Shawn éneklése megtette a hatását. Az In my blood megy folyamatosan a fejemben, pedig már jó ideje elhallgatott. Furcsa módon beindította a gondolkodásomat, s míg órákon át várakoztam a kijövetele - ami még mindig nem történt meg - szökési lehetőségek sokaságát találtam ki. A valaha érzett legnagyobb izgatottságom kerít hatalmába míg megindulok a fürdő felé, enyhén remegő végtagokkal. Rosszabb, mint amikor nagy közönség elött át kellett vennem a tanulmányi eredményeimre kapott díjat, pár évvel ezelőtt. Halkan lépkedek, puhán, félve a csöndtől, eljutok a csukott ajtóig. Félek.
Előjönnek az emlékezetemben a tegnap álmodott helyzetek. Rövid felvillanások: én levágott karral, a családom nem ismer fel engem, Shawn átlőtt mellkassal, melyből dől a vér, Hármas számú fojtogat minket.
Kettőt kopogok, s azonnal benyitok, pontosabban beesek a túlzott aggodalomtól. Sötétség fogad.
- Itt vagy? - Remeg a hangom, nem jellemző rám. Általában vissza tudom fojtani az érzelmeimet.
Válasz hiányában villanykapcsoló után tapogatózom az enyhén rücskös falon, amilyen magasságban már nem borítja csempe kocka. Nagy nehezen eltalálom, mire fekete foltok táncolnak a szemem elött a hirtelen jött fényáradattól.
Shawn a padlón elfekve alszik, enyhén magzatpózban, sikerült jól időzítenie ugyan is azon az egyetlen, számunkra értékes ablakon keresztül jól látszik, hogy már este fele jár, a fekete égbolt alapján.
Elrohanok a kabátomért, majd vissza és elhelyezkedem mellette, pont az ablak felé, párnának használva a ruhadarabot. Hiába tagadnám magamnak büszkeségből, Shawn Mendes már hozzátartozik a biztonság érzetemhez, hiszen együtt vagyunk a bajban, és amíg nem esik neki bántódása valószínűleg nekem se fog.
~
Semmivé válnak az üldözőim, ébredésemet követően szinte azt sem tudom hol vagyok, csak próbálok minél többet magamhoz venni a levegőből. Még éjszaka van sajnos, egy ilyen rémálom után viszont egyáltalán nem akarok visszaaludni.
Szomjúságom csillapítására halkan felállok és elindulok a másik szobában hagyott palackért. Rögtön az első lépésemnél megbotlok valami kiállóban, miközben Shawn ajkát elhagyja egy nagy nyögés igyekszem vissza nyerni az egyensúlyom.
A történelem ismétli önmagát, ha a szerencsétlenkedéseimről van szó, hiszen hasonlóan jártam amikor elkaptak a szemét fogva tartóink.
Sikerül megelőznöm a földön való elterülést. A sötétben legalább nem láthatta Shawn a mutatványomat, annál inkább érezhette, hallom a mocorgásából. A villanykapcsolóért nyúlok - ezúttal a helyes irányba - körbe nézve megszédülök az álmosságtól, de legfőképp az éhségtől, mert ma Shawn elaludt mielőtt jöttek érte Hármas számú szolgái. Mikor megmondtam nekik, hogy bezárkózott ide nem gondolkodtam, ők meg nem erősködtek a pizza átadásában.
- Megijesztettél - Shawn kivételesen mély hangja váratlanul ér. Tenyerét mellkasára tapasztja a szíve fölé, a másik karjával kinyújtva támasztja magát egy hanyag felülésben. Felém hunyorog karikás szemekkel, ami vicces, emlékeim szerint a róla készült összes képen tökéletes a bőre, persze viszonylag keveset láttam belőlük.
A válaszomon kínosan sokáig tűnődöm. Bocsánatot vagy bocst vagy bocsit mondjak? A kommunikáció nem nekem való.
- Sajnálom. Véletlen volt, rossz felé hittem a kijáratot
Hátat fordítok neki, pár perc múlva már ugyan ott állok mohón kortyolva a vizespalackból. Ő is kér belőle, addig helyet foglalok mellette az ablakot pásztázva. Soká lesz nappal, az biztos. Hiába ment ki az álom a szememből, pontosan emlékszem az összes részletére.
Shawnra nézek, valamin nagyon elgondolkodhatott, mert mióta abba hagyta az ivást folyamatosan felém bámul szomorkás arckifejezéssel.
- Tényleg nem tudod mi bajuk van veled?
- Nem. Nem vagyok álszent, se kétszínű, és soha nem hagynám cserben a rajongóim - sorolja felindultan. - Tönkre tettek. Utálnak, pedig az egész kibaszott életemben próbáltam megfelelni mindenkinek. Imádtam a munkám. Erre csak kitettek pár hamis videót és örülhetek, ha nem csuknak le. Neked legalább van értelme megszöknöd
- Van egy ötletem - köszörülöm meg a torkom a gyomrom hangos korgása elnyomásáért.
- Nekem is. Kezd te!
- Az enyém hosszú
- Jó, akkor én - jelenti ki beletúrva a hajába. - Segítek neked lábbal lefelé kiugornod az ablakon, egy irányba menve kijutsz az erdőből, megkeresed a rendőrséget, elmondod az igazságot, a rendőrök meg kiszabadítanak engem
- Nem hagylak itt - vágom rá egyből. - Talán érzéketlennek látszok, de ennyire azért ne gondolj annak!
- Nem gondollak annak
Zöldes barna szemei idegesítően mélyen az enyémbe kapcsolódnak. Neki könnyű, hisz híresség, van kellő magabiztossága a hosszas szemkontaktushoz.
- Mi a te terved? - kérdezi, mivel szótlanságba burkolóztam a kissé jól eső kijelentése óta.
~
- Annyira unom már a pizzát - sóhajtja, közel sem olyan lehangoltan, mint ahogyan az éjszaka alatt történtek előtt beszélt, tulajdonképpen az ismeretségünk eleje óta.
Mindketten fel vagyunk élénkülve, a remény nagy adag izgatottságot adott.
- Bárcsak átérezhetném! - emelem égnek a szemgolyómat átkozva a fogva tartóinkat. Beleharapok a szeletbe, lassan, ráérősen, elvileg így jobban jól fogok lakni vele. Shawn ma kettőt hozott a pulcsija zsebében, tudva a hatalmas éhségérzetemről, mert legnagyobb szégyenemre meghallotta a hasam korgását.
- Van benne valami, de, ha kijutunk soha többé nem eszek belőle. A paradicsommal együtt a tiltólistámon lesz - fintorog látványosan, mire elkap a nevetés.
- Pedig a paradicsomos pizza isteni
- A muffin isteni, írtam is róla még régebben egy dalt. Egy paradicsom utáló, muffin dalt
- Elénekled?
Bólintással válaszol, halvány vigyorral az arcán, gödröcskékkel, kibukkanó, makulátlan fogakkal, rózsaszín pírral, nevető ráncokkal a szeme alatt, egyszerűbben fogalmazva mindennel ami csak vonzó lehet az emberben.
Hanghától feláll a szőr a hátamon, jó értelemben, bár a dal dallama egyszerű, inkább a humoros szövegen van a hangsúly. Folyton ismételgeti, hogy utálja a paradicsomot, imádja a muffint, főleg a csokisat, és mindig muffint kell enni. Közben ütemesen csettintget, néha random bólint hozzá.
Őt figyelve egyre erősödik bennem a gondolat, ő bizony ártatlan. Nagyon érzékenynek tűnik, hiszen sírt miután vágásokat kellett ejtsen a karomon. Szerintem tegnap is azért zárkózott be ide.
Hirtelen leáll, elsápad, mögém, aztán a szemembe néz beharapva alsó ajkát. Megfordulok az ajtó felé, melyben az egyik izomagy vár ránk.
Kezdődhet a második szökési kísérletünk.
YOU ARE READING
YOUTH |S.M. Befejezett
Fanfiction,,Kedves mindenki! Köszönöm, hogy így bántatok velem. Köszönöm a telhetetlenségeteket, hogy kiakadtok, ha nem készítek veletek képet evés közben. Köszönöm a zaklatóknak, hogy még a családomat sem hagyjátok békén. Köszönöm a tömegnek, hogy nap, mint...
