MinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt.
Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...
Másnap utolsó pillanatban estem be az irodába. A számítógépen felvezettem a következő három hónap tervezett eseményeit, külön csoportosítva a koncerteket, fanmeeting-eket, tévé szerepléseket, felvételeket, valamint a fotózásokat. És akkor ott volt még a március végi kétnapos koncert Seoul-ban. Áprilisban NamJoon számára lesz elsősorban program, rengeteg felvétel vár rá, míg a május majdnem minden napjára jut valami. Ez kemény hónap lesz, ráadásul vizsgáim is vannak abban az időszakban.
- MinAh, eljössz velünk ebédelni? – dugta be fejét Jin az ajtón.
- Már ennyi az idő? Lehet róla szó – és már vettem is a kabátom. A fiúk a liftnél vártak és örvendeztek, amikor megláttak.
Egy kisebb étterembe mentünk, sokat jártak ide, mert szerették a minőséget és azt, hogy eléggé észrevétlenek tudtak maradni, nem zaklatták a rajongók evés közben. Egy eldugottabb boxba ültünk be, én TaeHyung és HoSeok közé kerültem, velem szemben Jimin és JungKook ült. Én csak egy kevés salátát kértem, a fiúk elszörnyedve néztek rám.
- Ezzel bírod egész nap? – hitetlenkedett HoSeok. – Reggelizni szoktál?
- Persze! Megiszok egy vödörnyi kávét, hogy észhez térjek, aztán ha van időm készítek valamit, ha nincs, akkor veszek szendvicset.
- A szüleiddel laksz?
- Nem. A szüleim Tokyo-ban élnek.
- Akkor kivel laksz noona? – kíváncsiskodott JungKook.
- Hagyd már, ne kíváncsiskodj – intette le Jimin.
- Nem titok. Egyedül lakom.
- Egyedül? És miért vannak a szüleid Tokyo-ban?
- Ott kaptak munkát. Én beiratkoztam az egyetemre, így maradtam itt egyedül.
- Egyetemre jársz? Hogy fogsz tanulni?
- Megoldom – bár nem igazán volt fogalmam nekem sem arról, hogy is tudom összeegyeztetni a kettőt.
Beszélgettünk és közben ismerkedtünk egymással. Ezek a srácok egészen másképp viselkednek, mint a kamerák előtt, sokkal közvetlenebbek.
Egy hete szerveztem a fiúk életét, telefonáltam, e-mailt küldtem, szállást és repülőjegyet intéztem, szóval volt munkám bőven. Mindenhová kísértem őket, sokszor fellépés után úgy estem be az ágyamba. Azaz estem volna, ha nem kellett volna tanulnom is. Az ingázás a lakásom és a dorm illetve a lakásom és a fellépések, fotózások helyszíne között rengeteg időmet vette el.
Egy hónap próbaidő után behívatott PDnim és kifaggatott, hogy érzem magam, tetszik-e amit csinálok, van-e valami problémám. Megjegyezte, hogy fáradtnak, kialvatlannak tűnök, és finoman érdeklődött ennek okáról. Nem akartam az ingázást megemlíteni, így csak az egyetemi tanulmányokra fogtam a dolgot.
- Miss Seo, vagy hívhatom MinAh-nak?
- Igen, a MinAh jó lesz.
- Nos, kedves MinAh, volna egy ötletem – kíváncsian néztem rá. – Arra gondoltam, hogy be kellene költöznie a dormba.
- Mi? Hogy én?
- Úgy gondoltam, hogy sokkal közvetlenebb kapcsolatot tudna kialakítani a srácokkal, ha velük együtt lakna. A kezdeti időkben Sejin is velük lakott egy darabig, míg jobban megismerte őket, a szokásaikat. Láthatná, hogyan és mivel töltik a szabadidejüket. Nem beszélve arról, hogy a helyszínekre utazás meg lenne oldva, nem kellene azzal is az időt töltenie, hogy metróval vagy busszal odaérjen. Így a tanulásra is több ideje jutna – mintha csak olvasott volna gondolataimban. – Nos, mi a válasza?
- Úgy érti, választhatok, hogy odaköltözöm-e vagy sem?
- Igen. Én nem akarom kényszeríteni semmire sem, de ez az ön érdekét is szolgálná, higgye el. – Ebben igaza volt. Csak hát hét fiú, és közöttük ..... biztos jó ötlet ez? De most a tanulmányaimat helyeztem előtérbe és ennek megfelelően döntöttem.
- Rendben van. Odaköltözöm.
- Helyes. Akkor a hétvégén ezt elintézhetik, a fiúk majd segítenek a költözésben. Az albérletét fel is mondhatja. – Tényleg, ez eszembe sem jutott, hogy mennyi pénzt fogok megtakarítani. Mert a dormban nem kell fizetnem bérleti díjat és rezsit sem. A kajára meg nem sokat költök.
Két napig minden szabad időmben csomagoltam, bőröndbe, táskába, dobozokba. Igaz, hogy nem volt sok cuccom, egy autóba befért, de hova fogom ezt a dormban tenni? És egyáltalán. Melyik lesz a szobám? Mert ha jól tudom, akkor Jin és YoonGi van együtt, a következőben NamJoon és Kookie, a harmadikban Jimin, Tae és HoSeok. Van negyedik szoba is?
A srácok ahogy megtudták, hogy odaköltözöm hozzájuk, olyan üdvrivalgásban törtek ki, mintha nem is tudom miről lett volna szó.
- Noona, ez komoly? – kérdezte hitetlenkedve Kookie.
- Nem. Adott választási lehetőséget, de folyamatosan azt hajtogatta, hogy ez az én érdekem. Így megismerhetlek benneteket a fellépéseken kívül, a szokásaitokat, a hobbitokat.
- Ebben igaza van, Sejin hyung is velünk lakott az elején.
- Akkor már csak azt kell eldöntenünk, kivel szeretnél egy szobában lenni.
- Hogy-hogy kivel? Nem értem – rosszat sejtettem, lehet még sincs több szoba?
- Az a helyzet – vakarta fejét NamJoon – hogy négy szoba van a dormban, de mindben lakunk. Egy olyan van, ahol csak egy személy van. – Te jó ég, kivel kell egy szobában lennem? – Választhatsz, ha jó, akkor azzal a személlyel lehetsz egy szobában, de választhatsz mást is, és akkor cserélünk.
- Noona, én szívesen leszek veled egy szobában – kacsintott rám Kookie, ezek szerint nem ő van egyedül.
- Mi már megbeszéltük, bármelyikünk szívesen lenne a szobatársad – vigyorgott HoSeok.
- És tulajdonképpen ki van egyedül?
Szerintetek jól döntött, hogy odaköltözik a fiúkhoz? És ki az, aki egyedül van, és őt fogja-e választani, vagy valaki mást ... ?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
