- Jimin -
Másfél hónap telt el, hogy MinAh elment. Gyötört a bűntudat, és piszkosul hiányzott. Nappal még csak elterelte a gondolataimat a próba, de esténként egyedül a szobámban ..... Ilyenkor oldalamra fordulva csak néztem az üres ágyat, és odaképzeltem. Milyen jó volt, mikor megtöltötte élettel ezt a szobát, amikor a viharban félt, és mellém bújt az ágyban, aztán amikor kimasszírozta azt az átkozott csomót a vállamból, és amikor a női dolgok miatt a görcsök gyötörték és én hasát simogatva próbáltam enyhíteni a fájdalmait ..... És a csók, még most is ég a szám, ha belegondolok, érzem ajkainak ízét, és a szenvedélyt, ami belőle áradt. Akkor követtem el az első hibát, amikor ellöktem és egy tévedésnek tituláltam az egészet. Tudtam, hogy rosszul esett neki. Másnap viszont megláttam a barátjával enyelegni, és utána követtem el a második hibát, és azokat a sértéseket vágtam a fejéhez. Láttam, hogy sírt.
És eljött november 19, a MelOn Music Awards díjkiosztója. A Gochoek Sky Dome-ban megtartott eseményen több kategóriában is jelöltek voltunk, és végül azt nyertük meg, amire egyáltalán nem is számítottunk. Miénk lett az év albuma díj, és nem akartuk elhinni, mikor a nevünket hallottuk. Teljes eufóriában vonultunk a színpadra, hogy átvegyük a díjat. NamJoon könnyeit visszafojtva köszönte meg ARMY-knak, hogy támogatnak és szeretnek bennünket a mai napig is. YoonGi kezét a szája elé szorítva próbálta meg visszafojtani könnyeit, míg Jin és JungKookie sírtak. HoSeok szeme is könnyes volt, és itt mindannyian félretettük a vélt vagy valós sérelmeinket, hiszen együtt vagyunk, mi heten együtt a Bangtan. Egy csoportos ölelés után fülig érő szájjal jöttünk le a színpadról.
A fellépésünkig bőven volt még idő, addig a többieket néztük a színpadon vagy a kivetítőn. Épp a BlackPink következett, akik igencsak ígéretes rookie csapat voltak a YG-nél. Végre egy olyan lány banda, akik nem nyávognak, és nem úgy néznek ki, mint a szende szüzek. Az első számuk alig ért véget, a másik színpadon kigyúltak a fények és valami harci dobok szólaltak meg. Huh, lángolt a dobverők vége, ügyesek voltak nagyon, mind a ..... MinAh, nem lehet, ő az egyik dobos! És mellette a barátja.
Szóltam a többieknek, mire elképedve bámultuk őt. Gyorsan véget ért az átvezetés, és megjelentek a lányok.
- Ti tudtátok, hogy Mina-yah tud dobolni? – kérdeztem a srácokat. Elképedve ültek, alig tértünk magunkhoz.
- Lehet, hogy mégsem jön vissza? Nem léphetett volna fel konkurens ügynökségnél – mondta NamJoon. Ezzel szöget ütött a fejembe, és arra gondoltam, talán Sejin hyung mégis többet tud, mint mi. Vagyis ő is tud valamit, meg mi is. Beszélnünk kell vele.
Készülődnünk kellett, az öltözők felé indultunk hát. A folyosón megláttuk a négy dobost még a fellépő fekete ruhájukban, önfeledten nevetgéltek. Amint melléjük értünk, NamJoon megszólította a lányt.
- Szia MinAh! Tényleg te voltál ott? Nem is tudtuk, hogy értesz a dobokhoz.
- Sziasztok, srácok – köszönt, de már nem volt őszinte a mosolya. – Igen, én voltam. Sok mindent nem tudtok még rólam, de ha megbocsájtotok ..... mennünk kell. Örültem, hogy találkoztunk, és gratulálok a díjhoz – ezzel belekarolt a barátjába és mindannyian távoztak.
- Hát, ennyi idő után nem ilyen hűvös fogadtatásra számítottam – jegyezte meg YoonGi.
- Szerintetek még mindig haragszik? – vetette közbe Jin.
- Azt értem, hogy Jimin-nel nem akar beszélni, de mi ..... Miattad nem áll velünk szóba – fordult felém vádlón HoSeok.
- Sajnálom, értitek? – tártam szét karjaim – Ha visszamehetnék az időben, nem viselkednék így.
- Chh .... ezzel ki vagyunk segítve – legyintett hyungom.
- Ne kezdjétek már megint – csóválta fejét NamJoon és otthagyott bennünket.
Nem értünk rá kitárgyalni, vártak a sminkesek és a fodrászok. Becsukott szemmel ültem a tükör előtt, és újra felidéztem a folyosón történteket. Felszabadult volt, boldog, de amint meglátott bennünket, eltűnt a mosoly.
Ahogy hazaértünk, YouTube-on visszakerestem még éjjel a felvételt, és azt a félperces előadást rámentettem a telefonomra. Mindig azt nézem.
Év végi díjátadók, fellépések, majd az új év kezdete. Szinte számoltuk a napokat, mikor telik le a három hónap. Vártuk mindannyian, hogy visszajöjjön hozzánk.
Épp a gyakorlóban voltunk, mikor Sejin január elején bejött hozzánk. Láttuk rajta, hogy mérges, és ezt hamarosan tudomásunkra is hozta.
- Akkor most már szeretném tudni, ki miatt kerültem ebbe a helyzetbe.
- Milyen helyzetbe, hyung? – kérdezte JungKook-ah félénken.
- MinAh most volt itt, és bejelentette, hogy nem jön vissza. Kilépett az ügynökségtől.
- Nem jön vissza? Pedig már nagyon hiányzik – szomorodott el Taehyung.
- Elhihetitek, hogy én is vártam. Továbbra sem mondott semmit, de biztos vagyok benne, hogy valami történt három hónappal ezelőtt. És erre csak ti tudtok választ adni. Hallgatlak benneteket – majd leült egy székre.
Egymásra néztünk, a többiek lehajtották a fejüket, és én tudtam, hogy itt az idő. El kell mondanom, bármi is lesz belőle. Hazudnék, ha azt mondanám, hyung türelemmel hallgatta végig. Volt, amikor fel akart ugrani, szerintem még a pofont is megérdemeltem volna.
- Sejtettem, hogy valamelyikőtök szerelmes lett, csak nem rád gondoltam. De ez nem volna gond. A probléma az, ahogy viselkedtél vele, mert ezek szerint ezért ment el. Megbántottad fiam, nem is kicsit. De honnét vetted ezt az ökörséget, hogy az a srác a barátja? Hiszen ő ..... – és gyorsan elhallgatott. Tehát valamit tud a srácról, csak eltitkolja előlünk. – Nos, ezen már nem tudunk segíteni. Azért legközelebb jó lenne, ha a szívügyeitek nem kavarnának bele a munkámba.
Tehát MinAh mégsem megy vissza .... Akkor most ..... hogyan tovább? Találkoznak még valahol, vagy vége .... ?
A Blackpink fellépése valóban megtörtént, az a bizonyos dobos átvezetés a videóban 3:50-nél kezdődik :)
YOU ARE READING
Keserédes szerelem
FanfictionMinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt. Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...