MinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt.
Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...
- Te képes voltál követni őt?! Miért? – háborodott fel NamJoon. – És hol voltatok?
- A barát.... a barátjával találkozott.
- Kivel? Mina-nak van barátja? – lepődött meg HoSeok. – Ezt honnét veszed?
- Láttam amikor – nyeltem nagyot közben – megölelték és megpuszilták egymást. Túlságosan közvetlenek voltak, végig fogták egymás kezét.
- És egyáltalán miért követted? – szólalt meg YoonGi.
- Mert ....
- Én meg azt hittem, van köztetek valami – vágott közbe HoSeok – Azt hittem miattad utasított el.
- Elutasított? Mikor? – fordult felé Taehyung.
- Délután. A fotózás után, mikor elmentünk. Bár akkor azt mondta, hogy nincs senkije, de a szíve nem szabad, tehát egyoldalú szerelem az övé. Szóval a bolondját járatta velem.
- De miért ment el? – faggatózott NamJoon továbbra is. – Beszéltetek amikor hazajött?
- Igen.
- Mondtál neki valamit? Vagy észrevette, hogy követed őt?
- Igen.
- Nem lehetne, hogy ne csak egyszavas mondatokban válaszolj, hanem mondj is valamit?
- Kérdőre vontam, hogy miért engedte, hogy megcsókoljam, ha van barátja.
- Te megcsókoltad MinAh-t? Mikor történt ez?
- Tegnap, mikor felelsz vagy merszeztünk. Utána.
- Jimin, neked tetszik MinAh? – kérdezte HoSeok. Nem tudtam mit válaszolni erre. Biztos voltam benne, hogy érzek iránta valamit, és szerettem volna többet. De már ezek után, hogy barátja van ....
- Tehát igen. De miért ment el?
- Elmondtam, hogy láttam a barátjával, és hogy csalódtam benne, mert ő is csak olyan, mint a többi lány, aki a kegyeinket ke..... – nem tudtam befejezni, mert jól irányzott ökölcsapás érte az arcomat.
- Elég legyen! – rivallt ránk a leader. – Megőrültetek? Éreztem, hogy még baj lesz ebből. Láttam mindkettőtöket, hogy néztek rá, azt hittem nekem kell majd közbeavatkoznom. Nem hagyhatom, hogy egy lány miatt összetűzés legyen, és széthulljon a banda. Holnap beszélek Sejin hyunggal.
- MinAh –
Sírva szálltam a taxiba, és közben Sejin-t hívtam. Elnézést kértem a késői zavarásért, majd rendkívüli okokra hivatkozva korán reggelre kértem tőle időpontot, hogy beszéljek vele. Ezek után képtelen lennék nemhogy egy szobában maradni Jimin-nel, egy dormban sem. Ketten is felkavarták az életem. Először Jimin csókol meg majd tévedésnek nevezi az egészet, magamra hagyva érzéseimmel, majd HoSeok vall szerelmet. Nem maradhatok velük, hiszen csak a munka rovására menne az egész. Nem akarom, hogy az álmaik ne teljesüljenek azért, mert én beléptem az életükbe. Nem akarom, hogy veszekedjenek, inkább elmegyek. Jobb lesz ez így.
Nem értettem viszont, hogy Jimin miért jött utánam. És azt mondta, hogy barátom van? De hisz Binie az öcsém, basszus! Nem ölelhetem meg a testvéremet? Nem adhatok puszit neki, és nem foghatom meg a kezét? Hiszen nem találkoztunk már hónapok óta! Mióta gyakornok lett, alig tud elszabadulni ....
Felhívtam a barátnőmet, EunJi-t, és megkérdeztem aludhatnék-e ma nála. Tudtam, hogy ez azzal is jár, mindent el kell mesélnem neki. Mire a végére értem, jól ki is bőgtem magam. EunJi csak annyit mondott, bármeddig maradhatok nála, és hogy Jimin hülye. Sokáig fenn voltunk, jóval elmúlt éjfél mire ágyba kerültünk.
Reggel összeszorult gyomorral léptem be az ügynökségre, tudtam, hogy utolsó alkalommal teszem ezt. Eldöntöttem, mit fogok csinálni. Mivel a srácoknak ma szabadnapja van, nem féltem, hogy összefutok velük az épületben.
Sejin kíváncsian várta mondanivalómat, de nem akartam mindent tudomására hozni. Hablatyoltam valami váratlan családi eseményről, ami miatt el kell utaznom hosszabb időre, ezért három hónap fizetés nélküli szabadságot kértem. Biztos voltam azonban benne, hogy a három hónap letelte után sem jövök vissza. Megértette, és lelkiismeret furdalásom volt, hogy magára hagyom épp az év végi hajrában.
Mikor végeztem, felhívtam Binie-t, és igent mondtam a kérésére. Hogy mi is volt ez? Az öcsém azért keresett meg, mert a novemberi Melon Music Awards-on fel kellene lépnünk. Nem, nem idolként. A YG-nél van egy rookie lánycsapat, a BlackPink, akiket jelöltek, és két számmal fognak fellépni. A két szám között van egy félperces átvezető rész, míg átöltöznek és a másik színpadra mennek. A második számukat, ami a Playing with Fire fogjuk egy látványos taiko dobos szólóval felvezetni, stílusosan tüzes ütőkkel.
Hogy kerülök én a képbe és a taiko? Még a középiskolában cserediákként egy évet tanultam Tokyo-ban, és ott tagja lettem a gimis taiko csapatnak. Csak hobbi szinten, de hazatérve Binie-t is megtanítottam. Otthon van is két dobunk, a szomszédok és a szüleink legnagyobb örömére néha belemerültünk a zajkeltésbe.
Az öcsém gyakornok a JYP-nél, de van egy barátja a YG-nél, aki beajánlotta őt és vele együtt engem. Mint kiderült, nem akartak profikat a műsorba, mert pofátlanul magas árat kértek azért a félperces szereplésért. Nem mintha nehezükre esett volna kifizetni.
Másnap meg is jelentünk az ügynökségen, hogy megbeszéljük a részleteket Lee SangWoon-nal, a lányok managerével. Kíváncsi volt, mit tudunk, ezért kerítettek két dobot, és az öcsémmel örömködtünk egyet. Elégedetten bólogatott, a végére a lányok is befutottak. Mint kiderült, négyen leszünk összesen, két lány és két fiú. Néhányszor találkoznunk kell, hogy összeszokjunk.
Mielőtt távoztunk volna, SangWoon unnie megállított.
Szép kis kalamajka lett ebből .... Úgy tűnik MinAh nagyon zokon vette Jimin beszólását, és tényleg távozik. Vajon végleg .... ?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
