YOUTH |S.M. Befejezett

Kellemetlen társaság

Az időjárással kapcsolatos feltételezésem sajnos a valóságba csapott át, a felhők nagy pelyhekben ontják magukból a csapadékot. Ha nem fagyna meg a stoppolást jelző hüvelykujjam akkor akár még oda is lennék érte, mert idáig imádtam a havat. Normális körülmények közt már rég telibe dobtam volna vele Shawn erre kecsegtető széles hátát.

Már viszonylag régóta állunk a kocsiút szélén felváltva stoppolva. Eddig hárman álltak le, de egyikőjük sem a fővárosba tartott, és egy ismeretlen helyre meg nem sok értelme van elvitetni magunkat.

Shawn az enyhén hó lepte füvön guggolva arról faggat, hogy hogyan legyen meleges a viselkedése, a szemig behúzott kapucnijában olyan, mint egy fóka.

- Add önmagad! - nevetek, mire szúrós pillantással jutalmaz, amit nem lehet komolyan venni, túl vicces, mondhatni aranyos. Egy mérges fóka.

- Ennyire annak gondolsz?

- Nem gondollak annak. Csak jó téged oltogatni.

- Köszönöm szépen ezt a megtiszteltetést, de nem lehetne valami mással kapcsolatban beszólni? - mondja kissé ingerülten. Letolja a kapucniját, látványos idegességében a hajában járatja a kezét. Az egyensúlya megtartásáért feláll, mert az előbb majdnem felborult.

- Ne haragudj! - tetettek sajnálatot mialatt az előző kérdésén jár az eszem. Melegnek gondoljam vagy butaság?
- Tartsd ernyesztve a csuklód, beszélj magasabb hangon, ülj keresztbe rakott lábbal... Ismersz személyesen meleg hírességeket, nem? James Charles, Troye Sivan, Shawn Mendes... Utánozd őket!

Olyan arcot vág, mint aki mindjárt elsírja magát. Gondolkodás nélkül odalépek hozzá és átölelem a homlokának döntve az enyémet a hóesés irányának háttal. Rájöttem egész jó érzés ölelkezni, Shawn megrontott.

- Na, ne vegyél komolyan! Viccnek szántam, nehogy magadra vedd! - súgom neki, viszont ő csak nagy, bekönnyesedett szemekkel mered rám. Ezzel olyanra késztet, amit józan ésszel biztosan nem mondanék. - Cuki vagy mérgesen.

- Kibaszottul vicces. Főleg, ha egyszer pánikrohamot kapok egy ilyen "vicctől" - Szavai ellenére körém fonja a karjait, fojtogat az őszinteségével, belátom magamban kellett volna tartanom a megjegyzéseimet.

- Ettől pánikrohamot tudsz kapni?

Bólintással felel.

~

Egy idő után abba maradt a havazás, Shawn meg teljesen felengedett, s azóta be sem áll a szája hiába a folytonos köhögése, stoppolás közben még arról a bizonyos pánikrohamáról beszámolt, mert tapintatosan rákérdeztem.

Moziban volt megnézni a Kszi Simont - eredetileg ő játszotta volna a főszerepet - és a közepén rohama lett a film számára kényes témája miatt, ezért lelépett onnan, és pont aznap jött ki a betegségéről szóló száma.

Aztán szóba került Justin Bieber, ha már Justin Bieber, akkor Haliey Baldwin is, aki már igazából Hailey Bieber. Vitatkoztunk egy sort róla, hiszen ő szokás szerint a kedves szavaival szinte egy szentnek állította be Baldwint, a majdnem exét hátha megtudja változtatni a róla alkotott enyhén szólva negatív véleményem.

Most meg azzal cukkol, hogy szánalomból lecukiztam a mérges énjét. Az agyamra megy.

- Na és elolvadtál már?

- Mitől? - kérdezem unottan.

- A cuki mosolyomtól.

Oldalra döntött fejjel megvizsgálom az önelégült vigyorát. Kilátszanak a szabályos fogai, az ajka lilás árnyalatban fénylik a nyáltól. Sokkal formásabb, teltebb a szája, mint az enyém. Ez csalás, biztos feltöltette! De azért határozottan felelek.

- Nem. Felejtsd el! Egyáltalán nem vagy cuki csak egoista, hisztis, nyámnyila...

Visszavágást szerencsére nem kapok mellettünk lelassító piros autó miatt. Egy nagypapa korú bácsi húzza le az ablakát és érdeklődik az úti célunkról. Egyszerre vágjuk rá Halifaxot.

- Én is oda megyek. Pattanjatok be hátra! - biccent, nem kell nekünk kétszer mondania, szinte ajtóstul rontunk be a járműbe a köszönömöt ezerszer elismételve.

Jó meleg fogad, a szürke ülések a talajhoz képest vattacukorból vannak, a rádióból halk country zene szól, az első ember akit több nap után közelről látunk a visszapillantóból figyel minket.

Bizsereg az arcom a hirtelen jött hőtől, mosolyognom kell. Csodálatos érzés autóban ülni.

- Peter vagyok - mutatkozik be jó kedélyűen a megmentőnk miközben tovább hajt. A feje tetején vagy egy kis ősz haj, az arca kerek, pirosas. Öröm Shawnra nézni utána, mert sajnos el kell ismernem helyesebb az összes fiúnál akit valaha láttam, pláne egy kövér, idős bácsinál. Persze örök hálával tartozunk ennek az idős bácsinak.

Vicces, mert Peter Shawn második neve, nem rég beszéltük meg, hogy annak fogja kiadni magát. A borostája meg a lenőtt, kócos haja miatt nehéz felismerni.

- Raul - mondja Shawn a Peter helyet.

- Lia - mondom én a Celia helyett.

- És mit kerestetek itt cuccok nélkül ilyen időben? - faggat minket Peter teljesen kiszámíthatóan. Shawnra rátör a hurutos köhögés, ezért rám hárul a válaszadás. Ilyenkor jó, hogy az egész életem egy nagy színészkedés, így hihetően elő tudom adni az előre eltervezett szöveget.

- Ez hosszú...

- Van egy óránk Halifaxig - vág a szavamba.

- Akkor ígérje meg nem fog elítélni, és nem dob ki minket!

- Meggyilkoltatok valakit? - nevet fel, Shawnnal mindketten megejtünk egy-egy kínos nevetést. Az el rablónkra gondolok.

- Meleg vagyok.

Shawn arca paradicsom piros, a füle még vörösebb, a kézfejét bámulja. Hazudott amikor azt mondta jó színész, ő nem simán jó hanem egyenesen tökéletes!

Peter száját elhagyja egy ó, majd hátrapillant.

- Szállj ki! - utasítja Shawnt higgadtan, ő azonban közel sem ilyen nyugodt. Az ölében heverő kezét már rázza a remegés. Talán pánikroham.

- Azt ígérte... Azt ígérte maradhatok - motyogja erőtlenül. Meg szeretném védeni, de mielőtt bármit is mondhatnék Peter a hahotázva a szavamba vág.

- Csak vicceltem. Látnotok kellett volna az arcotokat! - vigyorog ránk.
- Nem zavar, hogy az vagy, csak nem értem miért mondtad el.

Hosszas magyarázkodásba, azaz hazudozásba kezdek, miszerint testvérek vagyunk elvált szülőkkel, és a homofób apánk éppen visszafurikázott minket anyánkhoz, Halifaxba, amikor Shawn véletlen elszólta magát az identitását illetően. Erre az apánk egyszerűen leállt az út közepén és kitessékelte őt a kocsiból, mire a védelmére keltem, ezért engem is kidobott a cuccaink nélkül.

Az igazságot még sem árulhatjuk el, hiszen kinek lenne kedve belekeveredni egy rendőrséggel kapcsolatos rémálomba? Inkább kidobna, akár a nem létező apánk az előadott hazugságban.
Nem kockáztathatunk.

A testvérség meg egész hihető. Mindketten magasak vagyunk, az éhezésnek köszönhetően vékonyak, barna hajúak, hasonló árnyalatú szemekkel, viszont az enyém olyan, mintha belevizeltek volna a közepébe.

- Mióta tudsz a másságodról? - kérdezi Peter Shawn, aki már hosszú ideje csöndben van a vállamra döntve a fejét, ha nem lenne ilyen simogatni való a haja rászólnék a nekem kényelmetlen póz miatt.

- Körülbelül két hónapja - köszörüli meg a torkát zavartan.

Peter meg csak beszél és beszél tovább míg Shawn elalszik, én meg leragadó szemeimmel küszködve próbálok aktívnak tűnni a beszélgetésben. Az autópályáról látszó tájat bámulom, közben Shawn puha hajában járatom az ujjaimat.

Dumagép biztosan azért vett fel minket, hogy legyen kinek járassa a száját. Legalább észrevéve Shawn köhögését adott termoszos teát.

Ha itt ér véget a mi elrablásos történetünk egész könnyen megúsztuk.