MinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt.
Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...
Még abban a pizsamában is olyan kívánatos volt, most először éreztem fizikai vonzalmat iránta. És ráadásul melltartót sem visel most, nagyot nyelve lestem rá. Le kell csillapítani magad, Jimin, indíts fürdeni!
Amikor hajam törölve a szobába léptem, már az ágyban volt.
- Te lámpafénynél alszol vagy sötétben? – kérdeztem, miközben bebújtam az ágyba.
- Sötétben, de nem zavar, ha nálad égni fog.
- Én is sötétben szoktam aludni. Akkor ... jó éjszakát, MinAh!
- Neked is jó éjt, Jimin!
Fáradt lehetett, mert nem telt el tíz perc, és már egyenletes lélegzéséről tudtam, hogy alszik, és nemsokára követtem én is.
Már világosodott, mikor ki kellett mennem a fürdőszobába. Odamentem ágyához és megcsodáltam, milyen gyönyörű álmában is. Egy kósza tincs arcába lógott, óvatosan elsimítottam és visszafeküdtem.
21th Century Girls .... kinél szól a zene?
- Bocs, felébresztettelek? – kérdezte halkan MinAh, miközben kikapcsolta a mobilját.
- Neked ez az ébresztőd? – támaszkodtam fel még kómásan könyökömre.
- Igen. Ezt a rajongóknak írtátok, nem? Elfelejtettem megkérdezni az este, hogy mikor szoktál kelni, majd úgy igazítom az enyém is.
- Egyébként ébren voltam már. Igaz, tíz percet tudtam volna még aludni.
Egy hete lakott velünk MinAh, és sokat gondolkodtam azon, mit is érzek iránta. Lopva néztem, mikor tanult, és ábrándoztam. Hogy milyen jó lenne, ha a karjaimban tarthatnám és úgy tanulna. Ha mellettem feküdne az ágyon, és ott pihenne. Be kellett vallanom magamnak, hogy tetszik nekem. Nem is kicsit. Szerettem volna megérinteni, megsimogatni, és ahányszor csak ajkaira néztem, állandóan a csók járt a fejemben. Ha megcsókolnám .... de mi van, ha ezzel elrontok mindent, és nem marad velem egy szobában? Nem tehetem, hiszen olyan jó, hogy itt van.
Nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy HoSeok hyung is megpróbált állandóan MinAh közelébe kerülni. Biztos voltam benne, hogy tetszik neki, és ezért folyamatosan féltékenység marta bensőmet.
A kora tavasz első viharos napja volt a mai, szakadó esőben értünk a dormhoz.
- Mintha dézsából öntenék, már órák óta szakad az eső – mérgelődött YoonGi.
- Majd az utolsó ne felejtse el feltörölni a vizes cipőnyomokat az előszobában! – kiáltott NamJoon, mielőtt eltűnt a szobájában. Ezt benézted, JungKookie, te lettél az áldozat.
Vacsora után hamar visszavonult mindenki, és az eső megállás nélkül csak szakadt.
Már aludtunk, mikor felébresztett egy nagy dörgés, csattanás, a szobát a sötétítő függönyön keresztül is megvilágították a cikázó villámok. Na köszönöm, vihar is van. Utálom a dörgést, villámlást, nem igazán tudtam aludni tőle. És MinAh? Ő tud? Próbáltam a sötétben kivenni ágya körvonalait, a villámok segítettek. Mi a fene .... befogta fülét. De .... nyöszörgést hallottam felőle. Fél a viharban? Felkapcsoltam az éjjeli lámpát és megláttam, ahogy valóban befogta fülét. Egy nagy csattanás, és összerándult, tovább nyöszörgött. Igen, fél a vihartól.
- J-jimin .... nem .... nem mehetnék oda .... hozzád? – Mi? Hozzám? Egy ágyba? Igen! Nem!
- Úgy érted ....
- N-nem feküdhetnék oda?
- Gyere, ha gondolod.
Már ugrott is ki az ágyból és jött hozzám takarójával. Magamra tekertem a paplant és ő félénken becsusszant mellém. Istenem, tényleg egy ágyban fogunk aludni? Egy hatalmas dörrenés és cikázó villámok sorozata következtében riadtan bújt hozzám.
- Ssh, ne félj, nem vagy egyedül.
- Köszönöm, hogy veled alhatok.
- Vigyázok rád! – és ezt így is gondoltam. Megsimogattam haját, majd megpusziltam homlokát. – Próbálj meg aludni!
Te jó ég .... egészen hozzám simult, s én átöleltem karommal. Sosem volt még ilyenben részem, és mondhatom, nagyon jó érzés volt magamhoz ölelni. Először csak mellkasomra tette kezét, mintha ezzel akarta volna távol tartani magát tőlem, aztán a dörgések miatt szinte rám tapadt, két karját összefonva maga előtt. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Hajának mandula illata orromba kúszott, és kezemmel hátát kezdtem el simogatni. Éreztem, hogy tényleg nincs rajta melltartó, de miért is lenne alváshoz. Nagyobb csattanásnál még meg-megrándult, aztán lassacskán megnyugodott. Aranyosan szuszog, mikor alszik. Próbáltam nem gondolni arra, hogy ő van itt velem, őt ölelem, mert egy bizonyos testrészem már önálló életet akart élni. De nem, nem lehet .... aish .... minden rosszra és csúnyára gondoltam, csak ne legyen gondom.
Reggel ismét az ismert dallam ébresztett bennünket. MinAh mocorogni kezdett, és fészkelődött egy kicsit még karjaim között.
- Csak egy kicsit még .... csak öt percet ... olyan jó így.
Tényleg azt mondta, olyan jó így? Vagy félrehallottam? Nem, azt mondta. Álmodik? De hisz megszólalt az ébresztő. Vagy .... nem, az nem lehet.
Öt perc múlva lassan végigsimítottam arcélén, és bársonyos bőrét simogattam, miközben homlokára adtam egy puszit.
- Mina, ébresztő, most már tényleg kelnünk kell – mire kinyitotta szemét és riadtan nézett rám.
- Jó reggelt, Jimin .... te mit keresel az ágyamban?
- Neked is jó reggelt, de ez egyébként az én ágyam – gyorsan kiugrott mellőlem majdnem felbukva paplanjában - Nem emlékszel? Idejöttél, mert féltél a vihartól.
- A vihar .... köszönöm, hogy vigyáztál rám.
Egy rövidebb fejezet, amit egy hasonlóan viharos éjszakán írtam, mikor nem mertem elaludni. Csak sajnos az én szobámban nem volt ott Jimin, hogy mellé feküdhessek .... :))
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
