Keserédes szerelem

10

- Khm .... ez .... igen színvonalas előadás volt – krákogta NamJoon – Ki jön most?

- Azt hiszem akkor én – válaszoltam csendben. A pörgetésem .... ezt nem hiszem el, ilyen nincs .... Jimin-nél állt meg! – Felelsz vagy mersz, Jimin? – és ő az elsőt választotta. Mit is kérdezzek? – Van most barátnőd? – ajj, nem ezt akartam, de kicsúszott a számon.

- Nincs – jött a gyors válasz. Elvette az üveget és gyorsan pörgetett. Mi van? Valaki csinált valamit az üveggel, hogy megint .... nálam állt meg?! – Ki a legszimpatikusabb tag neked? – Ne csináld ezt Jimin, erre nem tudok válaszolni. Csak hallgattam.

- Mina, ha nem válaszolsz, tudod, a büntetés rosszabb lesz – mondta NamJoon. Tudom, de mit tudna Jimin kitalálni?

- Akkor legyen a büntetés – mondtam halkan, mire felkapták a fejüket.

- Mina .... az a büntetésed, hogy valakit meg kell csókolnod – Nem lehetsz ilyen, Jimin, ez .... szóval ki akarod kényszeríteni a választ mindenáron. A fiúk éljeneztek, az én káromra persze. De én még .... sosem csókolóztam, és most itt, a többiek előtt legyen az első? Remegő lábakkal álltam fel és néztem körbe, majd elindultam szép lassan. Hát legyen. Te akartad, Jimin. Mindegyiküknél megálltam, közel hajoltam, mintha meg akarnám csókolni. Majdnem ugyanaz a reakció volt az arcukon, mintha féltek volna, hogy ők a kiválasztottak. Egyedül HoSeok volt aki csillogó szemekkel nézett rám vágyakozva. Mintha ...... nem, az lehetetlen. Csak nem tetszem neki? Most mi a fenét csináljak? Ahogy elhaladtam előtte, mérhetetlen csalódás ült ki az arcára. Egyetlen egy ember maradt. Már nem volt visszaút, ezt végig kell csinálnom. Megálltam előtte és azok a sötétbarna íriszek teljesen elvarázsoltak. Vágytam a csókjára, de nem tudtam, hogyan kezdjem. Aztán letérdeltem elé, és lassan közeledtem arcához. Teljesen megbabonázott, és láttam rajta, hogy legalább annyira kívánja ezt a csókot, mint én. Már csak centiméterek választottak el bennünket, mikor nagyot nyelt majd megnyalta szája szélét.

- Későre jár, fáradt vagyok – álltam fel hirtelen, és a többiek elégedetlenkedtek.

- Mina-yah, ez nem ér! Nem válaszoltál, tehát büntetés járt, de nem csináltad meg.

- Fiúk, holnap korán kelünk, jó lesz, ha ti is elteszitek magatokat.

- Ne már .... ! – zúgolódtak mindannyian. Azt sem tudtam, melyikükre nézzek, de legszívesebben a dormból is elfutottam volna. Még jó, hogy tudtam magamon uralkodni, és az utolsó percben felülírtam a vágyaimat. Képes lettem volna megcsókolni Jimin-t a többiek előtt?

- NamJoon –

A játék elég jól kezdődött, és meg tudtam figyelni a kis hármast közben. Jimin le sem tagadhatta, milyen szerelmes, de HoSeok sem. Benne nem vagyok biztos, lehet ez nála még nem szerelem, de hogy kedveli a lányt, az biztos. Mina még sosem játszott ilyet, de tudta, hogy ennek a játéknak az a lényege, minél több kényelmetlen kérdést tegyünk fel, és minél több vicces, sőt kellemetlen helyzetbe hozzuk a másikat.

Amikor az öltánc feladatot kapta, Jimin szemei szikráztak a féltékenységtől. Láttam, hogy a fiú keze ökölbe szorul, és mit nem adott volna érte, ha ő van hyungja helyében. Ugyanez játszódott le a másik esetében, amikor Tae azt a feladatot adta Jimin-nek, hogy fekvőtámaszt kell csinálnia, de Mina-val a hátán.

Mina kérdése szerintem csak véletlenül csúszott ki a száján, de ez is azt jelenti, hogy kíváncsi volt arra, van-e Jimin-nek barátnője. Viszont a kérdésére nem válaszolt, ezért büntetést kapott. Körbement, mindenkinél megállt, gondoltam itt az alkalom, hogy kiderüljenek az érzései. HoSeok szemében vágy tüze égett, mikor elé ért, de amint tovább állt, csalódottan nézett utána. Biztos voltam benne, hogy Jimin-nél áll meg. Így történt, a fiú vágyakozva nézett rá, de mikor majdnem megtörtént, Mina felállt. Képes volt megfutamodni a válasz és a feladat elől is ilyen indokkal, hogy másnap korán kelünk, ezért neki mennie kell feküdni.

Tudtam, hogy nem akart színt vallani, és sejtettem miért. Rájöhetett, hogy mindkét fiúnak tetszik, és nem akarta megbántani azt, akit nem választ.

Ekkor még nem gondoltam, hogy ez mekkora problémát fog generálni a későbbiekben.

- MinAh –

A szobámba menekültem, nem akartam látni őket. Egy kicsit pakolásztam, majd összeszedtem a fürdéshez valókat. Épp indultam volna, mikor kinyílt az ajtó és Jimin lépett be.

- Miért jöttél el?

- Ne haragudj, hogy ünneprontó voltam, de fáradt vagyok – és próbáltam a fürdőszoba felé irányítani magam, de utam állta.

- Nem válaszoltál a kérdésre.

- Jimin ..... én ..... – de nem volt időm további gondolkodásra, mert egy pillanat alatt megszüntette a távolságot közöttünk és lecsapott ajkaimra. Csak ölelt és csókolt, de olyan érzékien, olyan szenvedéllyel, hogy tényleg úgy éreztem, belefulladok. Képtelen voltam ellenállni, hagytam, hogy az érzéseim vigyenek magukkal. Aztán ahogy kezdődött, oly hirtelen véget is ért.

- Mina, ez .... ez tévedés volt, ne haragudj! Ez nem fog még egyszer megtörténni – ezzel kiment a szobából.

Mint akit leforráztak, úgy álltam a szoba közepén. Így még nem alázott meg senki. Akiért régóta lángol a szívem, és akiről úgy gondoltam, talán lehet valami kettőnk között, életem első csókjával ajándékoz meg, aztán tévedésnek mondja az egészet. Mit értett tévedés alatt? Hogy nem engem akart megcsókolni? Vagy csak kipróbálta, hogy velem milyen? Úgy gondolta, ha odakinn nem csókoltam meg, most lehet? Csak játékszer voltam. Hogy is gondolhattam másra?

Éreztem az arcomon végig folyó könnyeket, ezért a fürdőszoba rejtekébe léptem. A zuhany alatt jól kibőgtem magam, és egyfolytában azon gondolkodtam, hogyan tovább. Egy szobában ..... talán szólnom kellene Bang PD-nek, hogy elköltözöm. De mit mondok majd, miért?

Úgy hiszem, elég jól összezavarodott minden. Mi lesz a megoldás? MinAh el fog költözni? És a továbbiakban .... ?