára emlékeztet. Azért remélem mi meg fogunk maradni egymás mellett békében, és élve. Shawn szelíd, kisfiús arcát elnézve úgy gondolom nehéz lehet vele rosszban lenni, de Hármas számúnak sikerült, az biztos. Egy életre elegendő ellenséget szerzett.

Talán megérezte a ráirányuló figyelmem, ezért fordítja felém a fejét gyalogolás közben.

- Én is szeretem a Harry Pottert - mondja, mire értetlenül pislogok. - A karodon rajta van a logó. Láttam amikor... amikor...

Ösztönösen a jobb kezemhez kapok, a telerajzolt balommal az arcomba tóduló emlékek hatására. El szeretném felejteni a hegeket, a bőrömbe vájódó kés érintését, látványát, az undort, a gombócot, mely akkor terpeszkedett a torkomban.

Legalább valami értelmeset vágattak volna Shawnnal belém, mint Harrybe a "Hazudni bűn"-t.

- Ki a kedvenc szereplőd?

Most rajta van a sor a meglepettségben. Versenyezhetnénk, hogy melyikőnk tud jobban random témát felhozni a kínos csönd elűzésére, vagy váratlanabb kérdést feltenni a látványos rosszkedvünk ellenére, a másik téma felhozását követő szintén a kínos csönd elűzésére...

- Ron. Ő teszi viccessé a gyerekességével. Neked?

- Piton. Piton zseniális és kész

Shawn halkan felnevet, kezdem úgy érezni függök a viselkedésétől. Ha komor én is az vagyok, ha vidám akkor átragad rám. Hiszen jobb nevetés hallgatni, mint a talpunk alatti természet üres recsegését.

- Piton tényleg nagyon jó. Én szerintem griffendéles lennék. - magyarázza. - Te?

- Mit gondolsz? 

- Griffendéles?

- Szörnyű ember ismerő vagy - vigyorodok el.

- Csak udvarias. Nyilván a mardekárba tartozol

Szórakozottan fel vonja a fél szemöldökét, látszik tisztában van vele neki minden arckifejezés előnyös.

- Az egy patak? - kérdi egyre gyorsabbra véve a lépteit, szavaival megelőzve a szarkasztikus visszavágásomat.
A távoli fenyők sokaságát valóban keresztben ketté szeli egy patak. Futni kezdünk kezdünk. Rohanunk. Lihegve lefékezünk előtte. 

A zsebemet piszkálom belülről idegességemben, mindennél jobban szeretnék inni, ám ott felejtettük az el rablóinknál azt a vizes palackot, pedig a szökési tervemben benne volt az el hozatala.

Mire észbe kapok a bambulásból Shawn már a víztükröt nyalogatja, mint a kutyák: négykézláb térdelve, a nyelvével. Még a haja is pontosan olyan azokkal a kusza, göndör fürtökkel.

Hatalmas erővel tör ki belőlem a nevetés. Nem gyakran lát az ember egy popsztárt, egy izmos szépfiút milliónyi rajongóval vizet lefetyelni, sőt az állatokat leszámítva senkit sem. Sajnálom, hogy elvették a telefonom, így nem tudom levideózni a ritka jelenséget. Paparazzók is jól jönnének, vicces cikkeket írnának róla, az biztos.

"Shawn Mendes megunta az emberi létet. "
"Shawn Mendes egy magasságba került a rajongóival."
"Shawn Mendes teherbe ejtett egy patakot."
"Shawn Mendes megmutatta az igazi énjét."

A férfi összeszűkített szemmel rám fordítja figyelmét. Már vele szemben állok, a túlparton. A szögletes állkapcsa hegyéről vízcseppek pottyannak le pár másodpercenkét, a szája lilának tűnik.

- Ne röhögj! Van jobb ötleted?

- Ennél nagyobb idiótaságot nehéz kitalálni.

- Na mutasd! - szól rám másodjára.

A csípő hideg ellenére feltűröm a kabát ujjam, büszkeségem védelmében nem hagyhatom, hogy neki legyen igaza. Inkább megfagyok.
Óvatosan a patak széléhez térdelek a szürke kavicsokra, két tenyeremet összeillesztem kanálnak, s félve belemártom az átlátszóan hömpölygő vízfolyamba. Gyorsan kiemelem és beleszürcsölök, a kínos pillanat mentes ismeretségünknek Shawnnal úgy is annyi. Láttuk egymást meztelenül.

Shawn sunyin kapva az alkalmon egy ujj pöccintéssel cseppeket küld a homlokomra.

- Ha nem lenne tél visszakapnád - morgom a fejemet törölgetve lefagyott kezeimmel.

- Legközelebb ne nevess ki! -  Kisfiúsan összefonja maga előtt a karját, durcás arcát leplezi a  mosolygó szeme.

- Te sem bírnád ki a helyemben - nevetek ismét. - Látnia kellett volna a rajongóidnak.

- Milyen rajongóimnak? Utál mindenki. Még a családom is pszichopatának hisz

- Ne haragudj! - lépek elé keresztül ugorva a patakot.

- Rád nincs miért - mondja szomorúan, lehajtott fejjel. Bánom, hogy véletlen eszébe juttattam ezt a témát. Tetszett a vidám Shawn Mendes.

- Ha a rajongód lennék nem hinném el azokat amiket kitettek rólad

Teszek felé még egy lépést a tekintetét keresve, de közeledésemre felemeli a fejét, nehogy sikerrel járjak. Pár centi választ el tőle, aztán semmi. Kivételesen én ölelek át valakit, ugyan normál esetben eszembe sem jutna beengedni bárkit is az igencsak helyigényes aurámba.

- Kedves tőled - sóhajtja megadóan és körém fonja karjait.