MinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt.
Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...
- Hogy? Cs-csak megmasszíroztam a vállad – felelte ijedten. – Nem volt jó?
- Nagyon is jó volt – feleltem halkan. – De ezt most abba kell hagyni.
Nem szólt, gondolkodott, majd gyorsan átült a saját ágyára.
- Ne haragudj – mondta lehajtott fejjel.
- Buta vagy, nincs miért haragudnom. Köszönöm, hogy segítettél, már sokkal jobb.
Engedte, hogy én fürödjek előbb, és amikor végeztem, segített a tapaszt felragasztani. Sokáig feküdtem az ágyban gondolataimmal összezárva, és próbáltam visszaemlékezni arra, mi is történt. MinAh úgy ért hozzám, mint aki ... mint akinek nem vagyok közömbös. De ez nem lehet, ő nem .... Vagy mégis?
- MinAh -
Már világosodott, mikor arra ébredtem, hogy iszonyatosan görcsöl a hasam. Ó basszus, a nagy hajtásban elfelejtettem, hogy mikor kell megjönnie. De most, így? Ajj, fel sem bírok kelni egy rohadt görcsoldóért, amit a fürdőszobában a polcra tettem. Azt a mindenit, régen fájt már ennyire! Akaratlanul is felnyögtem, és kezem a hasamra szorítottam. Ha nem akarom, hogy a görcs teljesen padlóra tegyen, valahogy ki kell másznom a gyógyszerért. Nagy nehezen felültem az ágyon, de egy újabb roham nem engedett felállni. Kis nyöszörgést eresztettem ki a számon, és visszadőltem.
- Mina, jól vagy? – kérdezte Jimin aggódva. Most mit mondjak?
- Megvagyok – nyögtem, mire felkelt és odajött hozzám.
- Fáj valamid? Olyan sápadt vagy – mondta riadtan. – Mi a baj?
- Jimin .... a gyógyszer .... aúú .... a fürdőszobában van, a polcon. Nagy kék tabletta van benne – már szaladt is és hallottam a zörgést, ahogy a gyógyszerek között keresgélt. Vizet hozott egy pohárban és a gyógyszeres dobozt.
- Mina, itt van .... óvatosan. – Bevettem egy szemet és kevés vizet ittam hozzá. Visszafeküdtem és vártam, hogy hasson. – Mi fáj?
- Jimin, nemsokára elmúlik. Ez csak .... női dolog – miközben mondtam, lecsuktam a szemem. Várható volt, hogy egyszer ez is megtörténik.
- Mina – nyelt nagyot – mit .... mit tudok segíteni?
- Már semmit, majdcsak hat a gyógyszer - és kezemmel körkörösen masszírozni kezdtem hasamat. Jimin nagyra nyitott szemekkel nézte, mit csinálok és csendben megszólalt.
- Hagyd, majd én.
- Ne ... - próbáltam kezét eltolni, de nem engedte. Amilyen gyengéden csak lehetett, úgy simogatta hasamat, elterelve ezzel gondolataimat a görcsről. Beleborzongtam az érintésébe, és becsuktam szemem. Teljesen másra gondoltam már, és folyamatosan más kép ugrott szemeim elé, amint Jimin épp .... te jó ég, mikre nem gondolok! Kinyitottam szemem és tekintetem Jimin gyönyörű barna íriszeibe kapaszkodott. Nem tudtam máshová nézni, csak a szemeit láttam. – Jimin ....
Abbahagyta a simogatást és kezeivel megtámaszkodott mellettem. Egyre jobban közeledett felém, meg sem mertem mozdulni, csak őt néztem. Mikor szinte összeért arcunk, végül egy puszit adott a számra. Ez most .... mi volt? Elsimította hajamat és csak ennyit kérdezett gyengéden.
- Jobb már?
- Igen, köszönöm Jimin.
- Jimin -
Világosodott, mikor nyöszörgést hallottam MinAh ágya felől. Láttam, amint néha összerándul, és hasát fogva elfojtottan nyögdécsel.
- Mina, jól vagy? – kérdeztem aggódva.
- Megvagyok – nyögte, mire felkeltem és odamentem hozzá.
- Fáj valamid? Olyan sápadt vagy – mondtam riadtan. – Mi a baj?
- Jimin .... a gyógyszer .... aúú .... a fürdőszobában van, a polcon. Nagy kék tabletta van benne – siettem a fürdőszobába és a gyógyszerek között keresgélve meg is találtam. Görcsoldó .... menstruációs görcsökre. Ó ne már, akkor biztos .... hogy a fenébe fogom ezt megoldani? Gondolhattam volna, hogy egyszer egy ilyen kényes helyzetbe is belefutunk. Vizet vittem egy pohárban és a gyógyszeres dobozt.
- Mina, itt van .... óvatosan. – Bevett egy szemet és kevés vizet ivott hozzá. Visszafeküdt és várta, hogy hasson. – Mi fáj?
- Jimin, nemsokára elmúlik. Ez csak .... női dolgok – miközben mondta, lecsukta a szemét.
- Mina – nyeltem nagyot – mit .... mit tudok segíteni?
- Már semmit, majdcsak hat a gyógyszer - és kezével körkörösen masszírozni kezdte hasát. Nagyra nyitott szemekkel néztem, mit csinál és csendben megszólaltam.
- Hagyd, majd én.
- Ne ... - próbálta kezemet eltolni, de nem engedtem. Amilyen gyengéden csak lehetett, úgy simogattam hasát, elterelve ezzel gondolatait a görcsről. Éreztem, ahogy beleborzong az érintésbe, és becsukta szemeit. Aztán kinyitotta, és tekintete összeakadt az enyémmel. – Jimin ....
Abbahagytam a simogatást és kezeimmel megtámaszkodtam mellette. Egyre jobban közeledtem felé, meg akartam csókolni. Itt és most, szinte mozdulatlanul nézett rám. Mikor szinte összeért arcunk, végül csak egy puszit adtam szájára. Elsimítottam haját és csak ennyit kérdeztem.
- Jobb már?
- Igen, köszönöm Jimin.
- MinAh -
Nagy nehezen életet bírtam lehelni magamba, állapotomat reggelinél a srácok szóvá is tették.
- Már ne haragudj, Mina, de nem valami jól nézel ki – jegyezte meg aggódva HoSeok.
- Tényleg, noona, olyan fehér vagy – tette hozzá Kookie.
- Semmi bajom, srácok, csak kicsit rosszul aludtam.
- Jimin nem hagyott aludni?
- Miért ne hagyott volna?
- Csak mert .... mindegy – rántotta meg vállát HoSeok. Mégis mire gondolt?
Hm .... elég kínos helyzet volt .... És hoppá, egy aprócska kis puszi vagy mi .... Jimin meg milyen segítőkész .... :)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
