Keserédes szerelem

9

- MinAh -

Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól, ahogy Jimin bánt velem. Nagyon is jó volt. De a fiúk .... mit gondolnak most rólam? Meg elmondta nekik, hogy mi a bajom. Aish .... annyira szégyellem magam.

Egy darabig feküdtem még a kanapén, majd mint akinek semmi baja, úgy ugrottam fel félóra múlva. Míg a srácok próbáltak, belemerültem a program szervezésbe. Észre sem vettem, mennyi idő telt már el, csak amikor NamJoon jött szólni, hogy indulnak a dormba.

- Hyung, főzöl valami finomat nekünk vacsorára? – érdeklődött Kookie.

- Konkrétan gondolsz valamire?

- Á nem, csak valami finom legyen.

- Mintha nem lenne mindig finom – dörmögött YoonGi.

- Én már olyan éhes vagyok – fogta meg a hasát HoSeok.

- Azért csak kibírjátok.

- Arra gondoltam, most időben hazaérünk, vacsora után játszhatnánk egy kicsit – szólt közbe NamJoon.

- Végre, már azt hittem mindig csak a munka – vigyorgott Tae.

- És mire gondoltál?

- Régen volt már felelsz vagy mersz. Mit szóltok hozzá?

- Az jó, azon mindig jót nevetünk – örvendezett HoSeok. – MinAh, te ismered ezt a játékot?

- Ismerem, de sosem játszottam. Ebben kell ugye inni, ha mégsem csinálom azt, amit vállaltam.

- Igen, de lehet büntetést is adni helyette. Benne vagy?

- Rendben.

Csak remélni mertem, hogy nem lesznek olyan feladatok vagy kérdések, amik kínosak lennének.

A dormba érve Jin hozzáfogott a vacsorához, én egy keveset a tanulmányaimmal foglalkoztam. Egy hét múlva vizsgáim lesznek ugyanis, bár úgy hiszem, hogy becsületesen tanultam. Jimin letusolt, és a gondolataim ismételten csak körülötte jártak, becsuktam szemem és elképzeltem, ahogy a tusfürdőt rákeni a kockás hasára, meg azokra az izmos karjaira .... ajj, ne ezen járjon már az agyad, Mina!

A vacsora isteni volt, jól is esett, mert én reggel ettem utoljára. Vállaltam a mosogatást, a fiúk igen készségesen át is engedték. Mire kész lettem, már elhelyezkedtek a nappaliban, nekem HoSeok és Kookie között hagyva helyet.

- Ki szeretne kezdeni? – kérdezte NamJoon, mire Kookie nyújtogatta a kezét. – Rendben, a maknae lesz az első. Kookie kezébe vette az üveget, megpörgette, ami YoonGi-nál állt meg.

- Felelsz vagy mersz hyung?

- Felelek.

- Mikor csókolóztál először?

- Tizenhat éves koromban – majd pörgetett, és máris én lettem az áldozat. – Felelsz vagy mersz?

- Felelek – és már előre féltem a kérdéstől.

- Mindig hordasz melltartót? – basszus, YoonGi.

- Nem mindig – a többiek csak hümmögtek. Pörgettem és Tae-re mutatott.

- Merek! – meg sem várta, hogy kérdezzem.

- Mersz? Akkor vallj szerelmet YoonGi-nak – a többiek nevettek, azon meg különösen, amiket mondott. A pörgetése Jimin-nél állt meg.

- Na végre! Felelsz vagy mersz?

- Felelek – mosolygott Jimin.

- Szerelmes vagy-e most? – a mosoly lehervadt az arcáról és gondolkodott – Nem válaszolsz? Akkor bünti lesz. Rendben? – Jimin bólintott. De miért nem válaszolt? Ha az, nem akarja, hogy a többiek tudják? Faggatóznának? – A büntetésed öt fekvőtámasz – Jimin felnevetett és már fel is ugrott. – De nem olyan egyszerű, hanem nehezített. – Jimin kérdőn nézett rá. – Úgy kell a fekvőtámaszt csinálnod, hogy MinAh a hátadon lesz – Mi?! Rá kell feküdnöm? Jimin is zavarba jött, nem tudta, mit csináljon. A srácok összevissza kiabáltak, nagy volt a hangzavar. Valamiért HoSeok nagyon tiltakozott az ilyesféle fekvőtámasz ellen. Olyan fura volt nekem ez a fiú mostanában.

- MinAh? Gyere, nem fog megszakadni a súlyod alatt! – Jimin rám nézett, mintha elnézést kérne ezért. Aztán lehasalt a földre, én meg óvatosan ráfeküdtem a hátára. Istenem, de jó érzés hozzáérni! – Karold át, mert le fogsz esni – vigyorgott Tae. Na ezért még számolunk, fordul az üveg még feléd is, és visszakapod. Lábaimmal combját öleltem át, míg karjaim nyakába tettem. Éreztem a friss tusfürdő illatot rajta, és szinte elkábultam tőle. A fiúk számoltak, és Jimin megcsinálta a büntetőt, amiért megtapsolták. Mikor a helyünkre ültünk, tekintetemmel csak őt kerestem, s ő is engem nézett, valami érdekes volt a szemeiben. De most ő jön.

- Umm .... voltál-e már részeg, hyung? – kérdezte NamJoon-t, aki azonnal válaszolt.

- Igen, voltam – jött a felelet és a pörgetés. Na ne, megint nálam állt meg. – Felelsz vagy mersz? – nem tudtam, melyikkel járnék jobban, ezért inkább a felelést választottam. – Ki jön be neked legjobban közülünk? – te jó ég, csupa ilyen kérdés lesz? Erre most mit válaszoljak? Szerintem semmit. – Nincs válasz? Akkor? A büntetésed .... egy öltánc HoSeok-nak – Nem, azt nem, de a többiek tapsoltak. Atyavilág, mi lesz ebből! – Tudod Mina, a büntetés mindig rosszabb, mint a feladat – nevetett.

- Noona, meg tudod csinálni! – biztatott Kookie. Meg hát, csak hogyan? Talán még életemben nem izgultam ennyire, mikor HoSeok a széken ülve halálosan komoly arccal várta, hogy a büntetésem végrehajtsam. Láttam, hogy neki ugyanolyan kellemetlen ez, mint nekem, de ez csak egy játék. Játék? Ez a játék mindig a másik szívatásáról, a lehető legkellemetlenebb helyzetbe hozásáról szól, és erotikával túlfűtött. Főleg ha mindkét nem képviselteti magát. Most meg mintha csak engem akarnának kínos helyzetbe hozni. Mire számíthatok még az este folyamán, ha negyedóra után már itt tartunk? Lassan közelítettem a székhez, és ölébe ültem. Nagyot nyelt, miközben csak szemeimet nézte. Valaki elindított egy zenét és elkezdtem. Először épp csak csináltam valamit, majd bátrabbá váltam. HoSeok elkerekedett szemekkel nézett, amikor meg kezemet állától a nadrágja derekáig vezettem, majd ujjamat szájára tettem, teljesen lesokkolódott. Remegve tette kezét derekamra, majd a hátamra, és le nem vette tekintetét rólam. Megváltozott, szeme csillogott, és valami megfogalmazhatatlan volt benne. Nem, nem lesz jó vége, ha ezt sokáig csinálom, abba kell hagynom. Elváltam tőle és visszaültem a helyemre, de éreztem, hogy belepirultam abba, amit csináltam.

Hm .... elég meredek volt, de a játéknak és az estének még nincs vége .... Vajon mi jöhet még .... ?