MinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt.
Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...
Másnap reggel csak kávét ittam, nem volt étvágyam. Igyekeztem mosolygós arcot vágni, nem hiányzott, hogy bárki is észrevegyen bármit rajtam. Jimin is került, csak egy köszönésre futotta az erejéből. Mire mindannyian készen lettek, megérkezett az autó, és a Smart-hoz vitt bennünket a megbeszélt fotózásra.
Míg a srácokat kezelésbe vették a sminkesek és a fodrászok, addig telefonomon nézegettem a közösségi oldalakat. Annyira belemélyedtem az olvasásba, hogy a hirtelen felhangzó csengéstől majdnem kiejtettem a telefont a kezemből.
- Szia Binnie! – szóltam bele felvillanyozódva, hogy az öcsémnek végre volt annyi szabadideje, hogy felhívjon. – Annyira hiányoztál már! (...) Most is tudunk beszélni. (...) Jó, akkor találkozzunk délután. (....) Ott leszek! Szia!
Mi lehet olyan fontos a testvéremnek, amit nem tudott elmondani a telefonban, csak személyesen? De legalább láthatom majd őt.
- Mina .... szerinted is jól állna nekem a vörös haj? – állt elém HoSeok. Nos, elképzeltem.
- Azt hiszem, igen. Csak szőke ne legyél, az nem jó.
- Akkor holnap befestik a hajam. Mina .... tudnánk valamikor beszélni?
- Miről lenne szó?
- Mmm .... elmehetnénk kávézni, de négyszemközt szeretnék.
- Hamarosan végzünk – néztem az órára – aztán elmehetünk, mert később dolgom van. Jó lesz így?
- Rendben, akkor ha végeztünk – majd fülig érő szájjal távozott.
Nem igazán értettem, miért akar külön találkozni velem, csak nincs valami gondja? Nem úgy tűnik, bár az örökvidám HoSeok jól el tudja titkolni ha baja van. Néhány órával később azonban jobban örültem volna, ha eltitkolja.
Körbenéztem, hogy állnak a fiúk, és észrevettem Jimin dühös arcát. Kire haragudhat? Remélem nem rám, hiszen nem adtam rá okot. Viszont folyamatosan engem nézett. Hallotta, hogy mit beszéltem?
A fotózás befejeződött, a srácok beszálltak a buszba, mi ketten kívül maradtunk.
- Hát ti, miért nem jöttök? – kérdezte NamJoon.
- Van egy kis dolgunk, menjetek csak! – válaszoltam, mire értetlen fejek tekintettek vissza rám.
- Csak nem randiztok? – érdeklődött vigyorogva Taehyung, de HoSeok valószínűleg csúnyán nézhetett rá, mert gyorsan elhallgatott.
- Nyugi, majd megyünk hamarosan – intettem feléjük, és ismét megláttam Jimin dühös pillantását. Most már biztos, hogy velem van baja, de ha visszaértünk, beszélnünk kell. – Mehetünk.
- Van itt egy kávézó, nem olyan forgalmas – irányított HoSeok, miután felvette maszkját és napszemüvegét, a sapkáját meg a fejébe húzta.
A kávézó barátságos kis hely volt, néhányan ücsörögtek csak az asztaloknál. A fiú a legbelső sarokba vezetett, ahol boxok voltak kialakítva. Amint elhelyezkedtünk egymással szemben, más jött is egy fiatal srác, hogy felvegye a rendelésünket. Mindketten egy macchiato-t kértünk.
- Hallgatlak. Miben tudok segíteni?
- Mina ..... én .... a fenébe, nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz – vakarta meg fejét. – Én azért szerettem volna beszélni veled, hogy ...... kedvellek. – Hát, erre nem számítottam. Szótlanul kavargattam a kávémat, és nem mertem felnézni sem. Mit mondjak?
- HoSeok ..... tulajdonképpen milyen választ vársz tőlem? – kérdeztem csendesen. A fiú meglepődött.
- Hogy .... izé ..... te is ..... vagy próbáljuk meg ..... – nem tudtam mit mondani neki. Sejthettem volna az üvegezős játéknál. Nem gondoltam, hogy az életem ennyire bonyolulttá fog válni. Szerelmes voltam Jimin-be, aki elutasított, még ha nem is mondta ezt ki, de a viselkedése egyértelművé tette. Itt ez a rendes, dögös pasi, aki most tulajdonképpen szerelmet vallott, de képtelen vagyok úgy tekinteni rá, mint Jimin-re.
- HoSeok ..... te nagyon jó fiú vagy, és ....
- Értem. Nem kell többet mondanod. Ezt úgy veszem, hogy kosarat kaptam – mondta csalódottan.
- HoSeok, ne haragudj. A barátságomon kívül sajnos nem tudok mást adni neked. Sajnálom.
- Csak egyet mondj meg. Van valakid?
- Nincs, ahogy te gondolod, nincs. De a szívem foglalt, bár egyoldalú a dolog – válaszoltam lemondóan.
- Jimin az, ugye?
- Hogy?
- Azt kérdeztem, Jimin miatt utasítasz el, ugye? – Nem válaszoltam. – Tudtam, hogy valami van közöttetek. Azért barátok maradunk?
- Barátok. A legjobbak. – és egy kisujjesküvel ezt meg is erősítettük.
A dormba visszatérve mindenki a szobájába húzódott vissza, így elkerültük a kíváncsi tekinteteket és felesleges kérdéseket, hogy vajon mit csináltunk kettesben. A közös szobánk üres volt, lehet JungKook-nál volt a szobatársam. Gyorsan letusoltam, majd farmert és egy vékonyabb pulóvert húztam magamra. Igyekeznem kellett, ha nem akartam elkésni a randimról.
Épp a tornacipőmbe bújtam már bele, mikor előkerült Jimin és JungKook.
- Noona, megjöttetek?
- Igen, JungKook-ah, de sietek, mert van egy fontos találkozóm.
- Ne már, most értetek haza hyunggal, és újra elmész.
- Ezt muszáj, de igyekszem - ezzel magamra kaptam a dzsekimet és elszáguldottam. Nem kerülte el figyelmemet azonban Jimin rosszalló tekintete.
- Jimin –
Az a csók .... életemben nem volt még ilyen szenvedélyes csókban részem. Úgy simult karjaimba, én meg ellöktem. Képes voltam neki azt mondani, hogy tévedés volt, és nem történhet meg még egyszer. Láttam rajta, hogy megbántottam, de nem tehettem mást. Észrevettem, hogy nem vagyok közömbös neki, és ő is tetszett nekem. Nagyon is. Szerettem volna közelebb kerülni hozzá, azonban a csóknál leblokkoltam. A rajongóinkra gondoltam, akik nem tűrnek mellettünk senkit, képesek lennének nemcsak tőlem elfordulni, hanem a bandától is. Nem akartam, hogy miattam tönkremenjen mindaz, amiért eddig küzdöttünk, nem akartam a fiúk álmait kettétörni. Azt sem akartam, hogy MinAh a rajongók célpontja legyen.
De hogy tévedés volt ...
Kiderült hát, Jimin miért viselkedett így. Vajon jól tette? ÉS HoSeok ..... én sajnálom őt, talán ezek után MinAh elfelejthetné Jimin-t. De el lehet felejteni .... ?
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
