MinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt.
Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...
De hogy tévedés volt ..... még most is érzem édes csókját, és hiányzik, piszkosul hiányzik. Azóta nem igazán beszélünk egymással. A másnapi fotózáson HoSeok hyung elhívta, hogy beszéljenek. Miről? Féltékenység kúszott elmémbe, hiszen én sem vagyok vak, észrevettem, hogy hyungnak is tetszik. Csak nem erről akar vele beszélni? Bevonultam JungKookie-hoz, de csak fetrengtem az ágyon.
- Jiminie .... mi bajod van?
- Semmi.
- Az a semmi elég jól őrli az idegeidet. Hadd találjam ki! MinAh?
- JungKook-ah, azt hiszem nagy marhaságot csináltam – és elmeséltem neki mindent.
Hallottam az ajtócsapódást, amikor megérkeztek, de nem akartam azonnal kivonulni. Nem akartam látni, hogy tényleg arról volt szó, és talán MinAh igent mondott. Aztán csak előmerészkedtünk a konyháig, és megláttam, amint a lány átöltözve sietősen húzza a cipőjét.
- Noona, megjöttetek? – érdeklődött a maknae.
- Igen, JungKook-ah, de sietek, mert van egy fontos találkozóm.
- Ne már, most értetek haza hyunggal, és újra elmész.
- Ezt muszáj, de igyekszem - ezzel felkapta dzsekijét és már el is húzott. Nagyon sietős lehet tényleg. Vajon hová mehet? Elcsíptem délelőtt véletlenül egy beszélgetést, valami Binnie nevezetű lánnyal beszélt meg délutánra találkozót. Nem gondolkoztam, azonnal belebújtam a cipőmbe, fejembe nyomtam egy sapkát, a kabátomat már futtában gomboltam, a maszkot meg majd útközben felveszem. JungKook utánam kiáltott, hogy hová megyek, de csak egy 'majd jövök' volt rá a válasz. Épp láttam még az utca végén, ahogy a metróállomás felé igyekszik. A francba, muszáj bemennem a forgalomba, ha követni akarom.
Még megfelelő távolságból tartottam szemmel, és igyekeztem észrevétlen maradni. Két megállót mentünk, és a felszínre érve jöttem csak rá, merre is vitt a szerelvény. Szerencsére nem a belvárosba, hanem ellenkező irányba. Az utcában néhány üzletet láttam, volt egy étterem és egy kávézó is néhány asztalos terasszal a járdán. MinAh körbenézett, és megláthatott valakit, mert határozott léptekkel indult a kávézó felé. Amikor odaért, hideg zuhanyként ért a felismerés, miszerint ez a Binnie .... fiú. Nem is akármilyen, jóképű és fiatal. Megkockáztatom, talán még MinAh-tól is fiatalabb.
Aztán az üdvözlés ..... a lány átölelte a nyakát és puszit adott az arcára, miközben ez a srác karjaiba ölelte. Ez most ..... ki ez a pasi? A barátja? Van barátja? Mert elég bizalmasan köszöntötték egymást, és míg beszélgettek, a srác sokáig fogta a kezét. Meg láttam, hogy valamiről nagyon győzködi, összetett kézzel könyörög neki. Mit akarhat tőle? Annyira kíváncsi voltam, de megbújtam a túloldalon egy buszmegálló rejtekében.
Egy kávé mellett beszélgettek, talán félórát ha együtt töltöttek. Búcsúzáskor megismétlődött az ölelkezés és a puszi sem maradt el. Összeszorult a torkom, és rohadtul féltékeny voltam. Nem akartam látni tovább, ezért elindultam haza.
A dormba lépve a többiek a nappaliban voltak, mintha csak engem vártak volna.
- Hol voltál Jimin? – kérdezte szemrehányóan NamJoon.
- Volt .... egy kis dolgom.
- Legközelebb azért ne tűnj el ilyen hirtelen bejelentés nélkül.
Szobámba mentem átöltözni, majd az ágyra dőltem. Folyamatosan azon járt az agyam, ki ez a srác? Bármennyit agyaltam, csak arra jutottam, hogy bizony barátja van. De akkor képes volt hagyni, hogy megcsókoljam? Sőt, viszonozta. Hát, valóban tévedés volt, és ezek szerint jól döntöttem, hogy nem kezdtem bele semmibe, mert csak csalódás ért volna. Gondolataimból az ajtó nyílása szakított ki. MinAh érkezett haza. Forrtam a dühtől, és azonnal letámadtam.
- Nem gondoltam, hogy te is olyan vagy, mint a többi lány.
- Hogy? – fordult felém értetlenül.
- Képes voltál hagyni, hogy megcsókoljalak, és viszonoztad, miközben barátod van.
- Barátom? Honnét veszed ezt?
- Ne tagadd, láttalak ma délután vele.
- Kivel?!
- A barátoddal. Nem kell tagadnod, láttam milyen jól összebújtatok, túlságosan közvetlenül köszöntöttétek egymást.
- Te utánam jöttél?! – állt az ágyam mellé. Hirtelen nem tudtam mit válaszolni, mert ezzel elárultam magam, hogy követtem.
- Arra volt dolgom, és megláttalak. De nem ez a lényeg, hanem hogy barátod van, és hagytad, hogy egy másik megcsókoljon. Nem vagy különb a többi lánytól, akik a kegyeinket keresik.
- Jimin ..... én nem .... – könnyes szemekkel nézett rám, majd letörölte arcát. – Azt hiszem, nincs miről beszélnünk tovább.
Hátat fordított, majd elővett egy táskát és gyorsan beledobált néhány ruhát. Most mit akar csinálni?
- Mit csinálsz? Elmész a barátodhoz?
- Úgy hiszem, ehhez már semmi közöd. Nem alszom a dormban ma éjjel – ezzel felkapta a táskát és távozott. Felugrottam, hogy visszatartsam, nem akartam, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Csak féltékeny voltam és sértődött, egyáltalán nem tudtam gondolkodni.
A nappaliban még ott voltak a srácok, és értetlenül nézték az öltözködő lányt.
- Hová mész, MinAh? – kérdezte NamJoon.
- Egy barátnőmnél leszek. Majd holnap találkozunk – ezzel kilépett az ajtón, és nem gondoltam, hogy ezzel az életünkből is távozott.
- Mi történt, Jimin? – ugrott elém HoSeok.
- Összefügg ez azzal, hogy odavoltál most? – érdeklődött NamJoon. A fenébe a magas IQ-jával, ebből hogy fogok kimászni?
- Lehet.
- Elárulnád mégis hol a fenében jártál?
Mit nem tesz a féltékenység, ugye? Gondoltátok volna, hogy Jimin képes lesz követni MinAh-t? És MinAh ..... miért nem mondta meg, hogy az a fiú nem a barátja .... ?
Nos, ez volt a bomba ..... most aztán hogyan tovább?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
